Negyedszer gyűltek össze egyetemünk Központi Könyvtárának szervezésében az orvosok, gyógyszerészek, orvosi könyvtárosok, s egyéb érdeklődők, hogy tájékozódjanak a legújabb kutatási eredményekről, tervekről, a naprakész egészségügyi adatbázisokról, s azok használatáról. Az Informatio Medicata, „A gyógyító információ” konferencia szervezésébe – a jelentkező igényt követve – idén bevonták a Szent István Egyetem Állatorvos Tudományi Kara Központi Könyvtárának munkatársait is. Ennek jegyében a rendezvény központi témája a „táplálkozás, anyagcsere, élelmiszerbiztonság” volt. A szeptember 25-26-án a NET-ben tartott, tíz kreditpontot érő konferenciát ezúttal dr. Somogyi Anikó megnyitó szavainak összefoglalásával és dr. Suba Zsuzsanna előadásával idézzük.

A rendezvényről fotókat a következő webhelyen láthatnak: http://www.lib.sote.hu/index.php?option=com_zoom&Itemid=40&catid=35&lang=hu

–ó.a.–

Konferenciaindító gondolatok

Orvosnak, gyógyítónak lenni olyan életcél, amelyet már kora fiatalságunkban érdemes felfedezni önmagunk számára, és amelyet érdemes megvalósítani. A betegség sikeres gyógyítása nemcsak a beteg, de az orvos számára is folyamatos örömérzést jelent, az önzetlen segítségnyújtás, a hasznosság örömét.

A XXI. század már nem a csodavárás százada. A szakmai hitelességet a tényeken alapuló orvosi tevékenység nyújtja, melyek igazságtartalmát megerősítik a szakemberek találkozói. Könyvek, szakfolyóiratok, a XX. század csodája – az internet – szórják szét az információkat. A mi feladatunk, hogy úgy a betegeinknek, mind egymásnak átadjuk ismereteinket, hogy minél megfelelőbben, biztosabban és alaposabban tudjuk megvalósítani életcélunkat: a gyógyítást.

Amikor elvégeztem az egyetemet, keserves munkával próbáltam cikkeimhez megfelelő szakirodalmat keresni. Napokat töltöttem átláthatatlan könyvtárakban. Ma már mind a könyvtárak, mind az orvosok feladata megváltozott. Egy kutatóorvosnak már csak másodpercekbe telik, hogy megtalálja a legkorszerűbb tudást az internet segítségével, sőt akár amerikai, akár japán orvosokkal megvitassa kérdéseit, téziseit. A világhálónak köszönhetően kialakult egy világot átfogó kutatói térség.

A gyakorló orvosoknak is megváltozott a továbbképzési lehetősége. Talán ők szembesülnek leginkább azzal, hogy az internet kontrollt és gátat is jelent. A betegek is előszeretettel állítanak fel diagnózist saját betegségükről, illetve ellenőrzik kezelésüket. Fontos megemlíteni, hogy az ő megnövekedett ismeretanyagukat is kezelnünk kell, mert sokszor téves információkhoz jutnak. A gyógyítás pszichológiai munka is, kötelességünk, hogy megszerezzük betegünk bizalmát és betegségéről, kezelési lehetőségeiről felvilágosítsuk. A gyógyítás része, hogy javasoljunk neki olyan reális, közérthető információt nyújtó helyeket – fontos, hogy legyenek ilyenek –, ahol megfelelő ismeretekhez juthat betegségéről.

Tévedés lenne azt állítani, hogy az orvosokra kevesebb feladat hárul az internet korában, mert más típusú feladatokat is fel kell vállalni, mint régebben. A beteg nem alárendelt, hanem mellérendelt szereplő az orvos-beteg viszonyban, információja sokszor nem kevesebb, mint a szakemberé, csak megtűzdelt téves állításokkal, melyek valóságtartalmát ő nem tudja. Máshogy kell a betegekkel foglalkozni, máshogy kell kutatást végezni azóta, hogy mindenki számára elérhető az információk tömege.

