Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2007/10. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · VIII. évfolyam 10. szám · 2007. október 8. |
|
![]() |
Ebben a félévben Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program indul egyetemünkön. Az egyetem rektora és vezetése eltökélt abban, hogy a mai nehézségeink között is megteremtse a módját annak, hogy a korábbinál lényegesen átfogóbb, alaposabb, személyesebb törődést, lehetőséget kapjanak képességeik kibontására és továbbfejlesztésére a nálunk tanuló, dolgozó kiemelkedő fiatalok. A tavaly kidolgozott és a Szenátus által elfogadott programot a Tehetséggondozó Tanács irányítja. A titkársági tennivalók, a szervezések lebonyolítására létesült az egyetem Tehetségpontja a NET 4-es számú irodájában. A hallgatókat itt fogadja, informálja délutánonként Szluka Beáta koordinátor. Az egykori, kiváló professzorunk nevét viselő program legfőbb lényege, hogy ezen túl szervezett formában történik a tehetségek felkutatása és gondozása. Elkezdve ezt már az egyetemre kerülés előtt – a különféle szempontok szerint készített „target-lista” alapján az eddiginél szorosabb kapcsolatot alakítunk ki az érintett középiskolákkal és az ottani kiemelkedő diákokkal –, majd folytatva a nálunk alap-, illetve PhD képzésre járó hallgatók felkarolásával, s zárul az itt elhelyezkedők további útjának egyengetésével, egészen 35 éves korig. Ez az igencsak nagy ívű elgondolás fokozatosan valósul majd meg. Kétféle lehetőséggel A figyelem egyelőre az első- és másodévesekre (beleértve az összes karra járókat és a külföldieket is), illetve a doktori iskola hallgatóira irányul. Közülük kétféle formában választódnak ki azok, akik már bizonyították tehetségüket vagy a még csak reményteli ígéretek. Az egyik út a formális menetrendet követi, azaz a programba kerüléshez értelemszerűen figyelembe veszik az addigi tanulmányi és tudományos eredményeket. Az elsőéveseknél már az elért felvételi pontszám jelent egyfajta megmérettetést, szintúgy a korábbi tanulmányi versenyeken, esetleg különféle kutatásokban való sikeres részvétel. Emellett azonban számítanak az egyéb érdemek is, például a művészeti vagy sportteljesítmények, a közéleti szereplés. Lévén, hogy ilyenfajta adatokat nem gyűjt hallgatóiról az egyetem, ezért a diákoknak pályázatban kell dokumentálniuk eddigi életútjukat. A Tehetséggondozó Tanács nyilvánosságra hozott pontrendszere alapján pedig látható lesz, hogy miképpen arányítja a különböző tevékenységeket egymáshoz az ezzel megbízott tudós szakértői csoport. A felállított rangsor és a programban való részvétel azonban nem kőbevésett. Ám, az egyetem jellegéből fakadóan, nyilvánvalóan sokat nyom majd a latban a tudományos és a gyakorlati gyógyítói-ápolói munkára való rátermettség – tájékoztat a program a titkári feladatait ellátó prof. dr. Csermely Péter, aki közismerten régóta támogatja már a tudóspalánták szárnypróbálgatásait, s tapasztalatait az utóbbi időben a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökeként is kamatoztatja. Nem csak a formális kritériumok teljesítésével juthatnak be a programba a hallgatók, hanem, úgymond, kerülő úton is – folytatja ismertetését a professzor. Egyetemünk bármelyik hallgatója kezdeményezheti a bekerülést, ha úgy érzi, hogy odavaló lenne, csak éppen még nem tudott felmutatni elegendő érdemleges, dokumentálható teljesítményt. A tehetség egyenetlen, s nem mindenkinél mutatkozik meg azonnal egyértelműen. Lehet valaki például egyetlen szakmai tárgyban különösen kiváló, más területen viszont egyelőre szerényen produkál. Az esély neki is jár. Hogy ne veszítsük el őt mindjárt az első fordulóban, a pontok összesítésékor, ezért lehetőséget kap arra, hogy megmutathassa magát. Év