Dr. Ivády Vilmos

Annyi közfeladatot lát el idén az egyetem, amennyit finanszíroz ehhez az állam. Emellett következetesen kitart dr. Ivády Vilmos gazdasági főigazgató, aki a 2007-es költségvetéssel kapcsolatos reményeit és dilemmáit is megosztja az olvasókkal.

– Április elsejétől új szerződések alapján dolgozik az egyetem. Ugyanakkor nem tudjuk: hány ággyal és mekkora OEP-finanszírozással zajlik majd a betegellátás. Ilyen körülmények között milyen stratégiával lehet költségvetést készíteni?

– Mi is föltettük magunknak ezt a kérdést. Sokan azt mondták, hogy várjunk a költségvetés készítésével. Én meg azt, hogy igenis lássunk neki. Induljunk ki a 2006 utolsó negyedévének számaiból, amikor már a megszorító intézkedések miatt nagyon alacsony volt a finanszírozás. Ezt a bázist alapul véve terveztük meg a 2007-es bevételt. A kiadásokkal kapcsolatban pedig az idei évre prognosztizált teljesítményvolumen-korláthoz (TVK) igazodtunk. Ennek mértékéig biztosítjuk a kiadási kereteket a klinikum szervezeti egységei számára. Ha a klinika tavaly, mondjuk, 10 ezer súlyszámot állított elő, és az idén 8 ezer a TVK, akkor az ő keretét 20%-kal kell csökkentenünk. Ezt a gyakorlatban úgy végezzük, hogy bérköltségét csak 10%- kal apasztjuk – mert nem lehet mindenkit elküldeni csak azért, mert egyik évről a másikra kevesebb lesz a betegforgalom –, a gyógyszerköltségeit pedig 20%-kal rövidítjük. A dologi költségeket viszont egységesen 10%-kal csökkentjük, mert annak jó része nem betegforgalom-függő.

– Úgy gondolják tehát, hogy szakmailag megalapozott 20%-kal kevesebb beteg esetén 20%-kal kevesebb gyógyszerfelhasználást tervezni?

– A tapasztalatok ezt mutatják. A belgyógyászatokon például a drágán és az olcsón gyógyítható betegek számát ugyanúgy csökkenthetik. Sokszor azonban az előbbiek elküldése, illetve kezelésük későbbre halasztása sürgősségi vagy egyéb okokból kevésbé lehetséges.

– Rektor úr előző lapszámunkban megjelent interjújában célként jelölte meg egyetemünk minőségi betegellátó csúcsintézménnyé válását. Ennek megfelelően hozzánk csak progresszív állapotú betegeknek kellene kerülniük. Az ő ellátásuk megjelenik-e az idei költségvetésben?

– Jó kérdés… Ha a kormány változtat a jelenlegi finanszírozási politikán, akkor tudjuk majd betölteni azt a szerepet, amelyet rektor úr nagyon jogosan elvár az egyetemtől és a finanszírozótól is. Jelen körülmények között azonban azt mondhatjuk: csak a csökkentett forrás erejéig tudjuk ellátni a betegeket. A TVK-t egyik klinika sem lépheti túl, különben nem kap egyetlen fillért sem. Ha mi mindent megteszünk azért, hogy a kevés pénzből jól gazdálkodjunk, és így sem vagyunk képesek az összes hozzánk fordulót kezelni, akkor ennek felelőssége már nem a miénk, hanem a finanszírozóé. A sürgősségi eseteket természetesen továbbra is ellátják a klinikák, s ennek számláját kifizetjük. Ám a többi, idekerülő esetnél ezt már nem garantálhatjuk. Lesz majd várólista, előjegyzés, sorbanállás – nevezzük, aminek akarjuk –, a lényeg: nem tudjuk egy adott időmennyiségen belül a betegek számát növelni. És, ha majd kellő számban lesznek várólistán, s kellő probléma keletkezik ebből, akkor a kormányzat nyilván majd valamit lép az ügyben.

Várható többletbevétel

– Módosul-e az eddig kialakított költségvetés április eleje után? Várható-e akkor a gazdálkodásukat alapvetően befolyásoló változás?

