Kutatásra és fejlesztésre az Európai Unió országai átlagosan GDP-jüknek mintegy 2 %-át fordítják. Ez a szám az USA-ban 2,5 %, Japán pedig 3 %. Magyarországon 2002-ben a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 1 %, 2003-ban 0,94 % volt.

A fejlett gazdaságokban a K+F generálja a termelékenység 40%-át. Magas szintje az IT (információ technológiai) szektornak a GDP előállításában történő hozzájárulásában kimutatható. Így például amíg az USA-ban az IT szektor a GDP 7,3%-át szolgáltatja, addig az EU-ban csak 6 %-ot. A fiatal kutatók jelenleg is leginkább az USA-ba költöznek, ezáltal eredményeik legelőször ott válnak termék-, vagy szolgáltatás technológiává, illetve termékké, vagy szolgáltatássá. A világ egyetemei is alapvetően amerikai kapcsolatokat keresnek.

Az EU-tagállamokban a K+F ráfordításoknak átlagosan 55,4 %-át az üzleti szféra adja. Hazánkban ez csak 30 %-ot tesz ki, a többit az állami költségvetés finanszírozza. Az unió, az USA-hoz és Japánhoz képest hátrányban van a K+F-ben foglalkoztatottak terén is. Ez az adat az EU-ban: 1000 munkavállalóra vetítve, 4-5 fő, míg az USA-ban és Japánban 7-8 fő.

Lisszaboni célkitűzések

2000 márciusában az Európai Tanács (ET) lisszaboni ülésén az unió tagállamainak állam- és kormányfői célul tűzték ki, hogy „az évtized végére az EU a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon”. Két évvel később az ET Barcelonában megerősítette ezt azzal a kiegészítéssel, hogy a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 3 %-ra növekedjék. s ennek 2/3-át a magánszektor finanszírozza. Ennek alapján a vállalkozások K+F kiadásainak évente legalább 40 %-kal kellene nőnie hazánkban.

A 2004 márciusi ET döntése szerint magas szintű szakértői csoportot hoztak létre – Wim Kok volt holland miniszterelnök vezetésével –, hogy tanulmányt készítsen a lisszaboni célkitűzés megvalósítása félidős értékelésének előkészítéséhez, valamint a szükséges intézkedésekről.

A Wim Kok jelentés megerősítve a lisszaboni célkitűzéseket, további 5 célt fogalmazott meg:

1. A tudásalapú gazdaság megvalósítása (amely vonzóbb Európát jelent a tudósok és a kutatók számára, a K+F elsődleges célként veszi figyelembe az ITC (információs és telekommunikációs technológiák) elterjedését és a tudásalapú társadalom fejlesztését.)
2. A belső piac tökéletesítése.
3. A vállalkozók helyzetének könnyítése.
4. A szociális kohézió érdekében befogadó munkaerőpiac kiépítése.
5. A fenntartható fejlődés jövője.

A jelentés ajánlásai a tudásalapú gazdaság megvalósításához:

1. Az EU-nak 2005 tavaszáig lehetőséget kell teremtenie a legjobb kutatók európai kutatóhelyekre történő bevonására.
2. A kutatók számára gyorsított vízum és munkavállalási engedélyrendszert kell bevezetni.
3. 2005 őszéig, a 7. Kutatási Keretprogram tervezetének kidolgozásáig létre kell hozni az autonóm Európai Kutatási Tanácsot.
4. A tagországok gondosabban kövessék az eEurope akciótervet, hogy 2010-re biztosítható legyen a szélessávú hozzáférhetőség a lehetőségek 50 %-ában.
5. Meg kell oldani a szellemi tulajdonvédelem kiterjesztését az informatika területére közösségi szinten.

A Win Kok munkacsoport 2004. november 1-én nyújtotta be jelentését az Európai Bizottsághoz (EB), melyet az ET 2004. november 4-i ülésén ismertetett a tagállamokkal.

Közös K+F politika

Az EU teljes költségvetésének csaknem 4%-át fordítja a tagországok közötti kutatási és technológiai fejlesztés segítésére. A kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenység támogatását 1984-től keretprogramokon keresztül valósítja meg.

Legelőször 1957-ben az EURATOM szerződés megkötésekor döntött a hat alapító ország egy Közös Kutató Központ (JRC) felállításáról. A Közös Kutató Központok fejlődésük során egyre inkább szükségessé tették, hogy a rajtuk kívüli kutatások és fejlesztések céljai és támogatási eszközei összhangba kerüljenek az unió mindenkori átfogó stratégiájának célkitűzéseivel. Ez az igény hívta életre a kutatási keretprogramok rendszerét, amelynek intézményeiről az Európai Közösségi Alapszerződés (3. rész, XVIII. cím, 166. cikk, 114. oldal) gondoskodik.

