 |
 |
Tasnádi Zoltán, Horváth Ágnes, Tulassay Tivadar és Stubnya Gusztáv |
|
Az egészségügyi reform azon ritka pillanatainak egyike volt október 15-én, amikor az érdekelt felek mindegyikének megelégedésével határidőre valósultak meg az átalakítások. Az ünnepélyes átadáson minden érintett elégedetten nyilatkozott arról a gyors és szervezett munkáról, melynek eredményeképpen a Semmelweis Egyetem 95 pszichiátriai ágyat vett át az Országos Pszichiátriai és Neurológia Intézettől. Ebből 35 ágy a Pszichiátriai Klinikára került, 61 pedig a Kútvölgyi úti épület két felső emeletére. Ez az ágyszám 430 ezer ember pszichiátriai ellátását szolgálja a jövőben.
Frissen festett falak, korszerű, vizes blokkal ellátott kórtermek fogadták az átadásra érkező vendégeket. Tulassay Tivadar rektor köszöntőjében elmondta: bár nem az egyetem kezdeményezte a pszichiátriai ágyak átvételét az OPNI-tól, mégis örömmel dolgozott azon, hogy az ellátandó betegeket minél jobb körülmények között tudjuk fogadni. Miként megjegyezte: a központi régióban egymásra vannak utalva az egészségügyi ellátóhelyek tulajdonosai, s vannak közös feladataik is. A struktúra-átalakításra elnyert pályázati támogatásból végezték el az új betegek befogadásához szükséges munkálatokat, s mint ahogy a vendégek is megelégedéssel vették szemügyre a körülményeket, ezt a részfeladatot sikerrel teljesítette az egyetem.
Horváth Ágnes egészségügyi miniszter is az elégedettség hangján szólt kettős szerepében: egyrészt a reform végigvivőjeként, másrészt az OPNI-t fenntartó tulajdonos képviselőjeként. Megköszönte az egyetemnek, hogy az OPNI betegeit ilyen kiváló körülmények közé fogadja be a Kútvölgyi Klinikai Tömb. Tasnádi Zoltán, az OPNI miniszteri biztosa az átkerült munkatársakról, az osztályra átvett 23 dolgozóról (5 orvos, 3 pszichológus, 12 ápoló, valamint betegfoglalkoztató, szociális munkás és adminisztrátor) is beszélt.
Dr. Stubnya Gusztáv stratégiai főigazgató azt emelte ki, hogy a kialakított pszichiátriai osztály jól példázza az ésszerűség és a sorrendiség szoros összefüggését, melyet minden egészségügyi reformfolyamatnak tartalmaznia kellene. Az elméleti döntés után a befektetési időszak következett, és csak az új ellátóhely kialakítása után történt a régi struktúra felszámolása. A reform befektetést igényel és nem valósítható meg forráskivonással. Rektor úr ehhez hozzáfűzte, hogy az OPNI-ban működő tudományos kutatólaboratóriumok közül egyet már átvett az egyetem, s a tervek szerint még további három kerül intézményünkhöz.
E sikeres együttműködés röviden a következőképpen foglalható össze: változtatási szándék, melynek megvalósítására megfelelő idő áll rendelkezésre, és ha megvan a végrehajtáshoz szükséges pénz is, akkor nem marad el a kiváló eredmény.
Tolnai Kata
|