Az idei tanév elején számolt be lapunknak a Külföldi Hallgatók Titkárságságán történtekről az igazgató, dr. Kollai Márk professzor. Ezúttal ismét felkerestük őt, hogy az újdonságokról érdeklődjünk. Az egyetem oktatási teljesítőképessége a felső határokat súrolja, ugyanakkor az államtól kapott pénz kiegészítésébe besegít a külföldi hallgatók tandíja.

A másodéves angol évfolyam hallgatói az év utolsó élettan-előadásán. Első sor: Kazum Efi, Friman Asaf Yosef, Ősapay Imola Kinga, dr. Kollai Márk, Kalantari Soltanieh Sina, Kroon Kristina Lovisa. Középső sor: Skovholt Else Kathrine, Cohen Tomer, Daykan Yair Menahem, Vognild Ingrid, Fard Afshar Leyla, Moradi Mitra. Hátsó sor: Ginesin Eyal Zvi, Polonsky Ariel, Berger Omri, Bilgory Asaf, Kosteliz Leah Liat, Gavri Ayelet, Yaniv Hana, Baffy Noemi Judit, Kabiri Navid, Ahmad Houman Behbahani, Raja-Paul Oliver, Reza Shabzendehdar

– Ön nemrég Japánban járt, hallgatókat felvételiztetni. A jelenlegi feltételek mellett lehet-e még tovább terhelni az oktatást? Vagy más elgondolás áll a hallgatótoborzás mögött?

– Arról van szó, hogy az első évfolyamon kezdő százhatvan külföldi hallgatónak egy jelentős, csaknem húsz százaléka a másodév végére lemorzsolódik. Ez a teljes négy évfolyamra számítva körülbelül kétszáz diákot jelent – ami a fejenként 10 ezer dolláros tandíjjal számolva, 400 millió Ft elmaradt jövedelmet jelent. Az egyetemnek jelentős a vonzereje, egyre többen jelentkeznek, de egy részüket nem tudjuk megtartani, mert az első két év kemény szűrőjén kibuknak. Az egyik megoldás az lehet, ha nagyobb merítésből válogathatjuk ki a jobbakat, és így több az esély arra, hogy többen fejezik be itt a tanulmányaikat.

– Ezek szerint nem a külföldi hallgatói létszám emelésén gondolkodnak?

– Egyáltalán nem, mert a százhatvanas, általános orvos- és fogorvostan-hallgatói létszám a maximum. Oktatásuk az elméleti intézetekben 16-szor 10 fős, a klinikumban 20-szor 8 fős csoportokban történik, ennél jobban nem lehet növelni az oktatói terhelést. A hallgatók tudásszintjét viszont igen.

– Ha a hallgatók a felsőbb évfolyamokon is itt maradnak, akkor megtanulnának magyarul? Mert a klinikai gyakorlat során a betegekkel kommunikálniuk kell. Magyar nyelvre tanításuk a közelmúltban változott. Látható-e már valamiféle változás?

– A korábbi, formális nyelvtanításnak jelenős volt az anyagi ráfordítása, mégsem volt eredményes. Ezért az öt féléves oktatást lecsökkentettük egyetlen félévre. A hallgatók a tanulmányaik elején megkapják azt a lényeges szókincset és orientációt, amivel elindulhatnak. Utána már rajtuk múlik, hogyan gyarapítják nyelvtudásukat, de harmadév végén le kell tenniük az általános magyar alapfokú állami nyelvvizsgát, különben nem kezdhetik el a negyedik évet. Úgy gondolom, ha valaki három évet eltölt külföldön, az magától is megtanulja a nyelvet, ha ambicionálja vagy rá van kényszerítve.

– Közszájon forog, hogy a külföldi diákok klinikai gyakorlati oktatása hagy némi kívánnivalót maga után. Foglalkoztak-e ezzel a kérdéssel, vannak-e előrelépések?

– Ahol nem megfelelő a klinikai gyakorlat, ott a tanszékvezető nem áll a hivatása magaslatán. Ha elnézi, hogy a gyakorlatvezető az adott időpontban nem jelenik meg, vagy azt, hogy úgy összevonják a csoportokat, hogy az az oktatást lehetetlenné teszi, akkor egyik alapvető feladatának nem tesz eleget. Ugyanakkor nagyon sok kiválóan oktató klinikánk van, elhivatott oktatói gárdával.

– Mennyire ismeri a Külföldi Hallgatók Titkársága a hallgatók véleményét a gyakorlati képzésről, hogy hol vannak ezzel kapcsolatban problémák?

