Cserháti Endre – Tulassay Tivadar:
A múlt öröksége
The heritage of the Past

Semmelweis Kiadó Budapest 2007 152 oldal

Múlt és jövő édes testvérek. Ezt bizonyítják azok a 2007-ben végzett fMRI agyi vizsgálatok, melyeket St. Louisban, a Washington Egyetemen végeztek önkénteseken, és melyekben azt találták, hogy a múlt felidézése és a jövő elképzelése egy adott helyzetben 15 ugyanazon régió aktivitását – fokozott vérátfolyását – eredményezi. Akárhogy is fogalmazunk, a jövő a múltra épül, fenti kísérletek alapján a jövő-elképzelés előzőkön kívül még további 8 agyi régió (többek között a mediális, hátsó, fali-agykéreg, a hátsó kisagy) fokozott aktivitását váltja ki.

Ezek a gondolatok egy most megjelent nagyszerű könyv kapcsán jutottak eszembe, nevezetesen egy kétnyelvű képes történelemkönyv jelent meg az I. sz. Gyermekklinika, a magyar gyermekgyógyászat fényes múltjáról, olyan személyiségekről, mint Schoepf-Merei Ágoston, a két Bókay János, akik a magyar gyermekgyógyászatot az akkori európai élvonalba emelték. És Heim Pál, Kerpel-Frónius, hogy csak néhányukat említsem azok közül, akik nevüket beírták a magyar gyermekorvoslás történelmébe.

Az arcképcsarnokból nem hiányoznak olyan világnagyságok portréi sem, így többek között Ehrlich, Pirquet, Behring, Fanconi, Debré stb., akik kapcsolatban álltak fent jelzett magyar gyermekorvosokkal, illetve klinikáikkal.

Őszinte elismerés a Pesti Szegénygyermek Kórház és utóda, az I. sz. Gyermekklinika múltját és relikviáit a kezdetektől (1839) elénk táró szerzőknek, első helyen a szenvedéllyel kutató Cserháti Endre gyermekgyógyász professzornak, valamint Táncos László orvosművésznek a képtár megalkotásáért.

Sok ilyen munkára lenne szükség, hogy egyetemünk valamennyi intézményének gazdag történelmét a maga valóságában megismerhessük.

A belgyógyászat alapjai
Szerk.: Tulassay Zsolt

Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest 2007 1806 oldal

Egy csodálatos könyvet tart kezében az olvasó. Nagyszerű, mind tartalmában, mind kiállításában. Az új, kétkötetes Belgyógyászatról beszélek, Tulassay Zsolt professzor főszerkesztő és közel 150 szerzőtársának munkájáról.

Huszonöt évvel a klasszikus „Magyar-Petrányi” után, jóllehet jelentek meg magyar fordításban kitűnő külföldi munkák (Cecil, Harrisson), váratott magára egy olyan hazai alkotás, amely a magyar orvosi kultúra igazi tárháza lehet.

Mert mondjuk ki világosan, hogy a belgyógyászat az, amely minden orvosi szakterület alapja, orvosi gondolkodásunk fő meghatározója, az orvosi kultúra igazi, éltető forrása.

Ez a hatalmas munka most itt van előttünk, nyilván sok vívódás, töprengés közepette született meg, de a végeredmény – nyíltan mondhatjuk – megteremtői kultúrtörténeti küldetést valósítottak meg.

Azontúl, hogy a Tulassay: Belgyógyászat segít a temérdek információ birtokában egy-egy szakmai kérdésben az up-to-date állásfoglalásban, hogy mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben világossá teszi egy-egy betegség komplex értelmezését, tudatosan vállalt feladatának tekinti a magyar orvosi nyelv ápolását, valamint az egységes ortográfia megvalósítását.

E szűk keretek között nem tisztem a 14 hatalmas főfejezet és annak számtalan mellékfejezetének a közel 1800 oldal terjedelem részletesebb ismertetése. Legyen elég annyi, hogy akik büszkén vállalják az előd (Magyar Imre professzor) kultúr-missziójának és szakmai ars poeticájának folytatását és továbbfejlesztését, azok méltán számíthatnak a mai orvostársadalom osztatlan elismerésére.

Dr. Donáth Tibor