Kedves Kati!

Életének jelentős periódusa zárult le tavaly június 30-án. Az a periódus, amely 42 évvel korábban, 1963 július 1-jén kezdődött ugyanitt, a Szerves Vegytani Intézetben. Közben az egyetem kétszer változtatta nevét. Akkor az intézet az 11. akadémiai évét kezdte meg, két év múlva fennállásának félévszázadát fogja lezárni. Akkor a regisztrált szerves vegyületek száma 3 millió körül volt, ma közelít a 30 millióhoz. Akkor az intézet egy 40 MHz-es mágneses magrezonancia készülékről is csak álmodott, ma egy 400 MHz-es készülékkel rendelkezik.

Negyvenkét év valószínűtlenül hosszú idő, majdnem másfél emberöltő, sok élménnyel és sok küzdelemmel. Felületes számítás szerint is legalább 800 diákkal került Kati közvetlen, személyes kapcsolatba, tanította meg nekik egy fontos tudomány alapjait, még sokkal többnek adott útbaigazítást diákéletük kisebb-nagyobb problémáiban, mint tanulmányi felelős.

Én is szívből köszönöm azokat a tanácsokat, javaslatokat, amelyekkel 19 éven át segítette munkámat. Higgadt, tárgyilagos véleményére mindig lehetett számítani és támaszkodni. Szívből köszönöm közreműködését. Biztosan maradtak be nem teljesült vágyai, meg nem valósult tervei, mint ahogy valamennyiünknek vannak ilyenek. De talán megérzett valamit a természet kimeríthetetlen gazdagságából, hiszen Kati lombikjában képződött a szekologaninnak egy dimerizációs terméke egy olyan hétlépcsős kaszkádreakcióban, amelyen még az egyik bürgenstock-i konferencia sokat látott illusztris résztvevői is elámultak.

Most élete cezurához érkezett. Sok minden megváltozik, sok minden átértékelődik. Biztos vagyok azonban abban, hogy energiájának kifejtéséhez további értelmes célokat talál, elsősorban családjában, de bizonyára a szerves kémia iránti érdeklődését is megőrzi. Mindehhez jó egészséget kívánok. Hiányozni fog, de az intézet mindig visszavárja munkatársait.

Igaz barátsággal köszönti:

Szabó László