– A mostani finanszírozási szabályok június 30-ig vannak érvényben, tehát érdemi hatás utána várható. Folyamatosan követjük, elemezzük a történéseket, de ki merem mondani: nem szabad, hogy ennél rosszabb helyzet legyen, mert azt már nem bírjuk ki sem mi, sem más ellátóhelyek. A megyei kórházak kétmilliárdos hiánnyal tervezték meg az idei költségvetésüket. Mi ennek a felét irányoztuk elő azzal a várakozással, hogy az év során a tervezetthez képest legalább egy milliárd forint többletbevétel kerül majd a kasszába.

– Mire alapozza ezt az elképzelést?

– Az egészségügyi miniszter rendelkezik egy 20 milliárd forintos külön kerettel a struktúraváltás nehézségeinek a finanszírozására, ebből 6,5 milliárdot már egyéb célokra elköltöttek. A fennmaradó összegből azok az intézmények részesülnek nagyobb arányban, amelyek fokozott mértékben vagy a tárca elvárásainak megfelelően vesznek részt a váltásban. Egyelőre azonban senki sem tudja, hogy ki mennyi kapna. Nekünk sincs konkrét összegre ígéretünk, csak reménykedünk.

– Az ágyszám-leépítéssel nem lesz kevesebb beteg, csak más formában kell ellátni őket. Változik-e majd az ambuláns betegellátás finanszírozása?

– Ez egészségpolitikai kérdés. Amit innen látok, hogy nem változik, legfeljebb minimálisan változott eddig jó irányban. A járóbeteg szakellátásban sokkal több azon betegek száma, akik után egyetlen fillért sem kapunk. A fekvőbeteg-ellátásban ez a száz százalékon finanszírozott TVK 6,5%-a. A jogszabály szerint viszont most már csak 95%-os finanszírozás van. A valóságban meg még ennyi sem, hanem 92% körüli. Az OEP ugyanis nem a jogszabály által elvártak szerint utal. Ezért aztán azt lehet mondani, hogy a fekvőbeteg-ellátásnak körülbelül a 15%-át egyáltalán nem finanszírozza az OEP, a járóbeteg-ellátásnál pedig ugyanezen algoritmus alapján a 30%-át. Az utóbbinál a többletbeteg-ellátásnak viszont nincs akkora többletköltsége. Beteget ingyen ellátni nem tudunk, csak akkor, ha az nem kerül pénzbe: az orvos éppen ráér, a műszer is ott van, s gyógyszert vagy egyéb anyagot nem igényel a kezelés. Bármelyik ellátási formáról is beszélünk, hangsúlyoznám: a gazdasági főigazgató egyetlen klinikának sem írhatja elő, hogy a finanszírozási szint fölött ne lásson el beteget. Pusztán csak azt mondom, hogy ehhez már nem tudunk forrást adni. A klinikák szabadon dönthetnek, hogy hány beteget látnak el. Ha azonban elfogy a keretük, akkor valahonnan bevételt kell hozniuk a rendszerbe, például a meglévő egyéb források átcsoportosításával vagy úgynevezett előrehozott keretköltség igénylésével. A Gazdasági-Műszaki Főigazgatóság havi bontásban leosztja nekik az egy évre járó penzumot. Volt olyan klinika, amelynek, rendkívüli gyógyszerkiadás miatt, már januárban meg kell nyitnunk a februári keretet.

Előírt létszámcsökkentés

– Mi a helyzet a bérkerettel? Hiszen ettől függ az elbocsátások száma.

– Az előző évhez képest ezt pontosabban határoztuk meg. Előkészítésekor a Humánerőforrás-Gazdálkodási Igazgatóságtól megkaptuk szervezeti egységekre lebontva, hogy a január 4-i állapotnak megfelelően mennyi bért kellene – a hozzájuk kapcsolódó közterhekkel együtt – kifizetni ebben az évben. Ebből kiindulva állapítottuk meg, a várható költségvetési forrás alapján, a ténylegesen kifizethető összeget.

– Mekkora volt a kettő közötti eltérés?

