Karádi István

Meglepőnek és meghatónak találta dr. Karádi István ÁOK dékán, hogy mennyire egységbe kovácsolta a négy orvosegyetem hallgatóit a rezidensképzés jövőjéért érzett aggodalom. Emlékezetes számára a március 7-i fórum, melyről lapunk is beszámolt. A sokakat felkavaró témáról ezúttal a professzor urat kérdeztük.

– A jelenlegi információink szerint annyit tudunk, hogy ígéretet kaptuk arra: ebben az évben még nem változik meg a rezidensképzési rendszer. Azonban azt sajnos már látjuk, hogy az őszi keretszámok jelentősen csökkentek – tájékoztat az ÁOK dékánja. – Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, azt vesszük észre, hogy fokozatosan apadt a belgyógyászati keretszám: 2002-ben még 60 volt, tavaly 47, az idén pedig már csak 25. Ekkora csökkentés, őszintén szólva, nem is érthető. Hiszen belgyógyász utánpótlásra azért mégiscsak szüksége lenne a hazai medicinának.

Uniós gyakorlat

– Az említett 25-ös keretszám az egyetemre vonatkozik?

– Igen, de országosan is hasonló mértékű a csökkenés. Ha ez így halad tovább, akkor pár éven belül nem lesz belgyógyász Magyarországon. S hasonló a helyzet például a nőgyógyászati szakmában is, ott általában 20 körüli keretszámot kapott eddig az egyetem – amelyhez e szakterületben négy ellátási körzet tartozik –, az idén viszont ennél már jóval kevesebbet.

– A keretszámokban meghatározott rezidensek képzését még finanszírozza az állam?

– Az idei támogatást még megígérte a HÖK-nek küldött levelében az egészségügyi tárca államtitkára. Hogy mi lesz később, azt nem tudjuk. Feltételezem, hogy azoktól a szakorvosjelöltektől, akik még ebben az évben kerülnek a rezidensképzésbe – a szerzett jog alapján – később sem vonják meg az állami finanszírozást. Hiszen nem lehet őket menet közben fizetésre kényszeríteni, ha nem számolhattak előre azzal, bírják-e majd egyáltalán ezt a terhet. Azért is furcsállom a rezidensképzés finanszírozásával kapcsolatos elképzeléseket, mert utánanéztem az uniós gyakorlatnak. Az EU hagyományos tagállamaiban a kezdő rezidensi fizetés minimum nettó 700 euró – ez nagyjából 170 ezer forintnak felel meg –, amelyet évente emelnek. Mindemellett a képzés a szakorvosjelöltnek nem kerül semmibe, kifizeti az állam. És nem tudunk arról, hogy változtatni akarnának ezen a szokáson, mert ezeknek az országoknak nyilván fontos, hogy legyenek fiatal szakorvosai. A hosszú távú vizsgálatok is azt igazolják, hogy a szakorvosképzésbe befektetett pénz máshol jelentősen megtérül az államnak.

Népszerűtlen szakmák

– A magyar egészségügyi kormányzat által megnevezett három hiányszakmában maradtak vagy emelkedtek a keretszámok?

– Ebben az idén nincs változás. A keretszámok növelésének, szerintem, akkor van értelme, ha egyúttal a támogatási összeget is emelik. A jelenlegi állami finanszírozás mellett ugyanis a hiányszakmákban mindig maradnak üresen rezidensi helyek, melyeket aztán a hazai orvosegyetemek egymás között megpróbálnak úgy elosztani, hogy azok valamiképpen betöltődjenek. Ezekre a szakmákra csak akkor jelentkeznek majd többen, ha az eddiginél jelentősebb hozzájárulást kapnak.

– Ön szerint milyen következményekkel járhat, ha a kormány a rezidensképzéssel kapcsolatban felvázolt változást – nevezetesen, hogy a hallgatóknak kell fizetnünk képzésük költségeit és még fizetést sem kapnak – 2008-tól végrehajtja?