Az 1984-1987 közötti 1. Kutatási Keretprogramot (KP) már 1984-ben indították, bár az Európai Közösségek közös K+F politikája csak 1987-ben intézményesült az Egységes Európai Okmány elfogadásával, mely a kutatást közösségi felelősségi körbe utalja. Ennek megfelelően az 1980-as évek közepén alakították ki a kutatási és műszaki fejlesztést támogató közösségi politikát, és indították be az előírt keret- és speciális programokat. Az alapelveket az EU 1993-as Alapszerződése is megtartotta, sőt tovább növelte a K+F szerepét. Az egymást követő ötéves időszakokra vonatkozó KP-ra az EB tesz javaslatot, majd elfogadásáról az Európai Parlament és a Tanács dönt. Mindegyik periódushoz csatlakozik az előző KP utolsó, és a következő KP első éve, a folyamatosság megtartásáért.

Az egyes KP-ban meghatározzák, hogyan osztják szét a támogatásokat a különböző technológiákra (pl. információs és közlekedési technológiák, energia-termelésre és -felhasználásra vonatkozó kutatások, ipari technológiák, biológiai tudományok és technológiák, környezetvédelem, társadalomgazdasági kutatások, közlekedés, harmadik világgal való együttműködés fejlesztése, kutatók képzése).

A KP-ok lényegében egy pályázati rendszert jelentenek a kutatás és technológiafejlesztés (KTF) területén. Az EU közös forrásaiból fejlesztési forrásokhoz lehet jutni, meghatározott tematika szerint és felhívások alapján elnyerhető fix határidejű pályázatokkal. Meghatározott KTF területeken az unió csak rész-finanszírozást végez, ami általában a fejlesztési projekt 50%-os támogatását jelenti, de ez az arány bizonyos projektfajtáknál kevesebb vagy több is lehet. A kiírt pályázatokat nemzetközi együttműködés keretében kell megvalósítani, minimum 3 partneres konzorcium létrehozásával.

Az unió a KP-ok mellett, az adott időszakban kitűzött egyes kutatási és fejlesztési célok megvalósításához meghatároz un. speciális programokat is. Megvalósításuknak módjai:

1. Költségmegosztási alap, amelyben az EU a kutatási és fejlesztési költségek bizonyos százalékát vállalja.
2. A közösség saját kutatásai, amelyeket a hat országban nyolc intézetet működtető Közös Kutató Központ (Joint Research Centre) végez.
3. Összehangolt akciókon és hálózatokon keresztül, ahol a Bizottság csak a koordinációs költségeket fizeti.

Európai Kutatási Térség

Az EU 2002-ben célul tűzte ki az Európai Kutatási Térség (ERA) megvalósítását. Ez a kutatóhelyek közötti integrált, egyesített kutatást, európai szintű együttműködést jelent, vetélkedés helyett összehangoltságot. Szintén cél, hogy a kutatók tájékoztatassák egymást, publikálják az euróra fordítható, kézzelfogható eredményeket és azok felhasználását, s az európai közvélemény számára is hirdessék a kutatást, fejlesztést végző intézmény, személyek és az elért eredmények kiválóságát.

Eddig öt KP valósult meg (1984-87, 1987-91, 1991-94, 1994-1998, 1998-2002). A 2002-2006 közötti 6. KP idén fejeződik be. (A keretprogramokat az 1984-től 2006-ig terjedő időszakban 5 éves időszakokra határozták meg.)

Az EU az 1990-es évek közepétől együttműködött Közép- és Kelet Európa országaival a tudományos és technológiai rendszerek támogatásában, a PHARE és TACIS programok részeként, kiemelten a SOCRATES programban.

Az 7. KP főbb jellemzői

Ez lesz az első olyan kutatási keretprogram, melynek ciklusideje az uniós költségvetés tervezési ciklusához igazodik. Az időtartam növelése összhangban van az Európai Kutatási Térség létrehozásának, valamint a tudásalapú európai gazdaság és társadalom megteremtésének 7 évre ütemezett célkitűzéseivel. És ez lesz az első olyan keretprogram, melynek teljes időszakában hazánk már mint uniós tagként vehet részt. A lisszaboni stratégia a tudás háromszögét a kutatásban, az oktatásban és az innovációban határozta meg, kulcstényezőnek a kutatást tekinti. Ez a tudásháromszög képezi az EU növekedési, versenyképességi és foglalkoztatási stratégiájának a magját, a szociális és a környezeti fenntarthatóság egyidejű támogatása mellett. Az EB a 2007-2013-as időszak pénzügyi perspektíváira vonatkozó javaslatában megnövelte a tudás, az ismeretek és a innováció szerepét az EU költségvetésben, mozgósítva a támogatási eszközök körét, beleértve a Strukturális és Kohéziós Alapokat, az Oktatási és Képzési Programok új generációját.