– Átlagosan 4,5 %-kal lett kevesebb az idei bérkeret. Ezzel azonban már jól lehet hónapról-hónapra tervezni a kifizetéseket, feltéve, ha a klinikák betartják az előírt intézkedéseket. Mindegyiknek megmondtuk, hogy mennyivel kell március elejétől redukálnia a bérkeretét. Ha például 7 milliót határoztunk meg, akkor ez az összeg 10 hónapra elosztva értelemszerűen 700 ezer forint csökkenést tesz ki. Ami annyit jelent, hogy ez a klinika márciustól hozzávetőlegesen 3-4 munkatárssal kevesebbet foglalkoztathat – persze, ez attól függ, hogy mekkora bérű kollégától válik meg. Ha ezt a létszámcsökkentést vállalja az igazgató, akkor nem lesz gond a többi bér kifizetésével. Nehéz lépés ez, tudom. Mindesetre mi nem szólunk abba bele, hogy kiket bocsátanak el.

– Milyen további elvek érvényesülnek még az idei költségvetésben?

– Megemlíteném még, hogy az Oktatási Minisztériumtól (OM) és az OEP-től kapott bruttó bevételből levonjuk az elvonásokat, és a maradó nettó összeg jár alanyi jogon a szervezeti egységeknek. Az efölötti rész, az úgynevezett kiegészítő keret, amelyből gond esetén lehet igényelni.

– Mennyit szoktak kérni a klinikák?

– Ez változó, némelyik egyáltalán nem szorul rá erre, más viszont a bevételének 20-40%-át is elkéri pluszban. Az ÁOK klinikák keretigénye például meghaladja a 3 milliárd forintot. Igyekszünk a kéréseket teljesíteni. Azzal a megjegyzéssel mondom ezt, hogy egy milliárdos mínusszal számoltuk ki a költségvetést. Ez tény, még ha bízunk is a korábban említett többletbevétel beérkeztében. Ám mégis megvan az a veszély, hogy fedezetlen kötelezettségeket vállalunk, amit az államháztartási törvény tilt. Jóllehet védve vagyunk azáltal, hogy mi nem pénzforgalmi, a szaktárcának szánt költségvetést készítettünk, hanem, úgymond, üzemgazdaságon alapulót. Tehát keretgazdálkodást folytatunk. Ezért adott esetben megoldható az, hogy ha valamelyik klinika a keretén fölül rendel például gyógyszert, azt megkaphatja az idén, de ennek kifizetése csak 2008-ban jelenik meg a pénzforgalmi költségvetésben. Mégis, dilemmázunk azon: benyújtsuk-e ebben a formában a dokumentumot a Szenátusnak?

Oktatással arányosan

– Ha a Szenátus nem fogadja el a mínusszal tervezett költségvetést, akkor van B. terv?

– Akkor még szigorúbban kell csökkenteni a szervezeti egységeknek kiosztható keretet, azaz visszafogni a kiegészítő keretigényeket. Ez pedig több elbocsátást és további betegek elküldését, minőségileg rosszabb betegellátást és az oktatás színvonalának romlását jelentené. Ezért gondoltam: az egyetem érdekében megkockáztatom, hogy ilyen költségvetéssel indítom el az évet. És, ha bejön az egy milliárdos többletbevétel, akkor nem kell még drasztikusabb intézkedéseket hozni. Így biztosítani tudom az egyetem stabilitását, mindenki nyugodtan dolgozhat, és nem kell azzal foglalkoznia: lesz-e még holnap, holnapután munkája vagy vegyszer a kísérleteihez. Ezzel a döntésemmel azt sugallom, hogy igenis van jövője az egyetemnek. Lehet, hogy átmenetileg rosszabb helyzetben vagyunk, alapvetően nem a mi hibánkból, de ha ezt túléljük, akkor már araszolhatunk fölfelé.

– Az ÁOK klinikákról már beszéltünk, de még nem kerültek szóba az elméleti intézetek. Náluk is lesz létszámleépítés?