– Fogalmam sincs. Nem tudom például, hogy miből fogják fenntartani magukat a szakorvosjelöltek, pláne, ha – teszem azt – a lakóhelyüktől távol van a rezidensi gyakorlatuk. Akkor valahol lakniuk kell, miközben a lakhatási hozzájárulást csökkentenünk kellett. Albérletet fizetni pedig Budapesten nem olcsó mulatság. Félő, hogy egyre több végzős fiatal úgy gondolkodik majd: ha itthon nem kap állami támogatást, akkor inkább elmegy Nyugatra. Egy-két évig dolgozik szakorvosi felügyelettel betegágy mellett, s utána ha bekerül a megüresedett rezidensi helyre, már sínen van és ott marad. Nyilván nem lesz könnyű ez az út sem, és valószínűleg nem mindenkit, minden szakmában fogadnának szívesen az EU-s országokban. Ám, akiről látják, hogy igyekszik, tehetséges, annak valószínűleg elősegítik majd a további tanulását, boldogulását. Hát, ezért sem értem a kormány szándékát. Mert azzal, hogy csökkentik a rezidensi keretszámot, illetve az állami finanszírozást, nem lesz olcsóbb az egészségügy. Éppen ellenkezőleg: ha nincsenek megfelelően képzett szakorvosok, akkor óriási pénzbe fog kerülni a betegellátás.

Külföldi karrier

– Mi a helyzet a szakirányú továbbképzések támogatásával? Ott is várható változás?

– Ebben biztos vagyok, a jelek erre utalnak. Közismert, hogy több ezer szakorvos csatlakozott az egyetemhez azért, hogy itt végezze szakirányú továbbképzését. Ezáltal évi körülbelül 120 millió forintot kaptunk az államtól. Pontosabban ebből az összegből összesen 45 millió jött be 2006-ban, ez évre pedig semmit sem ígértek. Eddig is szerveztek már nagyon sok olyan tanfolyamot – például pszichológusoknak –, amelyek pénzbe kerültek, ám egyes szakmákban – így a belgyógyászoknak – tavaly még térítésmentes volt az évenként kötelező továbbképzés. Idén már ez utóbbiért is fizetni kellett. Alighanem a szakorvosoknak fel kell készülniük arra, hogy csak úgy juthatnak az előírt kreditpontjaikhoz, ha mélyen belenyúlnak a pénztárcájukba.

– Rövidesen elkezdődnek az egyetemi felvételik. Meglátása szerint befolyásolta-e az ÁOK-ra jelentkezőket az egészségügyben vagy akár a szakorvosképzés átalakításában tapasztalható bizonytalanság, illetve az, hogy jövő ősztől már tandíjat kell fizetniük?

– Ami tény, hogy a tavalyi 1885-höz képest 1747 fő adta be jelentkezését a karra az idén, ez mintegy 7 %-os csökkenést jelent. Ám mielőtt bármilyen következtetést levonnánk, előbb nézzük meg, hogyan alakultak ezek a számok az elmúlt években. 2003-ban nagyjából 900-an jelentkeztek az orvosira, közülük hozzávetőlegesen 600-an jutottak el a szóbeli felvételi vizsgáig. Ezzel szemben egy évvel később – amikor karunkon bevezetésre került a kémia tantárgy, EU-ba való belépésünk ideje, valamint az új érettségi-felvételi rendszer bevezetése előtti utolsó év – már ugrásszerűen 1850 főre nőtt a nálunk tanulni szándékozók száma. Most ez a növekedés enyhült kicsit, viszont az idén valamivel kevesebben érettségiztek, mint tavaly. Úgy vélem tehát, nyilván voltak olyanok, akiknek döntésében szerepet játszottak a szóban forgó változások. Ám egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a fiatalok már nem a hazai, hanem inkább a külföldi karrierben gondolkodnak, azt tűzik ki „valódi” célként. S az itthon megszerezhető alapképzettséget az ehhez vezető út első lépcsőjeként tekintik csupán.

Tolnai Kata - Tóth Andrea