közben is jelentkezhet a Tehetségponton, ahol a koordinátor összehozza a tanács egyik tagjával. Ha ő meglátja benne a keresett értéket, ígéretet, akkor a továbbiakban már ugyanolyan mércével mérve juthat be a programba, mint pályázó társai. A pályázatok alapján alakul ki a hallgatóknak az a körülbelül 5 százalékos köre, amelybe tartozók neve – az angolszász egyetemek hagyományait meghonosítva – felkerül a Kiválósági Listára, ami már önmagában is dicsőséget jelent. A Kiválósági Lista tagjaiból és a „direkt” úton jelentkezőkből a Tehetséggondozó Tanács személyes meghallgatás során választja ki a programban részt-vevőket. Ezen a komoly beszélgetésen dől el, hogy a jelölt gondolkodása, motiváltsága, elhivatottsága, személyiségjegyei alapján érdemes-e a kiemelt figyelemre, gondoskodásra, s hajlandó-e nagyobb erőfeszítésekre. Mentori segítség A programba bejutottak mentort kapnak, lehetőleg olyanokat, akik tágíthatják látókörüket és kapcsolatrendszerüket. A pártfogó személyét a diák is javasolhatja. A végső szó azonban a tanácsé, amely eddig mintegy 120 olyan elismert oktatót gyűjtött össze – közöttük kellő számban nőket is –, akikről tudvalévő, hogy elhivatottan foglalkoznak a hallgatókkal, szép eredményeket értek el náluk. A kört később tovább bővítik. Számítanak a gazdag élettapasztalattal rendelkezőkre éppúgy, mint a fiatalabb generáció már bizonyított tagjaira is, hiszen az utóbbiak személyes példával tudnak szolgálni a náluk ifjabbaknak: hogyan lehet a mai viszonyok közepette előbbre jutni, kiemelkedő teljesítményeket felmutatni. A tanács, mint Csermely professzor mondta, nem akarja a mentor-hallgató kapcsolatot túlzottan formalizálni. Ugyanakkor bíznak abban, hogy a személyes találkozások során a diákok nem csak tanácsokat kapnak, hanem segítséget is aktuális gondjaik megoldásában. Rektor úr és az egyetem vezetése szeretné pontosabban ismerni, hogy milyen problémákkal szembesülnek, mit hiányolnak, kifogásolnak, vagy éppen igényelnének a hallgatók legkiválóbbjai. Nyilván lesznek majd egyedi kívánalmak – ezeket igyekeznek teljesíteni –, ám idővel adódhatnak a fiatalok nagyobb csoportját is érintő felvetések, amelyek már nem egyedi megoldást, hanem komolyabb változtatást, újítást, netán szabályzatváltozást követelnek. A mentori rendszer tehát egyfajta visszajelző csatornaként is működne, s ez által hozzájárulna az egyetem önfejlődéséhez. A tehetséggondozásnak lényeges eleme a hallgatók kapcsolatrendszerének gazdagítása mellett ismereteik bővítése, erről számos formában – találkozók szervezésével, tudományos tanácskozásokon való részvétellel – gondoskodnak. A cél, hogy a diákokat folyamatosan nagyobb teljesítményekre ösztökéljék. Semmiképpen sem szeretnék azonban, ha bármelyikük is egyfajta extra képzésként vagy kötelező programként fogná fel a felkínáltakat – hangsúlyozta Csermely professzor. Ez egy lehetőségcsokor, amivel az adott hallgató vagy él, vagy nem. Aztán a tanév végi mentori értékelés és a diák önértékelése alapján majd kiderül: honnan indult, mit fejlődött. S maradhat-e továbbra is a Kiválósági Listán és a programban, amelyet jövő januártól – az idei tapasztalatokat felhasználva – a felsőbb évesekre (a 3-6. évfolyamosokra) is kiterjesztenek. – Az egyetemek közötti versenyhelyzet minket is érint. Azt reméljük, ha tehetséges fiataljainknak életüknek ebben a meghatározó szakaszában speciális törődésből font hálót, baráti, szakmai segítő légkört teremtünk, akkor, ha egy időre el is mennek külföldre, később majd visszatérnek hozzánk, gazdagítva tudásukkal, személyiségükkel az alma matert – jegyezte meg dr. Csermely Péter. Tolnai – Tóth
|
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2007/10. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|