 |
 |
Az ÁOK fórum tanár résztvevői |
|
A második oldalon közölt hangulati bevezető után belevágok a kellős közepébe. Egy gólya szerint ezren vannak, a táborvezető Lőrincz Ákos szerint 850 lakója van a tábornak: 500 hallgató és 350 instruktor. A konyhán azt az információt kapom, hogy aznapra 910 adag ebédet rendeltek tőlük. Nyilván, valahol középtájon van az igazság. Ahogy számolom, durván másfél gólyára jut egy felsőbb éves. Huszonkét kocsiból álló különvonat hozza-viszi a táborozókat. Az ellátásért, szállásért és utazásért naponta kétezer forintot fizetnek mind a gólyák, mint az instruktorok. Ehhez még hozzájön az a költség, amiből az egyentrikókat és egyéb megjelenéssel kapcsolatos kiadásokat fedezik a betűk. Persze vannak szponzoraik, s bevételt hoznak a helyszínen működtetett büfék, beleértve a sörözőt, teázót, palacsintázót stb.
A szervezők
A gólyatábor szervezése az IÖCS privilégiuma, ami hosszú hónapokig, szigorúan hierarchikus rendben zajlik. A téli vizsgaidőszakot követően indul a csúcsüzem. A tábor ideje alatt már minden olajozottan zajlik, mert csak a kipróbált és bizonyított instruktorok jöhetnek, és persze jelentkezőből nincs hiány, van honnan válogatni.
A csapatépítés a legfontosabb céljuk, mondja a többi közt Lőrincz Ákos, aki aztán hosszan beszél annak fontosságáról, hogy összekovácsolódjon a tanulócsoport, mert együtt, egymást segítve sokkal nagyobb esélyük van sikeresen elvégezni az egyetemet. Rébb Anikó helyeslőleg bólogat. Ő az ELTE biológia szakán folytatta a FOK-on megkezdett tanulmányait. Mint mondja, az egész ottani évfolyamból legfeljebb ha tíz embert ismer. A kreditrendszer következtében a korábbi tanulócsoportok teljesen megszűntek, bár azt is hozzáteszi, hogy a biológiai szakon legfeljebb, ha fele annyit kell tanulni egy jó átlaghoz, mint a FOK-on. További különbség, hogy első évben szinte minden vizsga írásbeli, és semmilyen gyakorlati oktatás nincs, csak előadás előadás hátán. Az instruktorok általában az első év végéig fogják a gólyák kezét, amíg kellő rutint nem szereznek az egyetemi polgári léthez. Hazaérkezés után nem sokkal együtt iratkoznak be, körbeviszik őket az egyetemi épület-erdőben, átadják az évek alatt felhalmozott túlélési információkat jegyzetekről, tanárokról, jó kifőzdékről, és még ki tudja mi mindenről…
Fórum
Vannak tanárok, akikről tudják, hogy szívesen jönnek látogatóba a táborba, és vannak, akiket minden áron szeretnének lecsalni. Főleg az első év húzós tárgyainak oktatóit. A gólyák isszák a szavakat. Többüket kérdezem a felvételiről, és szinte egybehangzóan kapom azt a választ, hogy bizony nehéz volt. De könnyebb lehetett volna, ha „stresszelés” helyett inkább a tanulással törődtek volna. Akikkel beszélgetek, szinte mindenkinek két nyelvvizsgája van: leggyakrabban angol-német. Nem ritka az angol felsőfokú mellett egy német középfokú, szóval szinte mindenki hozza a maximális 24 pluszpontot. Azt is leszűrtem, hogy akik főként ÁOK-ra, FOK-ra, GYTK-ra jöttek, nem nagyon voltak hajlandóak kompromisszumra. Ha tavaly nem sikerült, inkább kihagytak egy évet, és újra nekiveselkedtek a felvételinek, minthogy más egyetemre menjenek.
Hiányolom a TF-eseket a gólyatáborból, mire Ákos elkezdi ecsetelni a hely szűkösségét. Nem bonyolódom bele, de nem hagyhatom ki a froclit, vagyis hogy netán nem féltékenység okán tartják távol a jókötésű sportos fiúkat a csinos gólyalányoktól…? Ákos mosolyog, de biztosít róla, hogy nem ez az ok, hanem a helyszűke. Két éve volt már közös tábor, de azóta nagyon megnövekedtek az elsőéves hallgatói létszámok, ma már nem férnének el.
Idén a csoportneveket túlnyomórészt az állatvilág inspirálta, színekben és ötletekben nem volt hiány. Felsorolok néhányat – a teljesség igénye nélkül – e nevekből, viszont szintén helyhiány miatt nem tudom vállalni, hogy a hozzájuk tartozó indulókat is közreadjam. E veszteség miatt szíves elnézést kérek az olvasóktól, és a Hardkorhangyák, a Chonka csirkék, a Disznócskák, a Puszi cat-ek, a Medveállatok, a Világ csirkéi egybesüljetek – fűszeresen. A Bocikák és a Hamár homárok nevében csak azzal búcsúzhatok, hogy jövőre velük is ugyanott.
Tolnai Kata
|
Tata: Kétlábon járó gólyák – 2007. augusztus
|
|
|
|
|
|
 |
Karádi István ÁOK dékán a gólyák közt – mindenre válaszolt, amit kérdeztek tőle |
|
|
 |
Alkalmi csoportkép székkel és szárnyasokkal |
|
|
|
