Kneffel Zsuzsanna

Rövidesen PhD doktori cím kerül Kneffel Zsuzsanna egyetemi adjunktus neve mögé. A TF Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének fiatal oktatóját még disszertációjának nyilvános megvédése előtt kérdeztük kutatásairól, a tanításról, a sportról és egy másik kedvteléséről.

– A tanszéken a Pavlik Gábor tanár úr témavezetésével folyó szívultrahangos vizsgálatokban sportoló és nem sportolói szívet hasonlítunk össze különböző változók alapján. Az én témám a diasztolés funkció változása a sport hatására az életkor előrehaladtával – magyarázza Kneffel Zsuzsanna. – Azt nézzük, hogyan alakul ez a funkció idős korban a hosszú ideig sportolóknál, illetve azoknál, akik egész életükben nem sportoltak.

– Mi az eredmény, mire jutottak?

– Arra, hogy a gyerekeknél a diasztolés funkció még eleve jó, ezt edzéssel nem lehet tovább javítani. A középső korosztályban, a 36-40 éveseknél viszont csak a sportoló nőknél tapasztaltunk magasabb értékeket. A legidősebb korosztályban azonban már mindkét nemnél egyértelműen jobb a diasztolés funkció, még akkor is, ha a vizsgált személy már nem olyan aktívan mozog, mint korábban. Ötvenéves korban a sportra fordított órák száma jóval kevesebb, mint akár tíz évvel azelőtt. Ezért aztán már sportolónak mondható az is, aki hetente kétszer-háromszor eljár mozogni. Ez a vizsgálat azért fontos a számunkra, mert a nemzetközi szakirodalomban különböző eredmények találhatók e témakörben. A diasztolés funkció fordítottan arányos a pulzusszámmal, és ha ennek értéke az edzettnél alacsonyabb, akkor nem teljesen egyértelmű, hogy ez a javulás közvetett vagy közvetlen következmény-e. Mi az utóbbit állítjuk. Pontosan azt, hogy az E/A hányados magasabb értéke, mely jobb diasztolés funkcióra utal, önálló edzéshatásnak tekinthető. Tehát a sport hosszabb távú egészségmegőrzést jelent.

Röplabdás múlttal

– Gyógytestnevelő-testnevelő szakon végzett a TF-en. Miért éppen ezt a témát választotta?

– Harmadéves koromban TDK-sként is ultrahangos szívvizsgálatokat végeztünk, akkor női röplabdázókat hasonlítottunk más labdajátékosokhoz. Én is ezt a sportot űztem versenyszerűen, tehát kíváncsi voltam az eredményre. Aztán egy kis időre elszakadtam a TF-től, és amikor 2002-ben visszajöttem doktori tanulmányokat folytatni, fel sem vetődött bennem, hogy a PhD munkámhoz más témát válasszak.

– Hol röplabdázott és meddig?

– Tizennégy évig. Kezdetben szülővárosomban, Szombathelyen a Haladás VSE-ben voltam NB II-es játékos, később TF-es hallgatóként az itteni röplabda csapattal NB I-ben szerepeltünk. A diplomázás után, 1998-ban abbahagytam az aktív sportot. Eljártam konditerembe, lejártam futni, kerékpároztam – mindenféle kiegészítő, szabadidős sportággal próbálkoztam. Mostanában már annyira hiányzik a röplabda és a csapatjáték, hogy kerestem egy hobbicsapatot, amely Budapest bajnokságban indul. Akik korábban egyéni sportágat űztek, talán jobban megtalálják a helyüket a konditermekben, én ezt nem nagyon élveztem.

Máshogy magyarázni

– Említette, hogy néhány évig elkanyarodott útja a TF-től. Tanított?

– Három évig testnevelést és gyógytestnevelést is tanítottam középiskolásoknak. Meg kell hogy mondjam, a fiúk körében nagyon nagy sikerem volt, lelkesen végezték a gyakorlatokat. Ugyanakkor a lányokat egy művészeti szakiskolában még arra is nehéz volt rávenni, hogy egyáltalán átöltözzenek és az óra után megmosakodjanak. Kisiskolásokat nem tanítottam, valahogy így alakult, de tudom, hogy 80%-uk valamilyen gerincdeformitásban szenved – és akkor még az obesitást nem is említettem. Nagyon fontos lenne ezekkel a problémákkal már az általános iskolában elkezdeni foglalkozni, és akkor talán kevesebb középiskolásnak lenne szüksége gyógytestnevelés órán való részvételre.

– Azóta másfajta tanítatási tapasztalatai is vannak, hiszem sportegészségügyi ismereteket és élettant oktat magyar és angol nyelven. Van-e lényeges különbség abban, ahogy honfitársainak vagy külföldieknek magyaráz?

– A követelményrendszer azonos, mégsem mondhatom ugyanazt angolul, mint magyarul. Mielőtt belevágtam volna az oktatásba, két hónapos tanulmányútra mentem az USA-ba, a Florida Atlantic University-re, ahol ugyancsak sportegészségüggyel foglalkoznak jól felszerelt laborral. Arra voltam kíváncsi, hogyan lehet az angol szakszavakat és oktatási metodikát átültetni a Magyarországon tanuló külföldi hallgatók képzésébe. Az ott szerzett tudással most jól elboldogulok. Nálunk főleg görög, ciprusi diákok vannak, nekik sokkal inkább magyarázni kell, több és hétköznapibb példát hozni, mint a magyaroknak, mert más az alapképzettségük. Nem tanulták meg például a középiskolában, hogyan jegyzeteljék le a lényeget úgy, hogy abból tanulni tudjanak. Vannak közöttük érdeklődőek, aktívak, kiemelkedőek, ragyogó házi dolgozatot írók, és vannak, akik valószínűleg a szüleik unszolására jöttek ide – mert Anglia messzebb van, drágább is –, és nem nagyon akarnak produkálni.

Kétféle élet

– Hogyan képzeli el a jövőjét, a további pályáját a PhD fokozat megszerzése után?

– Szeretnék ezután is a tanszéken oktatni és kutatni, ha lesz erre módom. Szerintem vannak még további kibontásra érdemes témák a szívultrahangos vizsgálattal kapcsolatban, ki lehetne például egészíteni a Sportkórházban lévő szöveti dopplervizsgálattal. Azután az új tanszékvezetőnk, dr. Tóth Miklós is említett néhány olyan érdekes kutatási lehetőséget, amibe esetleg bekapcsolódhatnék. Szóval, jól érzem itt magam. Családunkban szinte mindenki orvos – a szüleim, a nagyszüleim is –, és az édesanyám annak idején azt mondta, hogy bármi lehetek, csak az nem. Hát én teljesítettem a kívánságát úgy, hogy mégis valamiképpen az egészségügy közelében találtam meg a helyemet. Emellett azért megszereztem a felsőfokú mérlegképes könyvelői végzettséget. Sőt, a TF után egy fél évet jártam a Könnyűipari Műszaki Főiskolára is, amit egy külföldi út miatt hagytam abba. Korábban ugyanis lelkesen foglalkoztam divattervezéssel, amiből most már annyi maradt meg hobbiként, kikapcsolódásként, hogy részt veszek a Budapest Fashion Week rendezvényeinek szervezésében. Nagyon pezsdítően, jótékonyan hat rám ez a kétféle élet. A nyári szünet után pedig olyan jó visszatérni ősszel a TF-re – találkozni a hallgatókkal, látni a figyelő tekintetüket… Ez mindennél fontosabb nekem.

T.K. - T.A.