Bensőséges háziünnepségen, méltó módon emlékezett meg a II. Gyermekgyógyászati Klinika közössége dr. Hajmássy Zsuzsa (1946–2006) egyetemi adjunktusról.

Elsőként prof. dr. Fekete György klinikaigazgató méltatta meleg, elismerő szavakkal a klinikán húsz évet eltöltött, hirtelen elhunyt gyermeksebészt, magas szakmai tudását, lelkiismeretességét, szorgalmát. A gyógyítás lételeme volt, kis pacienseit nagy szeretettel kezelte. Közszeretetben volt része.

Vonzódása az orvosi hivatáshoz már korán megmutatkozott. Diákkorában a Péterfy Sándor utcai, fiatal orvosként a Szövetség utcai kórházban dolgozott. Jó iskolája volt, ő pedig jó tanítvány. Minden helyzetben helytállt. Halálával – ami érzelmileg a mai napig elfogadhatatlan a klinika közössége számára – űrt hagyott maga után.

Nevét ezentúl tábla őrzi a műtő bejáratánál. Emlékként a jövő számára. A tábla alatti kis asztalkán a hófehér rózsacsokor mellett egy szál fehér gyertya állt – ennek meggyújtásával adózott az eltávozott emlékének Fekete professzor.

Dr. Jenővári Zoltán visszaemlékezése személyes jellegű volt. Hatott rá Hajmássy doktornő egyéniségének kisugárzása, munkabírása, ötletessége, amikor a műtő kialakításakor és az ehhez kapcsolódó munkákról meg a rávalók „elővarázsolásáról” volt szó.

A család és a barátok nevében Radvány Miklós szólt meghatottan.

Arról, hogy mily’ nehéz és keserves emlékezni arra, akihez életében több szállal kötődtek, egymáshoz tartoztak.

-kondor-