Fél évszázada hunyt el (1955), és nem régen volt száz éve, hogy született (1903) a magyar igazságügyi orvostan iskolateremtő professzora, akinek munkatársai, tanítványai voltak az elmúlt évtizedek kiváló – forensicus medicinát művelő – professzorai, mint például Somogyi Endre, Budvári Róbert, Tamáska Lóránd, Harsányi László, Rex-Kiss Béla és mások.

Az I. világháború utáni Erdélyből repatriált. A székelyföldi Nyújtód község jegyzőjének a fia volt. A szegedi egyetemen tanult. 1926-ban a Törvényszéki Orvostani Intézetben lett tanársegéd. Bécsben Haberda professzor intézetében két évet (1931-33) töltött. Majd S. Jellinek mellett az elektromos áram szervezetre gyakorolt hatását, ennek morfológiáját vizsgálta. A vércsoportok igazságügyi orvostani alkalmazása (Landsteiner), az alkalmazott szövettan és a tárgyi bizonyítás laboratóriumi módszerei érdekelték, utóbbiak természettudományos módszereit kutatta.

Hazatérve megszerezte a törvényszéki orvosi képesítést és bírósági orvosszakértői munkát végzett. 1939-ben magántanár lett, 1952-ben az orvostudományok kandidátusa.

Sokat foglalkozott vízbe fúltak belső szerveiben a „kovamoszatok”, diatomák kimutatásával, ami bizonyító értékű lehet annak megállapításában, hogy az érintett még élve, vagy (esetleg bűncselekmény áldozataként) már holtan került a vízbe. Javasolta, hogy bűncselekmény gyanúja esetén a vérvételt a gyanúsított tűrni legyen köteles, a belügyminiszter 1951. évi utasítása javaslatát életbe is léptette.

Budapesti tevékenysége során új koncepciókat valósított meg az igazságügyi orvostanban. 1946-ban bízták meg – elsősorban Rusznyák István javaslatára – a budapesti Törvényszéki, később Igazságügyi/Orvostani Intézet vezetésével. 1947-ben javaslatára jelent meg azon igazságügyi miniszteri utasítás, ami apasági perekben lehetővé tette a vércsoport vizsgálatok útján történő bizonyítást, a vélelmezett apa kizárását. Életének talán legkedvesebb munkája az elektromos áram szervezetre gyakorolt hatása (például áramjegyek) kutatása volt.

Szinte lehetetlen felsorolni mindazt a sok eredeti felismerést, javaslatot, melyet rövid élete során alkotott. Ifjúkorában szerzett súlyos betegség, reumás láz szövődményeként fellépett pancarditis következtében fiatalon hunyt el. Munkássága minden bizonnyal a 20. századi magyar és nemzetközi forensicus medicina legmarkánsabb alakjai sorában jelöli ki a helyét.

Honti József dr.