Ülnek: Kóbor István és Bankó Éva, állnak: Gál Viktor, dr. Kozák Lajos Rudolf és dr. Rudas Gábor

A hazai kutatásban és diagnosztikában új lehetőségeket hoz a Szentágothai János Tudásközpont nemrég létesült MR Kutatóközpontja (MRKK), amelyet a június 7-i akadémiai ünnepségen nyitott meg Vizi E. Szilveszter MTA-elnök. Az NKTH pályázati támogatással és egyetemi beruházással helyileg a Neurológián Klinikán telepített 3 Teslás MR berendezéssel hazánkban eddig még egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozott kapacitású és minőségű vizsgálatok valósulhatnak meg. A központ terveiről a korábban Ausztriában dolgozó dr. Rudas Gábor igazgatót kérdeztük.

– Jó érzés volt hazajönni, főleg annak tudatában: azért hívtak, hogy amit kint megtanultam, azt itthon elterjeszthessem, hasznosíthassam. De most, hogy már egy ideje ismét magyar levegőt szívok, körülnézhettem kicsit, időnként ambivalens érzéseim vannak. Egyfelől azt látom, hogy a régi barátok, ismerősök őszinte örömmel fogadnak, másfelől viszont egyfajta óvatos szkepszist, fenntartást tapasztalok: mit tud ez az ember, mit akar, miért jött? – foglalja össze eddigi benyomásait dr. Rudas Gábor – Nagyon nehéz az újat elfogadtatni. Hiába teremtődik hozzá technikai háttér, hosszú hónapok kellenek ahhoz, hogy a magyar orvoslás megértse annak praktikusságát és alkalmazza.

– Megfogalmazná ezt konkrétabban is?

– Jó példa erre a PACS-rendszer, melynek alkalmazásakor az MR vizsgálat eredményeit nem 6-8 igen drága filmre fényképezzük le, hanem CD-re visszük. Számtalan előnye van: párhuzamosan nézhetők különféle szekvenciák, a síkok egymásra forgathatók, a 3D ábrázolás, a színek, a Teleradiológia. Egy normál MR vizsgálat ma már 5-8 szekvenciából áll és alkalmanként több száz, sőt ezer képet tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy ennyi eredményt nem lehet felelősen kiértékelni a vizit során, a beteg ágya mellett, amint az gyakorta szokás itthon. Mivel nem a megfelelő programmal együtt vezették be a CD-re való dokumentálást, ezáltal nem is látták meg a benne rejlő óriási lehetőségeket a kollégák. Ilyen előzmények után eléggé idegenkedve fogadják azt a technikailag magasabb rendű szisztémát, amelyet Felső-Ausztriában magam is alkalmaztam. Ott már régen kiépült a PACS-rendszert is magába foglaló kórházak közötti hálózat, melynek segítségével bármelyik osztály számítógépéről lehívható a beteg anyaga, s a program hatalmas információmennyiséggel látja el az orvosokat. Nagyon felgyorsítja ezzel a diagnosztikát, egy sor felesleges vizsgálatot elkerülhetővé tesz, és még sokkal olcsóbb is.

Vizsgálómódszerek fejlesztése

– Van-e olyan diagnosztikai újdonság, amelyre fogékonyabbak a hazai orvosok?

– Áttörést tapasztalok a koraszülött-újszülött ellátásban. A kollégák már kezdik felismerni a korábban abszolút uralkodó és mindent eldöntő ultrahangnak a határait, és egyre inkább látják: mennyivel többet nyújt az MR vizsgálat, például az agyi károsodások korai kimutatásában. Ezzel az újszülöttkori neuroradiológiának egy új korszaka kezdődött el, és remélem: egy-két éven belül világszínvonalúvá fejlődik Magyarországon.

– Ebben nagy szerepe lesz az MRKK-nak is, ahova az ország legkorszerűbb MR gépével új vizsgálati módszerek honosodhatnak meg. Beszélne ezekről bővebben?

