Ivády Vilmos gazdasági főigazgató

A vártnál rosszabb helyzetet teremtettek egyetemünkön az április elején életbe lépett OEP finanszírozási szabályok. Emiatt módosításra szorul a Szenátus által februárban elfogadott költségvetési terv. Dr. Ivády Vilmos gazdasági főigazgatóhoz fordultunk, hogy megtudjuk a részleteket.

– Az idei költségvetést másfél milliárd forint hiánnyal terveztük, mert arra számítottunk, hogy a kormányzat a racionalizáció megtörténte után megmaradó ágyakra megnöveli majd a finanszírozást és megemeli a teljesítményvolumen-korlátunkat (TVK). Nos, ez meg is történt –, de nem nálunk, hanem az önkormányzati kórházaknál. Az ő TVK-jukat megemelték – nyilván differenciált formában –, aminek folytán esélyük van arra, hogy hozzájussanak az ellátott betegeik után járó reálist megközelítő finanszírozáshoz. A megyei kórházak némelyike akár 20 százalékkal is nagyobb kvótát, keretet kapott. Ezzel szemben mi – s ez alatt értem a többi hazai egyetemet is – további csökkenést szenvedtünk el. Ami bennünket illet: az ellátott betegeink 20 százaléka után ezen túl nem kapunk finanszírozást, ha az eddig produkált szintet tartjuk. Úgy tűnik tehát, az áprilisi módosításnak egyértelmű vesztesei az egyetemi klinikák. Erre nem számítottunk.

Blokkosított keretek

– Mennyivel lesz kevesebb az OEP-finanszírozás? Más megközelítésből kérdezve: mekkora összeggel növekszik az eredetileg betervezett 1,5 milliárdos hiány?

– Ezt egyelőre nem tudjuk pontosan megmondani, mivel még nem ismerjük a járóbeteg-ellátásra vonatkozó TVK-t. Jelenleg azzal szembesülünk, hogy az előző év hasonló időszakához képest havonta 200-500 millióval kevesebbet utal az OEP. Ha ez a trend az idei esztendő hátralévő időszakában – ami még több mint fél év – változatlan marad, akkor akár további 1,5-2 milliárdra rúghat az éves bevételi hiány. Az eredetileg betervezett 1,5 milliárdos mínuszt még el tudta volna viselni a költségvetésünk, de ezt az újabb 2 milliárdot már nem. Ezért szükséges a költségvetés módosítása, amit a Gazdasági Tanács, majd a Szenátus legutóbbi ülésén is kifejtettem rendkívüli napirendi pont keretében.

– Mikor terjesztik a Szenátus elé a módosított költségvetést?

– A Szenátus következő, május 31-i ülésén, ami nagyon rövid határidőt jelent. Ezért, illetve a feladat súlya miatt, másfajta technikai megközelítéssel készülne a módosítás tervezete, mint az eddigi költségvetés. Blokkokban határoznánk meg a költségvetési keretek csökkentésének a mértékét.

– Mit ért blokkok alatt?

– Ilyen blokk lesz például a Klinikai Centrum. Ennek keretét kell – az áprilistól megváltozott TVK-ból kiindulva – az év hátralévő részére megfelelően csökkenteni. Hogy az elvonás az említett blokkon belül melyik klinikát milyen mértékben érint, arról a centrum elnöke, illetve az általa összehívott bizottság fog dönteni. Itt ugyanis nem csupán pénzügyi, hanem egyetemi- és szakmapolitikai kérdéseket kell majd mérlegelni és ezek mentén meghozni a döntést. Eddigi értékeinket, nyilvánvalóan, ebben a helyzetben is fontos lenne megőrizni. Ezért nem gondolom, hogy fűnyíróelvszerűen elveszünk bizonyos előre meghatározott százalékot. Nem akarom megelőlegezni ezt a döntést, legyen ez a szakmai grémiumok tiszte.

Ellentmondásos helyzet

– Ezek szerint még nem született meg ez a döntés?

– Nem, amikor ez az interjú készül (május eleje) éppen abban a fázisban vagyunk, hogy indítványozom a szakmai grémiumoknak, hogy első körben május 18-ig küldjék el nekem a javaslataikat. Ha a benne foglaltak alapján tudjuk csökkenteni a költségkeretet, akkor egyszerűen megvalósítható lesz. Ha nem kapok érdemi javaslatot, akkor az egyetemi vezetésnek kell döntenie.

– Százalékban kifejezve mekkora csökkenésről van szó?

– A pontos számokat még most munkáljuk ki. Elöljáróban csak annyit tudok most mondani, hogy a Klinikai Centrumnál valószínűleg további legalább 10 százalék csökkentésről kell gondolkodni.

– Ez nem kevés, főként összegezve a már érvényesített csökkentéssel.

