Lapunk idei március 22-i (3.) számában olvashattak cikket az Európai Unió 7. Kutatási Keretprogramjának előkészítéséről. Március 29-én a Tempus Közalapítvány és a TéT Alapítvány az „Innovációban a jövő” címmel tartott konferenciát Budapesten, amelyen az európai kutatási kooperáció és karrier kérdéskörére fókuszáltak.

Az EU lisszaboni stratégiája a tudás háromszögét főként a kutatásban, valamint az oktatásban és az innovációban határozta meg. Később ez kiegészült azzal a kívánalommal: úgy növekedjék 2010-re 3 %-ra a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya, hogy annak 2/3-át a magánszektor finanszírozza.

2003 elején nyilvánvalóvá vált, hogy a lisszaboni célok eléréséhez szükség van a közösségi programok és eszközök nagyobb koherenciájára és szinergiájára. Ennek igényét az Európai Tanács fogalmazta meg, s a versenyképesség érdekében kitűzte a horizontális és ágazati kérdéseket rendszeresen felülvizsgáló, integrált stratégia kidolgozását. Ezt az Európai Bizottság a 2007-2013 közötti időszakra szóló versenyképességi és innovációs keretprogrammal (CIP, Coptetition and Innovation Framework Programme) teljesítette, erről és a 7. Kutatási Keretprogramról (FP7) 2005. április 6-án jelentette meg javaslatát.

Felsőoktatási érdekeltség

A konferencián a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnökhelyettese, dr. Vass Ilona elmondta: Magyarországon a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 1 % körüli. Míg a fejlett ipari országokban ezen ráfordításoknak mintegy 2/3-át az üzleti szféra adja, addig nálunk ez az arány csak 30 %. Hiába erős hazánkban a K+F tudományos alapja, ha az alacsony K+F ráfordítás és az állami kutatóhelyek gyenge ipari kapcsolata korlátot szab a gazdaság megújulási, növekedési képességének. A mai kutatások-fejlesztések sokkal nagyobb léptékű erőforrás-koncentrációt igényelnek.

A kis létszámú, nem megfelelő utánpótlású, illetve kevés ráfordítású hazai kutató-fejlesztő bázisok egymástól elkülönült, viszonylag kisebb teljesítményre képes „kritikus tömeg alatti” csoportokból állnak. A felsőfokú képzésben a képzési szakirányok közötti jelenlegi arányok akadályozzák a hazai K+F gyors felfutását, mivel különösen alacsony a műszaki és természettudományos friss diplomások száma. A régiók közötti igen jelentős gazdasági-társadalmi különbségek mérséklését sem segíti a K+F ráfordítások eloszlása, hisz Budapestre 2,5-7-szer több forrás jut. Teljesítmény-orientálttá kell alakítani a K+F rendszerünket, előtérbe helyezve a hasznosíthatóságot és növelve a csapatmunkát.

Középtávú K+F, innovációs stratégiánk a magyar gazdaság versenyképességének innováción alapuló növelését célozza. Fő célkitűzése, hogy 2013-ra az EU-s források hatékony felhasználásával akár a GDP 2,5%-át is elérhesse a K+F ráfordítás. Ezen belül a hazai vállalati és az állami K+F ráfordítások aránya 2:1 (vállalati: GDP 1,4%-a, állami: GDP 0,7%-a) lenne. Ez csak akkor érhető el, ha sikerül oldani gazdaságunk duális szerkezetét és a húzóágazatokban élénkül a kutatás és a beruházás, mivel csak a külföldi tulajdonú cégek alkalmaznak új, korszerű technológiákat, állítanak elő nagy hozzáadott értéket, és náluk magas a K+F befektetés. Érdekeltté kell tenni a magyar kis és közepes vállalkozásokat (KKV), illetve mikro-vállalkozásokat a K+F-ben, illetve annak finanszírozásában. S a hazai K+F, innovációs tevékenységben növelni kell a felsőoktatási intézmények szerepét. Egyik húzóágazattá válhatnak az élettudományok: a biotechnológia, a gyógyszeripar (további információk: www.nkth.gov.hu).

Kutatói mobilitás

Meskó Attila MTA főtitkár elemezte a tudomány és a tudományos ismeretek változó viszonyát, a tudományos eredmények gyakorlati felhasználásának és a technológiai fejlődés felgyorsulásának folyamatát, a tudásalapú gazdaság, illetve társadalom főbb jellemzőit, majd a magyar tudomány és felsőoktatás helyzetét, összefüggéseit. Kemény Gabriellától, a Tempus Közalapítvány igazgatójától megtudhattuk, hogy 2003-tól segítik a kutatók helyváltoztatását a 6. Keretprogramban megnyílt Marie Curie pályázati rendszerben. Szintén 2003-ban jött létre az Európai Kutatói Mobilitási Hálózat (ERAMORE). A szolgáltatásokat az ipari és az akadémiai szféra be- és kiutazó kutatói, szakemberei veszik igénybe. A magyar mobilitási hálózatban, a Tempus és a TéT mellett, részt vesznek a régiók egyetemei is. A hálózat legfőbb informatikai eszköze: a Nemzeti Kutatói Mobilitási Portál (http://eracareers-hungary.tpf.hu). A kutatói mobilitást több hazai kiadvány is segíti (bővebben: www.tka.hu, www.tetalap.hu, www.eracareers-hungary.tpf.hu)

CIP keretprogram

Leskóné Kecskés Ildikó, a GKM Innovációs Főosztály tanácsosa a CIP-et elemezte, melynek célkitűzései a következők:

1. Vállalkozások (főleg KKV-k) versenyképessége
2. Innováció és öko-innováció
3. Versenyképesség és innovatív információs társadalom
4. Energiahatékonyság, új és megújuló energiaforrások

Mivel többféle célcsoportot céloz meg, három egyedi alapprogramból áll.

1. A vállalkozási és innovációs program (várható részesedése a CIP költségvetéséből 48,14 %), melyhez tartozik, elkülönített, plusz költségvetéssel az öko-innováció (11,86 %)
2. Az Információ és Kommunikáció-technológiai (IKT)-politika támogatásának programja (20 %)
3. „Intelligens energia – Európa” program (20 %)

Fontos cél, hogy a CIP és az FP7 kiegészítsék egymást. Egy projekt csak egy programtól kaphat támogatást, viszont egymáshoz kapcsolódó kutatási, majd hasznosítási részeit támogathatja az FP7, majd a CIP is.

Eredményhozó kooperációk

Az eszmecseréből leszűrhető, hogy a jelenlegi feltételek változtatása nélkül még a források növelésével sem lehet ugrásszerű fejlődést elérni a hazai K+F-ben. Ha nem kapnak a vidéki K+F intézmények (egyetemek) a fővárosiaknál nagyobb K+F beruházási forrást, akkor továbbra sem lesz számottevő esélyünk a régiók közötti gazdasági-társadalmi kiegyenlítődésre, a legelmaradottabb térségek gyors felzárkóztatására. Az adott térségek KKV-inak horizontális és/vagy vertikális klaszterei közös K+F tevékenységet is végezhetnének. De még nagyobb eredmény várható a felsőoktatás és a vállalatok közötti kooperatív kutatástól, illetve technológia transzfertől. Ezt az egyetemek is előmozdíthatják, ha megismerik a térségben tevékenykedő KKV-k kutatási-fejlesztési elképzeléseit és közvetítik nekik az adott szakterület élenjáró műszaki-technológiai megoldásait.

A konferenciáról olvashatnak még a Tempus honlapján (www.tka.hu).

Dr. Partl Ernő