Gyászolt az Általános Orvostudományi Kar Kórélettani Intézete. Életének 57. évében alattomosan burjánzó, alig hat hét alatt iszonyatos gyorsasággal előrehaladó betegség elszólította körünkből Solti Piroskát, intézetünk titkárnőjét, ügyvitelének és nyilvántartásának vezetőjét. 1978 óta, 28 éven át szolgálta a mindenkori tanszékvezetőt, előbb Hársing Lászlót, majd jelen sorok íróját, valamint az intézet egészét.

1978-ban a Magyar Rádió Külföldi Adások Szerkesztőségéből hívtuk el az intézet munkatársának. (Kandidátusi értekezésem több mint 300 oldalas szövegét tucatnyi társával megosztva egyetlen éjszaka alatt öntötték végleges formába, azonos írógépeken, azonos tördeléssel, s végül egységesen szerkesztve.) Solti Piroska e többműszakos, szerződéses munkakört családja kérésére cserélte el az anyagilag kevésbé vonzó, ám akkor egyfajta tartós biztonságot ígérő egyetemi álláshelyre. Hársing László annak idején rám bízta az intézet hivatalos ügyeinek érdemi intézését, cserébe pedig megengedte, hogy minden általam jegyzett írás Piroska keze nyomán születhessen, így a hivatalos iratokon túl 1978 óta minden cikk, tankönyv, könyv, könyvfejezet, tanulmány, előadás, beszéd, kutatási pályázat és jelentés, személyes megfogalmazást igénylő egyetemi vagy dékáni irat stb. az ő alkotó közreműködésével került korábban írógépen, később elektronikus úton rögzítésre.

Gyönyörűen dolgozott, értett a tipográfiához, a nyomdai előkészítéshez, tördeléshez és szerkesztéshez is. De ez nem minden. Mindezeket tudta angol nyelven is, így számos nemzetközi társasági és egyéb kötelezettségünk ügyintézőjeként kezelte a szerteágazó dokumentációt, sőt még hivatalos utazásaink megszervezésének gondjait is levette vállunkról.

Hibátlan magyar, angol és latin helyesírással bírt, levelezéseinkben a válasz tartalmára, esetleg hangvételére történő rövid utalás után jó stílusérzéke megengedte az önálló fogalmazást, ezért sokszor már a postabontáskor aláírásra hozta a válaszlevél tervezetét is. Hihetetlen munkabírás és bámulatos gyorsaság jellemezte, az élő beszéd ütemében tollba mondottakat szinte gyorsírói sebességgel, elütés és hiba nélkül, szó szerint rögzítette.

Segítőkészsége példaértékű volt. Az igazgatói szoba előtereként szolgáló, mindig nyitott iroda íróasztalánál készséggel állt bármilyen természetű ügyes-bajos dolgunkban érdemi intézkedéssel rendelkezésünkre. Alig van valaki az intézet tagjai, PhD hallgatói vagy diákkörösei közül, akiknek ne segített volna elegáns, végső formába önteni pályamunkáját, diplomamunkáját, disszertációját, stb. Számolatlan alkalommal segítette kérvények vagy más hivatalos iratok, beleértve például az éves adóbevallások elkészítését, az intézeti törzstagok esetében akár a családtagok részére is. A köszönet mellé ilyenkor legfeljebb csak egy csokor virág járt, hiszen az a meggyőződés vezette, hogy ha már az amúgy nem túl nagy létszámú intézet szinte egy családként éli meg életét, akkor abba bőven belefér e nagyobb „család” külső tagjainak felkarolása is.

Titkárnő volt, a szó nemes értelmében, felelősséggel megőrizte mindazon „titkokat”, melyeknek tudója volt. Töviről-hegyire ismerte nemcsak a budapesti orvoskart és az egyetemet, hanem számos tudományos társaság és egyesület tagjait, adminisztrációs feladatai révén hazai kongresszusi szerepléseink zömére is elkísért bennünket. Számos kiváló titkárnő kolléganőjével együtt olyan „hálózatot” alkottak, mely a mindennapos ügyintézést és kapcsolatot olajozottá alakította. Munkakörét hivatásnak tekintette, lelkes szervezőként egyik egyetemi motorja volt az együvé tartozást és továbbképzést egyaránt szem előtt tartó Magyar Titkárnők Országos Egyesületének.

Georg Christoph Lichtenberg német filozófus, egyetemi tanár írta a 18. század végén: „Minden tanszéken kell, hogy legyen legalább két derék és rátermett ember. Ha a sarokvasak jó fémből vannak, akkor a többi lehet akár fából is”.

Nos, Solti Piroska ilyen sarokpántja volt intézetünknek, hiánya aligha pótolható, legfeljebb egy-egy részletben helyettesíthető.

Osztozunk családja, férje, leánya, fia, veje és két gyönyörű unokája gyászában.

Drága kis Piroskánk, míg élünk, nem felejtünk. Nyugodj békességben, legyen Neked könnyű a föld, Isten Veled!

Solti Piroskát a Kórélettani Intézet saját halottjának tekinti.

Szollár Lajos