Csoportkép alkotókkal és a zsűritagok egy részével

Június 28-án avatták fel az egyetemi főépület falán elhelyezett neves orvosokat, tudósokat ábrázoló domborműveket, melyek a Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak alkotásai. A két egyetem közös pályázati felhívásáról, és az eredményekről már olvashattak a Semmelweis Egyetem újság korábbi lapszámaiban.

Az avató ünnepségen Tulassay Tivadar és Kőnig Frigyes, a két egyetem rektora köszöntötte a részben még Sótonyi Péter rektor által elindított két intézmény közti együttműködést, amely kiváló eredményt hozott, egyben reményt adva a folytatásra. Az alkotásokról készült felvételeket később közöljük lapunkban.

A pályázat díjnyertesei:

Csányi Katalin: Szentágothai János portré, Pap Éva: Szent-Györgyi Albert portré, Pelcz Balázs: Tarján Imre portré, Rabóczky Judit: Horányi Béla portré, Szabó Áron: Haynal Imre portré, Szanyi Borbála: Verebély Tibor portré.

Az alábbiakban Kőnig Frigyes beszédéből közlünk részleteket.

(…) A tradicionális típusú egyetemek, olyan, mint a Semmelweis, valójában inkább egyetemes tudásközpont, szellemi műhely, ahol a szakterületekhez tartozó ismeretek egymással kölcsönhatásban vannak, és a kutatás itt folyik. Ez túlmutat a közvetlen hatékonyságon, ez hosszú távon megtérülő befektetés. Sajátos belső kultúrájával inspirálja a tehetségek kibontakozását. (…)

A hagyomány ápolása nem a jelen tagadását vagy a jövőtől való félelmet jelenti, nem is nosztalgikus érzelmek megnyilvánulását.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem számára öröm, hogy a Semmelweis Egyetem jelentős művészettörténeti értékekkel bíró, orvosoknak emléket adó galériáját egyetemünk hallgatóinak munkáival kívánja gazdagítani. A megtisztelő felkérés, illetve az, hogy a terv megvalósult, a két egyetem kapcsolatának bizonyítéka.

Sok orvost ismerünk a történelemből, akik számára a művészet nem csak inspirációt adott, hanem művelte is.

• Zsámboki János (1531–1584), aki térképeket rajzolt, antikérmeket gyűjtött, híres orvosok portréalbumát adta ki.
• Pólya József (1802–1873) Pest tiszteletbeli főorvosa, aki közleményeit saját maga illusztrálta, orvosok arcképeit is elkészítette.
• Toldy Ferenc (1893–1875) orvosi tevékenységét elhagyva az irodalomtörténet terén is maradandót alkotott.
• Hyrtl József (1811–1894) speciális preparátumai által vált világhírűvé.
• Arányi Lajos (1812–1884) egyetemi előadásaihoz maga rajzolta az ábrákat, régészeti-műemléki-művészettörténeti tevékenysége alapvető fontosságú.
• Bókai János (1822-–1884) jelentős irodalmi tevékenységet folytatott.
• Pultzman Róbert (1842–1889) baktériumokról készült mikroszkópos ábráit maga rajzolta kőre a Magyar Litográfiai Intézetben.

A magyar szobrászat nagy mestere, Medgyesy Ferenc ifjú korában az orvosi pályát választotta. Ő viszont az egyetemi előadásokon többet rajzolt, mint figyelt – kivéve a bonctant, amelyet, szavait idézve, „firkálva” tanult meg. Ajtay professzor úgy is vélte, hogy Medgyesy a boncolásért jár hozzá, majd később felismerve a fiatalember valódi érdeklődését – sokak várakozása ellenére – elnézte, és a fiatalember rajzait elvitte Minnich professzornak, aki a munkákat megmutatta Lyka Károlynak. Medgyesyt így fedezték fel.

Napjainkban is számos orvos munkálkodik a művészet területén. Közülük azért nehéz most bárkit is megneveznem, mert többen álnév alatt publikálnak.

Egy évvel ezelőtt írta Tulassay Tivadar és Farkas Ádám rektor úr a Semmelweis és a Képzőművészeti Egyetem közti együttműködési szerződést. A Képzőművészeti Egyetem hallgatói anatómia gyakorlatokon vehettek részt a bonctermekben. A Semmelweis Egyetem felkérte a Képzőművészeti Egyetem egy professzorát, hogy előadást tartson a Semmelweis Egyetemen. Létrejöttek kiadványok, amelyek az együttműködési megállapodás nélkül nemigen jelenhettek volna meg. (…)

Végül engedjék meg, hogy egy személyes élményemet idézzem. 1979-ben engedélyt kaptam, hogy tanulmányrajzokat készíthessek a Semmelweis Egyetemen. Egy alkalommal, amikor rajzolásba feledkeztem, észrevettem, hogy valaki áll mögöttem. Szentágothai János volt az, aki megszólított, majd irodájába invitált. Megkérdezte, hogy mi az érdeklődésem oka, majd kifejtette gondolatait a képzőművészet és az orvostudomány kapcsolatát illetően. Később megbízott néhány rajz elkészítésével is. A kapcsolat révén új kapuk nyíltak számomra a megismerés terén, amelyek segítettek abban, hogy alkotói tevékenységem gazdagabb lehessen. Nagyon különös érzés most számomra az, hogy a most felavatásra váró domborművek egyike az ő emlékére készült. Mindezek tanulsága számomra az, hogy az idő nem választja el a dolgokat, hanem érdemessé teszi arra, hogy foglalkozzunk velük. Az átjárás szabad, az elidegenedés nem sorsszerű, s a megértés alapja a figyelem.