– Egyre több erről az információnk, különösen az ISAS (International Student Association of Semmelweis) megalakulása óta. Igen aktív szervezet, többek között jelzik, ha valahol valami negatívumot tapasztalnak. Ezután az adott tanszékvezetőt szembesítem a hallottakkal. A jogos panasz eddig mindig orvoslást nyert.

– Tavaly ősszel, amikor utoljára beszélgettünk, éppen elkészült az idegen nyelvű oktatás honlapja. Lett ennek azóta pozitív hozadéka?

– A látogatottság rendkívül nagy. Az egyetemünkre felvételizőknek körülbelül a fele – amint az általuk kitöltött adatlapból kiderült – az angol nyelvű honlapból informálódott az itteni oktatásról.

– Akkor ez egy jó vállalkozás volt. Történt-e más is az utóbbi időben?

– Nemrég fogadta el a vezetőség a mentoriális rendszer bevezetésére tett javaslatot. Egyfelől, mint már említettem, igyekszünk több hallgatóból kiválogatni a jobbakat, másfelől viszont szeretnénk segíteni azoknak az egyébként jó képességű diákoknak, akik valamilyen megoldható gonddal küszködnek. Melléjük osztanánk be olyan tapasztalt, kellő empátiával rendelkező oktatókat, akik felfednék ennek a problémának a gyökerét, orvosolnák azt, egyszóval eligazítanák őket az első két évben.

– A kijelölt oktatókat pedig feltehetően honorálják majd.

– Úgy van, ezért nekik is megérné ez a plusz feladat. Mivel a mentoriális rendszer kifejezetten csak a reményteljes fiatalokra terjedne ki, nem érintene nagy számot, és semmiképpen sem járna alanyi jogon.

– Viszont az ezzel járó költségeket beleszámolnák a tandíjba, nemde?

– Ha ilyen szolgáltatás is működik, ennek alapján emelhetjük a tandíjat, ugyanakkor a mentoriális rendszer tovább növeli egyetemünk vonzerejét. Amikor a felvételi vizsgákon beszélgetek a külföldi hallgatók szüleivel, többnyire két kérdés hangzik el: hol fog lakni a „gyerek”, és segít-e majd neki valaki, ha gondjai lesznek? Ezen túl az utóbbira már tiszta lelkiismerettel válaszolhatok igennel, hiszen a titkárság eddig csak adminisztrációs ügyekben segíthetett, szakmai dolgokban kevésbé.

– És mikor lesz kedvező válasz a másik szülői kérdésre is? A kollégiumépítésre gondolok.

– Jelen elképzelés szerint épülne olyan kollégium, amelyben külföldi hallgatók is kapnának helyet. Befektető – úgy tűnik – adódnék, ha az egyetem garantálni tudja, hogy egy 4–500 fős kollégium megtelik hallgatókkal. Összeállítottunk egy kérdőívet, amely több szempont alapján értékeli a külföldi diákok szállással kapcsolatos igényeit. A válaszoktól függően lépünk majd tovább.

– Visszatérve a beszélgetésünk elején említett japán útra, mit sikerült intéznie?

– Először kereste meg egyetemünket az a cég, amely japán hallgatókat toboroz a világ ötven országa számára, és jelezték, hogy hozzánk is küldenének fiatalokat. Ismertettem a potenciális jelentkezőkkel az általunk kínált lehetőségeket, bemutattam az egyetemünkről készült DVD-t. Olyannyira megnyerte tetszésüket, hogy ötvenen adták be jelentkezésüket.

– A szakvizsgát is egyetemünkön szereznék meg?

– Nem, arra hazamennének. Habár itt is lenne rá lehetőségük. Be tudnának illeszkedni a szakképzésbe, a nyelvet akkorra már beszélnék, de angolul is kapnának segítséget. Tervként fölvetődött már a külföldiek szakképzésének elindítása.

– Igen ám, de ha a rezidensképzést átalakítják Magyarországon, akkor fizetni kell majd a szakma megszerzéséért, s nem is keveset, míg a nyugati országokban mindez ingyenes.

– Lennének olyan külföldiek, akiknek még így is megérné.

– Már csak egy kérdés van hátra: hová utazik az interjú után?

– Athénba megyek, ahol a Magyar Kulturális Napok keretében megalakul a nálunk végzett görög orvosok szervezete. Ezerötszázan diplomáztak egyetemünkön az elmúlt húsz évben, és szívesen tartanák a kapcsolatot az Alma Mater-rel.

Tóth Andrea