Az előzőekben annyi szó esett az internetről, hogy még azt hihetnénk, a mai világban szakkönyvtárakra nincs is szükség. Azonban mindannyian tudjuk, hogy a könyvtárak ma is a tudás házát jelentik, ahol összegyűjtve megtaláljuk a kutatáshoz nélkülözhetetlen kiadványokat. A szakkönyvtárak is gazdagabbá váltak az internet segítségével, azonban megőrizték azt a hangulatot, miliőt, amely a közös tanulást elősegítik. A hallgatók itt a kutatókkal együtt tanulhatnak, együtt vizsgálódhatnak. A könyvtárak mindig is a közös tanulás színterei maradnak. A modern könyvtárak, mint ahogy az Egyetemi Könyvtár is, felismerték, hogy a hagyományokat ötvözni kell a modern tudással. Az interneten fellelhető tudás soha nem helyettesíti azt az élményt, amelyet a könyvek fizikai érintése, tanulmányozása ad. A modern könyvtárban mindkét lehetőség adott, a kutatók ezért járnak ide, a diákok nem véletlenül tanulnak itt, hiszen tudják, hogy ebben a különleges környezetben iránymutatást is kapnak. A kutatásokhoz hozzájárulnak a magas szaktudású könyvtárosok, nélkülük az interneten fellelhető ismeretek sok esetben nem, vagy csak igen időigényesen lennének elérhetőek. Ők azok, akik veszik a fáradságot – sokszor nagyobb lelkesedéssel, mint mi, klinikusok-kutatók –, hogy tanulmányozzák a legújabb szakirodalmat és segítsék a könyvtározó munkáját.

Nagy örömömre szolgál, hogy az Informatio Medicata rendezvényt megnyithatom.

Oralis carcinoma: morbus Hungaricus a XXI. században

A szájüregi rák világviszonylatban is súlyos problémát jelent, mivel a betegek kezelése ellenére a túlélési esélyek igen rosszak. Sajnos Magyarország Európában élen jár a szájrák morbiditás és mortalitás terén egyaránt.

Régóta ismeretes, hogy a dohányzás és az alkohol vezető szerepet játszik a szájüregi rák kialakulásában. A betegség epidemiológiájának vizsgálata során azonban számos ellentmondás merül fel. A szájrákos betegek között a férfiak morbiditása többszöröse a nőkének (6:1-4:1), ugyanakkor a tumormentes kontroll populációban sokkal csekélyebb a különbség a két nem között mind a dohányzás, mind az alkoholizálás terén (15-16%). Feltűnő továbbá, hogy a mediterrán országokban (pl. Görögország) a férfiak igen erős dohányosok, ennek ellenére igen alacsony a szájüregi rák aránya az európai országok viszonylatában.

A fejlett nyugati országokban a dohányzás és alkoholizálás sikeres visszaszorítása eredményeként csökkent a szájüregi rák morbiditása, ennek ellenére növekedett a nem-dohányzó, nem-alkoholizáló szájrákosok aránya, különösen a nők körében. Mindezen ellentmondások arra utalnak, hogy a két káros szenvedélyen kívül más tényezők (metabolikus és hormonális változások) is szerepet játszanak az orális carcinoma kialakulásában.

A táplálkozási tényezők szerepe ismeretes nem csak a szájüregi rák, hanem az egyéb lokalizációjú malignus daganatok kialakulásában is. Igen hátrányos a telített zsírsavakban gazdag étel (disznózsír, szalonna), a bőséges szénhidrát fogyasztás, a magas glycaemiás indexű édesség, a füstölt húsneműek, és az égett, kozmás ételek fogyasztása. Előnyös viszont az ún. mediterrán étrend, melyben dominálnak a nyers, rostdús zöldfélék, gyümölcsök és telítetlen zsírsavak (olívaolaj). Hasonlóképpen szájrák-megelőző tényezőnek tartják a mérsékelt (<20 g/die) alkoholfogyasztást, elsősorban a vörösbor előnyös hatásait hangsúlyozzák. Újabban egyre több adat bizonyítja, hogy a táplálékok nem csak lokális hatásaikkal, hanem általános metabolikus tényezőként is befolyásolják az egészséget, így a daganatok elleni védekezést is.

Az említett mediterrán étrend és a mérsékelt alkoholfogyasztás, az irodalmi adatok szerint, javítja az insulin-érzékenységet, javítja a vér-lipidszinteket, antioxidáns hatású és ez által antiatherogén és anticarcinogén hatású.

Suba Zsuzsanna