Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2007/3. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · VIII. évfolyam 3. szám · 2007. március 15.

Kálmánfi János (1921–2007)

blank
blank
20070319.jpg
blank

Kedves János!

Amikor az Anatómiai Intézet valamennyi munkatársa nevében búcsúzom Tőled, egyben biztosítalak, hogy amíg mi, munkatársaid élünk, addig mindig velünk leszel!

Hirtelen távozásod megrendítő hírként ért valamennyiünket, hiszen még az intézeti karácsonyi ünnepségen fiatalos erővel, jó kedvvel vettél részt, és tele tervekkel optimistán néztél a jövőbe.

Az a töretlen optimizmus, munkakedv, ami belőled áradt, az engem mindenkor csodálatra késztetett.

Negyvenhat éve vagy megszakítás nélkül intézetünk munkatársa. 1960-ban jelentkeztél nálunk rajzművészi állásra, Kiss Ferenc professzor utolsó vezetői évében. Feladatod volt nagy méretű tantermi oktató táblák festése, továbbá a tudományos munkákhoz szükséges illusztrációk elkészítése, és azontúl minden művészi kreativitást igénylő feladat megoldása, ami az anatómiai tudományt illetően rendkívül széles körű.

Az elmúlt hosszú időszakban igazgatók váltották egymást: Szentágothai, Tömböl Teréz, Réthelyi, Csillag professzorok, Te változatlanul példásan láttad el feladatodat. Gazdagítottad az intézet oktatóábra gyűjteményét, ábráiddal növelted a tudományos dolgozatok értékét, egyszóval nélkülözhetetlenné váltál.

Művészetedet céltudatosan építetted fel.

Engedd meg, hogy most ez alkalommal elmondhassam azon tisztelőidnek, akik életpályád minden részletét nem ismerik, fejlődésed néhány fontos állomását.

Nyitrán születtél. A környezet, a táj szépségeire hamar felfigyeltél. Az alakok, a formák, a tárgyak rajzos ábrázolása már korán igazi örömet okozott, a képzőművészet felé vonzódtál.

Művészi képességeid kifejlesztését a budapesti Iparrajziskola 3 éves esti tanfolyamán kezdted el, majd 19 éves korodban a Iparművészeti Főiskola festő szakára kerültél, és ennek befejezése után a Képzőművészeti Akadémia művész szakát végezted el.

Ez a rövid anamnézis is tanúsítja azt a céltudatosságot és elhivatottsági érzést, mellyel a művészi pályára felkészültél. Az a tisztelet pedig, mellyel egész életed során tanítómestereidet, többek között Leszkovszky Györgyöt, Domanovszky Endrét példaképnek tekintetted, híven mutatja jellemed tisztaságát

Előbb említettem személyiséged egyik fő összetevőjét, a célirányultságot. A festőművészi pályán belül már a kezdetektől fogva a művészeti anatómia iránt érdeklődtél, ezért, mint fiatal művész-növendék, bejártál a Budapesti Orvostudományi Egyetem művészeti anatómiai tanfolyamaira, melyet Barcsay mester vezetett. Ilyen előzményekkel lettél intézetünk munkatársa.

Azt hiszem, elég, ha azt mondom. hogy szakmai munkád értéke valamennyiünknek, akiknek dolgoztál, felbecsülhetetlen. De ezen túl személyiséged az, ami mindnyájunkat megfogott. Egyenes jellemed, érzelemgazdagságod, finom modorod, meleg tekinteted, mindenkori segítőkészséged, nem utolsó sorban példás családi életed, Feleséged iránti szerelmed, gyermekeid szeretete olyan érték, mely sajnos nem feltétlen velejárója minden tehetségnek. Benned az alkotó tehetség egy pozitív személyiséggel párosult és ez tett Téged páratlanná.

Kedves János! Életed nem szorult csak intézetünk falai közé. Termékeny kiállítóművész voltál. Közel félszáz, ezen belül közel 20 önálló festmény-kiállításod volt, melynek keretében igazán kibontakozathattad ars poétikádat, nevezetesen a színek dinamizmusát, az impresszionista ornamentális stílust és kiélhetted a változatos technikák (olaj, akril, kazein akvarell) adta lehetőségeket tájképeiden, csendéleteiden, emberábrázolásaidban. E képek egy része ma már távoli országok gyűjteményeinek soká fennmaradó részei is.

Végezetül, szubjektíven hadd köszönjem meg azt az eredményes több mint 40 éves együttműködést, melyet mi folytattunk a legszorosabb barátságban, és melynek eredményei többek között az Emberi test felépítése című könyv illusztrációiért kapott az „Év legszebb könyve” elismerés, valamint az Anatómiai atlasz ábráiért kapott Nívódíj.

Kedves János! Távozásoddal nagy a mi veszteségünk, de bele kell törődnünk az isteni végakaratba. Az intézet nevében kívánom: nyugodjál békében!

Dr. Donáth Tibor

A temetésen (a Magyar Szentek Urnatemetőjében) január 19-én elhangzott gyászbeszéd rövidített formáját olvashatják.

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2007/3. szám | Előző cikk | Következő cikk