Thinagl Szerafin

Május 4-én ismét jelentős esemény színtere volt egyetemünk Üllői úti főépülete, ahol a 2. emeletre vezető lépcsőházi fordulóban, a már az előző évben elhelyezett Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő emléktáblája mellett ünnepélyes keretek között felavatást nyert az első magyar okleveles gyógyszerésznő, Thinagl Szerafin emléktáblája. Mindkét alkotás a kiváló Kubaszova Tamara szobrászművész munkája.

Egyetemünk rektora, Tulassay Tivadar megnyitó beszédében hangsúlyozta a hagyományápolás fontosságát, orvostörténeti értékeink átmentését a mai generáció számára, hiszen mindazok a diákok, akik e falak között megfordulnak és az emléktáblákra pillantanak, emlékezetükben e két névvel tartósan gazdagabbak lesznek.

Ezután Ferentzi Mónika, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának elnöke beszélt Thinagl Szerafin életútjáról.

Ki ez a nagyszerű leány, aki a XIX. század végén vállalta, hogy úttörőként gyógyszerész diplomát szerezzen a második magyar egyetemen, Kolozsváron?

Thinagl Szerafin Nagyszombaton született 1880-ban, apja királyi közjegyző volt, aki kiváló neveltetést biztosított számára. Minthogy azonban 18 éves korára a család anyagi csődbe került, a fiatal leány maga kívánta további sorsát kézbe venni és belevágott az akkor már (1895-től) a nők számára is lehetővé vált egyetemi tanulmányokba.

A táblaavató ünnepségen

Diplomáját 1903-ban kapta meg. A következő évben férjhez ment és férjével, az ugyancsak gyógyszerész Pesthy Miklóssal gyógyszertárat nyitottak Déván, majd 1915-től Isaszegen. A patika 1950-ig, az államosításokig volt a tulajdonukban. Házasságukból egy fiú (dr. Pesthy István, karikatúrái révén is jól ismert budapesti fogorvos, egyben egyetemünk Szájsebészeti Klinikájának oktatója) és egy leány (P. Zsuzsanna) született.

Thinagl Szerafin utolsó hat évét az államosítást követően fiánál Budapesten töltötte és annak Váci utcai lakásában hunyt el 1956. november 2-án. A forradalom leverését követő káoszban először a Vörösmarty téren temették el és csak 1957 márciusában került át sírhelye a Farkasréti temetőbe.

Ferentzi Mónika beszédét követően szót kért a külföldön élő két unoka (Barabás András és György) közül az előbbi, az Angliában élő nyugdíjas sebész professzor, aki elsősorban a nagymamai érdemeket méltatta.

Az emléktáblát Tulassay Tivadar rektor és Noszál Béla, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja leplezte le.

Dr. Donáth Tibor