Rectores Medici
Nagyszombat – Budapest

Semmelweis Kiadó Budapest 2005 148 oldal

Nemes célt tűzött ki maga elé és valósított meg egyetemünk másfél évtizede megalakult Baráti Köre, amikor egy nagyszerű könyvet hozott létre, a Rectores Medici-t, ahogy a kör elnöke, Monos Emil professzor fogalmaz: „annak a magas intellektuális szellemiségnek erősítésére, amely a Semmelweis Egyetemet ma is Európa élvonalbeli felsőoktatási intézményei között tartja.”

Az előzmény az egyetem Informatikai Központjával, valamint a Központi Levéltárral közösen egy internetes „Galéria” létrehozása, melyben sikerült az egyetem 53 rektora portréjának a nagyszombati kezdetektől napjainkig való összeállítása.

Már csak egy lelkes, az ügy fontosságát magáénak érző kiadó kellett és ezt vállalta a Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió kollektívája. Így végre a galéria anyagát reprezentatív könyv formájában is kezünkben tarthatjuk. A borító és a tipográfia Romvári János munkája.

A bilingvális kiadványban az angolra fordítás az egyetemi Nyelvi Kommunikációs Központ angoltanárainak munkája.

Egyetemünk rektorainak sorát a nagyszombati alapítást követően Prandt Ádám Jakab (1774-75) nyitja meg, majd a hiánytalan sorozat 53-dikként dr. Tulassay Tivadarral (2003-) záródik.

A könyv tartalmát illetően a jelen rektornak előszavát követően az olvasó a Semmelweis Egyetem rövid történetét találja Molnár Lászlónak, az egyetem levéltárosának tollából, majd ezt követi – Nagyszombat?–?Budapest – az orvoskarból választott rektorok felsorakoztatása működési idejük szerint.

A rektorok teljes könyvoldalt uraló portréi mellett a szemben lévő oldalon a legfontosabb életrajzi adatok találhatók.

Alulírott szerint e biográfiák helyenként nagyon soványra sikeredtek. Egy-egy jelentős tudománytörténeti személyiség alaposabb ismertetést érdemelne (pl. Trnka V., Rácz S., Bőhm K.). Etalonként szolgálhatnának az utolsó 50 év rektorainak biográfiái. Ismeretes, hogy a lexikonokban is az azonos értékű szócikkek közel azonos terjedelműek.

Nem félek, hogy a könyv pazar kiállítása, szellemi értéke folytán nem fog rövid időn belül elfogyni, úgy, hogy a második kiadásban már a rektorok életpályáját – remélem – részletesebben ismerhetjük meg.

Dr. Józsa László: Paleopathologia Elődeink betegségei

Semmelweis Kiadó Budapest 2006 180 oldal

Kevés téma van, ami jobban izgatja fantáziánkat, mint a föld, a természet, az ember őstörténete (paleolitikum). A dinoszauruszok, a mamutok nyomai, egy-egy újabban napvilágra került csontlelet a kőkorszakból, az ősi sírok rejtélyei, a múmiák. A tudományban ez az izgalmas fejezet, a földtörténeti múlt élőlényeinek kutatása a paleontológia vagy őslénytan. Ha tovább lépünk és a feltárt leletekből bizonyos kórbonctani megfigyeléseket is teszünk, ez már egy speciális terület, a paleopatológia.

Az 1991 szeptember 19-én az Öztal-i Alpokban talált, a gleccserek jegében tökéletesen konzervált emberi tetem, az azóta gondos analízissel megállapított, Ötzi néven elhíresült ötezer éves holttest legapróbb részletekbe menő vizsgálata új lendületet adott e tudományágnak.

Józsa László professzor a paleopatológia nemzetközileg elismert képviselője. Több mint három évtizede kutatja az őskor egészségi állapotát, betegségeit. 1996-ban megjelent könyvében sok ezer csontváz és jó néhány múmia makro-, mikroszkópos vizsgálata alapján a honfoglaló és Árpád-kori népesség betegségeit foglalta össze.

Jelen könyvében rendszeres kórtani és kórbonctani csoportosításban ad számot a különböző betegségek paleontológiai előfordulásáról. A legmodernebb makro- és mikroszkópos módszerekkel, így általános és immun-hisztokémiával, in situ hibridizációval, polimeráz láncreakcióval, speciális mikroszkópos eljárásokkal (polarizáció, fluorescencia, elektronsugár) vizsgálja az ősi maradványokat.

Döntően a csontokon „nyomot hagyó” kórképek vannak segítségére. Így a vizsgálatok objektumai főleg a csontok, de fontos információkat adnak a múmiákból nyert szövetek elemzései is. Saját megfigyelései mellett a széles körű irodalmi áttekintés is nagyban emeli a könyv értékét. Megtudjuk például, hogy már Kr. előtt 950-ben egyiptomi múmiában kimutattak szilikózist ill. következményes tüdőhegesedést.

Azon túl, hogy Józsa professzor 180 oldal terjedelmű, 140 kitűnő ábrát és rendkívül gazdag irodalomjegyzéket (19 oldal) tartalmazó un. prehisztorikus kórbonctana a patológia elengedhetetlen része és így minden patológusnak nélkülözhetetlen, kitűnő olvasmány a biológusoknak, antropológusoknak, régészeknek, továbbá mindazon olvasóknak, akik a betegségek őstörténete iránt érdeklődnek.

Kiemelendő a könyv ízléses kiállítása, a címlapi gondolatébresztő absztrakció, mely nevesítve dr. Táncos László és az általa vezetett Semmelweis Kiadó valamint a Stádium Nyomda kollektívájának munkáját dicséri.

Dr. Donáth Tibor

Következő lapszámunkban közlünk ismertetőt A magyar népesség életminősége az ezredfordulón című átfogó tanulmánykötetről, melynek szerkesztői Kopp Mária és Kovács Mónika Erika. A könyvet szintén a Semmelweis Kiadó jelentette meg.