– Célunk, hogy ezzel az új generációs berendezéssel végzett fMRI, MR Spektroszkópia, DTI („Dark Blood” T1, T2), perfúziós, diffúziós és egyéb vizsgálatokkal javuljon a cerebrovaszkuláris-, az anyagcsere- és a vaszkuláris betegségek, a felnőtt- és gyermekkori neuroonkológiai betegek, az epilepszia, az újszülöttkori agykárosodások vagy a lymphomák diagnosztikája, s ezáltal a terápiás lehetősége is. Egyik kedvenc területem, amit be szeretnék vezetni, a kórspecifikus spektroszkópia, amely a tumorok differenciáldiagnosztikája mellett még nagyon sok mindenre (agytályog, gyulladások pontosabb meghatározása) alkalmazható. És úgy gondolom, hogy most indul be igazán az fMRI vizsgálat az országban. Kitűnő csapat jött össze: orvosok, biológusok, informatikusok. A neuroradiológiai (agy- és gerinc)vizsgálatok terén már nagyon szép eredményeink vannak. Rövidesen kezdődik a hasi-, valamint az izom- és csontvizsgálat. Majd pedig a szívvizsgálat, de ahhoz még meg kell venni a szoftvert.

– Saját fejlesztésben is gondolkodnak?

– Igen, a különféle agyi vizsgálómódszerek területén. Nemrég állapodtunk meg a Philips MRI üzletágának vezetőjével, hogy tudományos együttműködés keretében közösen végzünk szoftverfejlesztést, és ennek fejében kaphatunk tőlük bizonyos, még nem árusított programokat, ami óriási előnyt jelent.

Tanulási mechanizmus

– A tervek szerint három műszakban vállalnának országos, illetve regionális ellátási feladatokat. Sőt, az elképzelések között, a Neurológiai Klinikára építve, sürgősségi stroke vizsgálati és terápiás egység kialakítása is szerepel.

– A gép felerészben a tudományos kutatást, felerészben a betegellátást szolgálja. Ezen a téren jelenleg még abban a különös helyzetben vagyunk, hogy minél többet dolgozunk, annál nagyobb deficitet termelünk, ugyanis az OEP nem finanszírozza szolgáltatásunkat.

– Akkor ki fizeti a vizsgálatokat?

– Az egyetem, amely nem csak a helyet adta, hanem a helyiségeket átalakítatta, valamint finanszírozta a diagnosztikus munkához szükséges berendezéseket is. Nem tudjuk még, hogy kapunk-e az OEP-től a gyógyítással kapcsolatos elképzeléseink megvalósításához évi 300 millió forintot, vagy csupán az „életben maradáshoz”, az egyműszakos munkához elegendő összeget. Ha jövőre is csak befogadnak minket, de finanszírozás nélkül, akkor legfeljebb a mindenképpen indokolt vizsgálatokat végezhetjük el az egyetem, illetve a velünk szerződött kórházak fekvőbetegeinél. Az így szerezhető bevétel viszont olyan minimális, hogy nem elég kutatásokra.

– Mi a kutatási főirány?

– Egyelőre az emberi agy tanulási mechanizmusának, a látáson keresztül történő emlékezésnek, valamint az agy plaszticitásának vizsgálata. Előkészítettünk négy, elég nagy tudományos témát, de ezeket még nem hagyta jóvá az MR Kutatóközpont Tudományos Tanácsa.

Tolnai Kata–Tóth Andrea

Dr. Rudas Gábor 1979-ben diplomázott egyetemünkön, majd a Vas megyei Markusovszky Kórház Csecsemő- és Gyermekosztályán dolgozott. 1982-ben visszatért az alma materbe, a II. sz. Gyermeklinikára, ahol 1988-1991 között a Neonatális Intenzív Osztály helyettes vezetője, azután a Radiológiai Osztály irányítója, akkoriban már egyetemi adjunktusként. Csecsemő- és gyermekgyógyászatból, neonatológiából, s radiológiából szakvizsgázott. Többször járt hosszabb tanulmányúton az USA-ban (Harvard, Johns Hopkins, UCSF), Kanadában (Sick Kids), Heidelbergben, Grazban és Bécsben, valamint elnyerte az angol Királyi Gyermekgyógyász Társaság Visiting Fellowshipjét. 2001-től a linzi Frauen- und Kinderklinik Radiológiai Osztályának Erste Oberärztja, 2005-től a bécsi St. Anna Gyermek- és Ifjúság Egészségügyi Centrum és Rákkutató Intézet Radiológiai Osztályának Erste Oberärztja volt. Idén február 15-től a tudásközpont MRI Kutatóközpontjának igazgatója.