Kiscsoportos oktatás

Az őszi szemeszter egyik szenzációjának számított az ötödéves orvostanhallgatók számára kötelezőként bevezetett tantárgy, a sürgősségi orvostan-oxyológia. Ez a kezdeményezés szervesen illeszkedik a szóban forgó diszciplínának a jövőben nagyobb teret szánó egyetemi elképzeléshez.

A tantárgy bevezetését a változás igénye hívta elő. A magyar orvostársadalom jó ideje érzékeli már a sürgősségi orvostan szerepének előretörését a fejlett világban. S miközben szakmai fórumai több-kevesebb sikerrel próbálják meggyőzni a mindenkori egészségügyi tárcát a hazai ellátórendszer ezen új szempontok szerinti átalakítására – az előző kormány idején elindult reformfolyamat a több-biztosítós rendszerre való átállás miatt, most háttérbe szorult –, a maguk eszközeivel, lehetőségeivel igyekeznek előbbre lépni. Egyetemünk vezetői is felismerték a cselekvés fontosságát. Ezért fogalmazódott meg a Korányi projekten belüli sürgősségi fogadóhely gondolata. Ám, amíg ez a szakterület a saját lábára nem áll (ez talán 5-8 év), addig is el kellett kezdeni – a későbbi megfelelő szakembergárda kinevelése érdekében – a graduális és posztgraduális képzés ilyen irányú átformálását.

Egyenetlen ellátás

E terv részeként került az ötödévesek stúdiumába a szóban forgó tárgy. Curriculumának kidolgozását, az előmunkálatok után prof. dr. Romics László, a Kútvölgyi Klinikai Tömb akkori főigazgatója tavaly májusban javasolta prof. dr. Karádi István ÁOK dékánnak. Ő ezzel egyetértve megbízta a feladattal a „rokonszakmát”, azaz az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikát irányító prof. dr. Pénzes Istvánt, aki az utóbbi években több megbízatása kapcsán is (az MTA Sürgősségi Orvostan és Intenzív Terápiás Munkacsoportjának elnökeként, az érintett szakmai kollégium tagjaként, az egyetemen pedig a sürgősségi grémium vezetőjeként) komolyan foglalkozott e témával.

Személyre szabottan

– A jelenlegi sürgősségi betegellátás alapjait 1966-ban rakták le az USA-ban, majd a standardizált rendszert 1973-ban terjesztették ki az egész országra, megalkották az EMS (emergency medical services) fogalmát, létrehozták az első sürgősségi osztályokat – tájékoztat a professzor. – Az önállóvá vált diszciplína később természetszerűen sokat módosult, alapelve azonban változatlan maradt: a személyi és tárgyi feltételek egy helyre koncentrálása, mely idővel a tapasztalatok gyűjtőházává vált („iskolák”), s összességében olcsóbb és hatékonyabb ellátást nyújtott, mint a „keleti” modell. Térségünkben ugyanis más úton, alapvetően szakmaspecifikusan fejlődött a rendszer (sebészet, belgyógyászat, később intenzív osztályok, PTCA-laborok, idegsebészet, stb.). Nem voltak specializált sürgősségi osztályok – legfeljebb „névlegesen” –, emiatt térben és időben (hétvégi, ünnepi ügyeletek) eltérő, egyenetlen ellátás alakult ki Magyarországon is.

Standardok alapján

A sürgősségi rendszer lényege, ahogy Pénzes professzor fogalmazott, hogy a nap bármely percében saját lábán vagy szállítással kórházba kerülő betegnek azonnal lesz „gazdája”. Nem bolyong tétován az épületben, nem várakozik esetleg komoly bajával, hogy végre ráfigyeljen az ügyeletes orvos, hanem a kellő szakismerettel és felszereléssel ellátott team meghatározott standardok alapján elvégzi állapotfelmérését, ellátását, gondoskodik szükség szerinti továbbküldéséről.

– Az emergency medicine szemlélet és rendszer az utóbbi években egyre intenzívebben terjed az Európai Unióban, bizonyos sajátságokkal, sok helyen az amerikai modell átvételével. Az elvárásokhoz nekünk is igazodnunk kell. Ennek megfelelően egységesítettük az elsősorban prehospitalis ellátást nyújtó oxyológiát és a dominálóan intrahospitalis ellátásra koncentráló sürgősségi orvostant – mondja Pénzes tanár úr. – Eddig ráépített, a jövőben azonban alapszakvizsga lesz a sürgősségi orvostan. Ennek curriculumán most dolgozunk. Emellett a rezidensi törzsképzésben is megfelelő súllyal kell megszervezni a sürgősségi gyakorlatot. Az alapképzésben már 2004-ben próbálkoztunk speciálkollégiumi formában oktatni a tárgyat. Az előadásokat az ötödik év második félévére hirdettük meg, amikor már van intenzív terápiás gyakorlatuk a hallgatóknak. Óriási volt az érdeklődés. És amikor idén szeptember 4-én megtartottuk az immár kötelező tantárgy első előadását a Szemklinika Tömő utcai tantermében, annyian voltak, hogy még a lépcsőkön is ültek. Nekem pedig eszembe villant, hogy 1991-ben kezdtük el oktatni az aneszteziológiát és intenzív terápiát – akkor alapítottuk tanszékként a klinikát –, és lám, mára sikerszakma lett: az engedélyezett 27 helyre 156-an jelentkeztek. Örülök, hogy részese lehetek egy újabb úttörőmunkának, a sürgősségi orvostan egyetemi meggyökereztetésének. Nagy támogatóm, biztatóm ebben – a már említetteken kívül – prof. dr. Ádám Veronika tudományos rektorhelyettes és prof. dr. Szél Ágoston, az Oktatási és Kreditbizottság elnöke, s nélkülözhetetlen segítőm dr. Fritúz Gábor tanársegéd, tanulmányi felelős. Biztos vagyok benne, hogy ez is sikerszakma lesz. Azt remélem ugyanis, hogy minél többen lesznek olyanok, akik mostani tanulmányaik során annyira megszeretik ezt a területet, hogy a diploma után majd erre szakosodnak, hiszen jelenleg mindössze 35 sürgősségi szakorvos van az országban.

Kétféle formában

Az új tantárgyat – az ÁOK Kari Tanács tavaly novemberi határozata alapján – két részben oktatják. A kötelező kollokviummal záródó sürgősségi orvostan-oxyológia keretében az alapoktól végigveszik a legfontosabb elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Aki ezt az alaptudást ki szeretné bővíteni a speciális esetek megismerésével, az a 10. félévben elvégezheti a kötelezően választható, heti 2 órában oktatott, ugyancsak 2 kreditpontos oxyológia-sürgősségi orvostan kurzust, és a gyakorlati vizsga után akár mentőtisztként is dolgozhat. Mindkét tárgy curriculumába egyaránt belekerült a honvéd- és katasztrófa-orvostan szükséges ismeretanyaga, egyeztetve az érintett tanszékkel.

A témát, a szeptembertől indult kötelező tantárgy részletesebb bemutatásával következő számunkban folytatjuk.

Tóth Andrea