– Igen, az eredeti költségvetésben is már 4,3 százalékos bérkeret-csökkenést irányoztunk elő. És erre teszünk még rá további 10 százalékot – a bér és a dologi kiadásokra, beleértve a gyógyszert is. Nagyon sok… Ezt már valószínűleg csak struktúraváltással együtt lehet megoldani. Ám ha meg is tesszük, nincs forrásunk az átalakítás megvalósítására. Nem tudunk beadni a kormánynak kérelmet, hogy igen, végrehajtjuk a struktúraváltást, de adjanak pénzt arra az időszakra, amíg az le nem zajlik – például adott esetben a létszámleépítésből adódó felmentési idő kifizetésére. Még az ezzel kapcsolatos jogszabály sem egyértelmű. Nem teljesen tiszta, hogy a társadalombiztosítási alapokból foglalkoztatott dolgozók elbocsátásakor adódó pénzügyi terheknek hány százalékát vállalja át az állam. Az említett munkavállalók nem az előirányzatból vannak finanszírozva – mint az oktatási tárca alá tartozók –, hanem a konkrét bevételből. A bevételi forrás csökkenése nyilvánvalóan elbocsátási kényszert generál, aminek fedezete viszont nincs meg a rendszerben.

– Akkor egy ellentmondásos helyzet állt elő, hogy se megtartani, se elbocsátani nem tudja a dolgozókat az egyetem?

– A felmentési idővel összefüggő költségek legalább fél évig terhelik az egyetemet. Tehát ha struktúraváltásban gondolkodunk, akkor ahhoz előbb meg kell teremteni a szükséges pénzügyi feltételeket. Itt van például a két szemészeti klinika összevonásának ügye. Jól ismert történet, a szakmai grémiumok már elfogadták, de a tárgyi feltétel – a Mária utcai épület megfelelő átalakítása – még hiányzik. Minden struktúraváltási intézkedés akár évekig is érezteti költségigény hatását a gazdálkodásban, mire megmutatkozik a költségmegtakarító hatása.

Szaporodó számlák

– Mit tehetünk akkor? Halmozzuk megint az adósságainkat, hogy átvészelhessük az átmeneti időszakot?

– Nem halmozhatjuk a végtelenségig, mert ez rendkívül érzékeny terület. Ráadásul már a tavalyi év második felétől romlott a bevételi pozíciónk. Tudtuk, hogy idén ez még tovább rosszabbodik, de úgy gondoltuk, hogy a finanszírozási hullámvölgynek nem tesszük ki az egyetemet, és nem ziláljuk szét a struktúráját. Ezért nem hajtottunk végre radikális változtatást, úgy is mondhatnám: semmiképp sem akartuk lerombolni a már létrejött értékeket. Inkább úgy döntöttünk, hogy a szállítókkal megfinanszíroztatjuk ezt az időszakot, ami eddig nem jelentett volna gondot, de mára a kifizetetlen számlák állománya olyan szintet ért el, hogy azt tovább növelni nem lehet. A korábbi finanszírozási kondíciókkal még nagyjából kézben tudtuk volna tartani ezt a folyamatot, de az áprilistól begyűrűző további romlást a szállítók terhére már nem lehet kezelni, ez a lehetőség tehát mostantól megszűnt. Az is megtörténhet, hogy elfogyhat a bankszámlánkon lévő pénz. Bár ez tetemes összeg ugyan, de pillanatokon belül apadhat. Naponta nyolcvan milliót kell átlagosan utalnunk a dologi kiadásokra. Ha ezt tíz napig nem tesszük meg, mert nincs pénzünk, akkor máris 800 millióval nő a kifizetetlen számlaállományunk. S akár ugyanennyivel nőhet a lejárt számlaállomány is ennyi idő alatt.

– És utána nyilván jönnek a büntetőkamatok, egyéb szankciók…

– Így van. Legalább 2-3 milliárdra lenne szükségünk az év második felében.

Elindult lavina

– Ekkora összegre – ismerve a finanszírozási körülményeket –, nincs esélyünk.

– Ilyen nagy összegre valóban nincs… Úgy fogalmaztam a Szenátus ülésén, hogy a lavina elindult, betemette az egyetemet, bennrekedt az üregben, ahol még van némi levegő, de az oxigén rohamosan fogy, körülbelül még két hónapig elég. Kívülről érkező mentőalakulatra pedig hiába várunk, a kormány ugyanis nem fog kimenteni. Egyetlen lehetőségünk maradt: megpróbálni a lehetetlent, és kiásni magunkat a hóból.

– Ön szerint ez a 10 százalékos leépítés menekülést jelent?

– Legalábbis olyan értelemben, hogy ezzel bizonyítjuk a politikának: az egyetem igenis cselekvőképes, tud döntéseket hozni egy racionálisabb struktúra érdekében. De van egy pont, amin túl már nem tud többet leépíteni, további átalakítást megtenni. Hogy hol húzódik a határvonal – éppen a 10 százalékos racionalizációnál, vagy annál kevesebbnél, esetleg többnél –, ezt kell majd a szakmai grémiumoknak tisztázniuk. Legalább annyi elbocsátásra van szükségünk, amennyivel túlélhetünk, feltéve, hogy a kormányzat a leépítés költségeit a jelenleginél sokkal nagyon mértékben, legalább 90 százalékban megfinanszírozza.