A 7. KP teljes költségvetése az EB javaslata szerint 72 726 millió euró. Az EURATOM szerződésnek megfelelően nukleáris kutatásra és képzésre a 2007-2011-as időszakban várhatóan 3092 millió euró fordítható.

Az európai kutatás már ismertetett 4 fő programja a következőket foglalja magába:

I. Cooperation (Kooperáció)

Ennek keretében támogatják majd a kutatási tevékenységek teljes körét, amelyet országok közötti kooperációban valósítnak meg együttműködési projektekben és hálózatokban, a nemzeti kutatási programok koordinációján keresztül. A nemzetközi együttműködés az EU és a harmadik országok között integráns része ennek a keretprogram-elemnek, amely iparvezérelt, és négy alprogramra bomlik:

1. Együttműködésbeni kutatás (Collaborative research) képezi majd az európai kutatási alap felhasználásának nagy tömegét és alapját.
2. Közös technológiai kezdeményezések döntően az Európai Technológiai Platformok (European Technology Platforms) által vállalt munkáknak a bázisán valósulnak meg.
3. A nem közösségi kutatási programok koordinációja.
4. Nemzetközi együttműködés.

II. Ideas (Ötletek)

Ez az Európai Kutatási Tanács által irányított program fokozza majd az európai kutatás dinamizmusát, kreativitását és kiválóságát valamennyi tudományos és technológiai terület határvidékén, beleértve a műszaki, a társadalomgazdasági, valamint a humán tudományokat is.

III. People (Emberek)

E program célja mennyiségileg és minőségileg megerősíteni a humán erőforrást Európában a kutatásban és a technológiában, melyet a korábbi Marie Curie-akciók továbbfolytatódó, összetartozó részében helyeznek el.

IV. Capacities (Kapacitások)

Célja, hogy támogassa a kutatási infrastruktúrát, a kis- és középvállalkozásoknak hasznos kutatásokat és az európai régió kutatási potenciálját (tudásrégiók), serkentse a teljes kutatási potenciál megvalósítását (egymáshoz hasonlóvá váló régiók) a kibővített unióban, s felépítsen egy hatékony és demokratikus európai tudásalapú társadalmat.

A felsorolt négy program (és az azon belüli alprogramok) mindegyike egy speciális program tárgya. Ezt egészíti majd ki az unió közös kutató központjai számára szolgáló specifikus program (nem nukleáris tevékenységek) és még egy specifikus program az EURATOM nukleáris kutatásaira és képzési tevékenységére.

Konkrét kutatási témák

A 7. KP erős folyamatosságot jelenít meg a jelenlegi 6. keretprogrammal. Ez különösen az 1. programban (Kooperáció) meghatározott témákra igaz. Ezek megfelelnek a tudás és a technológiai folyamatokban kimutatható fő területeknek, ahol a kutatást támogatni és erősíteni szükséges, melyet az európai szociális, gazdasági, környezeti és ipari kihívások idéznek elő. A 7. KP átfogó célja, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez.

Az EU kutatási akciói számára javasolt felsőszintű kutatási témák:

1. Egészség
2. Élelmiszer, mezőgazdaság és biotechnológia
3. Információs és kommunikációs technológiák
4. Nanotudományok, nanotechnológiák, anyagok és új terméktechnológiák
5. Energia
6. Környezet(védelem) és klímaváltozás
7. Közlekedés és repüléstan
8. Társadalom-gazdasági tudományok és humán tudományok
9. Űr és biztonság kutatás

Ezt a 9 témát egészíti ki további két téma az EURATOM keretprogramjában:

• Fúziós energiakutatás
• Nukleáris hasadás és sugárzásvédelem

Különösen az ipari témájú kutatásoknál, fontosságukra tekintettel, számíthatnak más forrásokra is, az Európai Technológia Platformok keretében végzett különböző munkáknál.

Különbségek a 7. KP és elődei között

Míg a korábbi KP-oknál az előző programok teljesítésére építkeztek, addig 7. KP nem csak egy másik, újabb keretprogram. Ugyanis ez tartalmában, szervezetében, végrehajtásának módjában és irányítási eszközeiben kulcsszerepet játszik az újraindított lisszaboni stratégia megvalósításában.

A 7. KP a következő új elemeket tartalmazza:

1. Sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a kutatási témákra, mint az eszközökre.
2. Jelentősen egyszerűsíti működési mechanizmusát.
3. Összpontosít a fejlesztés kutatására, ami az európai ipar szükségleteiből ered, a Technológiai Platformokon és az új Közös Technológiai Kezdeményezéseken keresztül.
4. Európai Kutatási Tanács létesítése, a legjobb európai tudományok finanszírozása.
5. Nemzetközi együttműködés integrálása mind a négy programban.
6. A régiók tudásának fejlesztése.
7. Pénzügyi kockázatmegosztás, elősegítve a magánberuházást a kutatásban.

Dr. Partl Ernő