Nem látom indokát bármilyen radikális keretcsökkentésnek, hiszen az idei OM-bevételek a tavalyihoz képest nem lettek kevesebbek. Évente 2,24 milliárd forintot kapnak az ÁOK elméleti intézetei. Igen ám, de évek óta felvetődő gond, hogy az OM-bevételek felosztása nem tükrözi a tanszékek, intézetek oktatási teljesítményeit, nincs arányban velük. Ezért nemrég újraosztottuk az összeget. Az össz-intézeti óraterhelést elosztottuk a 2,24 milliárddal, és az egy órára jutó keretet fölszoroztuk az egyes intézetek óraszámaival. Meglepő különbséget jöttek ki. Eddig a költségvetésből oktatásra adható bevételből olyan intézeteknek is juttattunk, amelyek nem oktatási, hanem egyéb feladatot látnak el. Most elindítottunk egy megtisztítási folyamatot. Első körben csak a nagy szélsőségeket akarjuk lefaragni iránykijelölési céllal, és fokozatosan, átmeneti időt hagyva változtatunk. Amelyik intézetnek oktatásterhelés-arányosan több keret járna, mint amennyit eddig kapott, annak ezentúl többet adunk. Amelyiket viszont kevesebb illet meg, annak kevesebbet utalunk, de még nem a ténylegesen lecsökkentett összeget.

– Alkalmazták ezt a módszert a klinikáknál is?

– Még nem, de gondolkodunk rajta. Náluk azonban, a szakma jellege miatt, bonyolultabb az oktatásterheléssel arányos keretelosztás. Ráadásul a klinikáknál nem az OM-, hanem az OEP-bevétel a meghatározó.

Védjeggyel garantálva

– Szólna néhány szót a többi kar költségvetéséről is? Hol adódhatnak komolyabb gondok?

– Az volt az alapelvünk, hogy üljünk le tárgyalni a karok vezetőivel, és ők osszák el a költségvetési keretet a szervezeti egységeik között. Így tesz a GYTK, ott ki tudnak jönni a nettó bevételből. Az EFK önállóan gazdálkodik, náluk sincs különösebb gond. A FOK-on ugyancsak a szétosztást választották, viszont nagyon nehéz évnek néznek elébe. Már most igen magas a kiegészítő keretigényűk, ezért komoly létszám- és bérracionalizálásra kényszerülnek. Miközben oktatniuk kell, és belakni az új centrumot, amelyik háromszor akkora, mint a most birtokolt összes terület együttvéve. Ott fejlődni, bővülni kellene, nem összezsugorodni. Ezen túl az üzemeltetési díj fizetése mellé bejön a bérleti díj is, ezt ugyan a kar az egyetemmel közösen állja. Együtt keressük a kivezető utat is, például a fizetős külföldiek behozásának lehetőségét. Felvetettem, hogy a Semmelweis Egyetem nevével, „védjegyével” garantált szolgáltatási színvonallal esetleg rést lehetne ütni az eléggé telített piacon. Hogy ez szakmailag mennyire kivitelezhető, arról inkább a dékán urat kellene megkérdezni. Ami a TF-et illeti, ott centralizált gazdálkodás folyik. A gyakorlóiskola átvétele jelenleg súlyos milliókkal terhel minket, de valószínűleg megkapjuk az OM-től az emelt szintű normatívát, ami mérsékli majd a hiányt. Az iskolát egyébként viszi magával a kar, amikor elválik tőlünk. Ennek részünkről már semmi akadálya, a megállapodás szerint csak a folyó évi adósságokat kívánjuk velük rendezni. Másrészt visszafogtuk a költségvetési keretüket, hogy amikor teljesítették a törvényben előírt feltételeket és elmennek tőlünk, akkor ne maradjanak utánuk kifizetetlen számlák.

– Végül még egy kérdés: hogyan érinti a megszorítás a központi szerveket?

– A 10%-os elvonásból finanszírozzuk működését, a dologi költségeket szintén 10%-kal csökkentjük – legalábbis a mi főigazgatóságunknál. Ezen kívül vállaljuk, hogy a Kútvölgyi Klinikai Tömbben eddig végzett gazdasági-műszaki feladatokat a meglévő bérek terhére ellátjuk. Így ott meg tudnak takarítani, mi pedig nem generálunk többletköltséget. Ezzel nyilván több lesz a dolgunk, de a cél itt sem lehet más. Nekünk is jobban, hatékonyabban kell dolgoznunk.

Tolnai Kata – Tóth Andrea