– A betegellátásban is 10 százalékos kapacitás-csökkenés várható?

– Annyi biztosan, mert az ágyak száma jelentősen, körülbelül 20 százalékkal lett kevesebb. A betegszámot ugyan nem ehhez, hanem a TVK-hoz kell igazítani, de ez is jelentősen csökkent. A volumenkorlát fölötti betegellátásért pedig egy fillért nem kapunk.

– Mennyire képesek ezt tudomásul venni a klinikák? Előfordult már, hogy valamelyikük a kvótáján felül látott el beteget és nem kapott érte pénzt?

– Általában az a jellemző, hogy az orvosok – nyilván morális és szakmai szempontoktól vezérelve – úgy gondolják: ellátják a beteget, megrendelik a szükséges gyógyszert is, abban bízva, hátha beleférnek még a keretbe és majd csak lesz valahogy. Most, az újabb TVK-csökkentés kapcsán fognak majd igazán szembesülni, mennyire összezsugorodott ez a kvóta. És az ezzel járó szomorú következményeket is tapasztalni fogják: a kezelések elodázását, a betegvárakoztatást –, hadd ne soroljam. Nem jó ez a helyzet az egyetemnek, de legfőképpen nem jó a bennünket szerető, az itteni ellátást eddig igénybe vevő betegeknek. Ám tudomásul kell vennünk a tényeket, bármilyen fájdalmas, a klinikumban meg kell tenni a kényszerű lépéseket.

– Mire számíthatnak az elméleti intézetek?

– Változtatásra van szükség az elméleti intézeteknél is. Dacára annak, hogy ott nem csökkent az oktatási tárcától (OKM) kapott-bevételünk. Az ÁOK elméleti intézeteknek például a nettó bevételeken túlmenően 380 millió forinttal több keretet engedélyeztünk erre az évre. Mondván, hogy ezt még elbírja a költségvetés, a szolidaritási alap. Ezt a kijelentésünket azonban felülírták az újabb történések. Ezért kari szinten is meg kell fogalmazni a racionalizálási javaslatokat.

Grémiumokra bízva

– Mekkora csökkentésre gondoltak, szintén 10 százalékosra?

– Egyelőre nem mondanék számot, mert előbb több dolgot is meg kell vizsgálni. Egyrészt például azt, hogy a karok között jól van-e egyáltalán elosztva az OKM-bevétel. Szerintem módosítani kellene az eddig gyakorlatot. Megnéztem, milyen jogcímeken kapjuk a pénzt az oktatási tárcától. Van, ugye, a hallgatói normatíva (hallgatói létszám szorozva az egy hallgatóra jutó normatív támogatással), a tudományos normatíva (minősített oktatók száma szorozva az egy oktatóra jutó támogatással) és a fenntartási normatíva, aminek viszont elosztása már döntés kérdése. S van továbbá a nem napi rutinfeladatokra, hanem az úgynevezett programfinanszírozásra adott több mint egy milliárd forint, amit valójában a működésre fordítunk. Ha ezt az OKM-től származó pénzt a finanszírozott hallgatói létszám arányában fölosztjuk, és mellé meghatározzuk a fenntartási normatívát is, akkor így más összeg jön ki kari szinten, mint amennyit a karok eddig ténylegesen megkaptak a tárcától érkező bevételből. Ennek függvényében el kell gondolkodni azon, tartható-e ez az állapot, vagy sem, vagyis ez is átalakításra szorul. Én csak az erről való töprengés lehetőségét kínálom föl az akadémiai vezetőknek, a döntésbe nem szólok bele, még – a korábbi gyakorlattól eltérően – az ÁOK-n sem.

– Ezek szerint nem biztos, hogy minden kart egyformán érinti majd az új költségvetésben megjelenő csökkentés?

– Valóban nem, mert nincs fűnyíró elv. Azt próbálom mindenkiben tudatosítani, hogy a helyzet nagyon nehéz, nem odázható a cselekvés. Meglehet, hogy az interjú során említetteknél még drasztikusabb intézkedéseket kell majd foganatosítani, mert nem csak a jövőbeli, hanem a mostanáig fölhalmozódott hiányt is kezelni kell valahogy. Nem szaladhat el velünk a ló. Ha az egyetem nem lesz képes a kifizetési kötelezettségeit teljesíteni, és bizonyos összeghatárt elérnek a kifizetetlen számlák, akkor jön a kincstári biztos. Minden fölborul, és ő határozza meg, hogy mit hogyan osszunk föl és finanszírozzunk. Még talán megelőzhetjük a bajt, ha a helyzetet komolyan vesszük, ésszerűen, gyorsan cselekszünk és összefogunk.

Tolnai Kata – Tóth Andrea