Kalocsán született 1947. október 14-én. A jeles érettségi után a Testnevelési Főiskolán tanult, ahol 1970-ben középiskolai testnevelő tanári diplomát, 1975-ben röplabda sportágból szakedzői oklevelet szerzett. 1972 és 1975 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán tanult és jeles minősítéssel középiskolai biológia szakos tanári oklevelet kapott. Az ELTE Embertani Tanszékén 1976-ban „Testalkati adottságok szerepe a magas szintű sportteljesítményekben” címmel védte meg egyetemi doktori értekezését „summa cum laude” minősítéssel.

1980-81-ben két szemeszteren keresztül a freiburgi Albert Ludwig Egyetem Sporttudományi Intézetében ösztöndíjasként posztgraduális stúdiumot végzett a humánbiológia és a sporttudomány területén. 1982-ben a Nemzetközi Röplabda Szövetség Bad Blankenburgban rendezett edzőképző tanfolyamán sikeresen vizsgázott, ezzel nemzetközi edzői licencet szerzett röplabda sportágban. 1990-ben német nyelvből középfokú állami nyelvvizsgát tett (franciául és oroszul is beszélt).

A Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében (TFKI) 1971 márciusától tudományos segédmunkatársként kezdett el dolgozni. Az évek során munkatárssá, főmunkatárssá, majd igazgatóhelyettesé nevezték ki. A TFKI és az egyetem fúzióját követően, 1986-ban a TF Sportjáték Tanszékére került tudományos főmunkatársnak, 1989-től egyetemi docens. 1995-töl általános rektorhelyettes. Az ideiglenes megbízás lejártakor a tanszéki munka irányítását választotta. 1995 szeptemberétől tanszékvezető, 1999-től már egyetemi tanárként a TF Sportági Intézet igazgatója lett.

A sporttal való szoros kapcsolata a főiskolai évek alatt erősödött meg: hat évig NB I-es játékos, később négy esztendőn át a válogatott keret tagja röplabdában. Friss diplomásként a Bp. Honvéd polgári alkalmazottja, sportinstruktor. 1972-1973, majd 1975-1987 között a Magyar Testnevelési Egyetem Sportegyesülete (TFSE) női röplabdacsapatának edzője. Közben 1973-74-ben a magyar női röplabda-válogatott másodedzői tisztét is betöltötte.

Tudományos munkássága több mint 170 közleményben (szakkönyvek, könyvrészletek, jegyzetek, tanulmányok), hazai és nemzetközi előadásokban, valamint sikeresen megvédett kandidátusi, egyetemi doktori és PhD-értekezések témavezetésében tükröződik. Többször volt kandidátusi védések opponense, illetve PhD-védéseken bíráló bizottsági tag.

Mindemellett folyamatosan részt vállalt a TF oktató-nevelő munkájában. A röplabda, az edzéselmélet és -módszertan, valamint a játékelmélet tantárgyak oktatását látta el a testnevelő tanár szakon, továbbá a szak- és mesteredző továbbképző kurzusokon előadások, szemináriumok, sportági órák és szakképzés keretében. 1975-től közreműködött az egyetem továbbképző központja által szervezett, postsecondary képzésnek tekintendő középfokú edzői tanfolyamokon, mint az edzéselmélet és -módszertan vezető tanára. Egy évtizeden át volt a tanár, illetve a szakedző szak Államvizsga Bizottságának tagja, az utóbbi években elnöke.

Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciák Testnevelés és Sport Szekciójában indult hallgatói közül többen kaptak külön elismerést, illetve díjazást. Felkért konzulens tanárként részt vett az ELTE Neveléstudományi Tanszéke és a TF közös Doktori Iskola „Sportpedagógia” altémájában. 1998-ban a TF-en is témavezető volt a Doktori Iskolában. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium kinevezése alapján 1995 áprilisától közoktatási szakértőként működött, ennek keretében szakmai ellenőrzést, illetve szakértői tevékenységet látott el a középiskolai testnevelés és sport, illetve iskolai sportszervezés szakterületeken.

Munkája elismeréseként 1984-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Kiváló munkáért kitüntetésben részesítette. 1994-ben a Magyar Köztársaság belügyminiszterétől a Magyar Sportért Kitüntető Címet kapta.1998-ban Hepp Ferenc-díjban részesült, valamint elnyerte a Széchényi Professzori Ösztöndíjat (1999-2002). 2006-ban az ünnepélyes tanévnyitón Kerezsi Endre díjban részesült.

2004. október 1-jétől a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola kutatóprofesszora volt.

Dr. Nyerges Mihály