Orvosképzés LXXX évfolyam
Semmelweis Kiadó Budapest 2005

Az orvostovábbképzés patinás, nagy múltú lapja, az „Orvosképzés” – melynek gyökerei 1873-ig nyúlnak vissza (Fodor József), s rendszeres kiadását Grósz Emil és Scholcz Kornél szerkesztésében 1911-től datáljuk – 2005-ös összevont számával ismét visszakerült egyetemünkhöz, ezentúl hivatalos orvostovábbképző lapunk lesz.

A negyedévenként megjelenő „Orvosképzés” országos jelleggel vállalja a „permanent, life long education” feladatát, közölve egy-egy témakörben a legkiválóbbak tudományos eredményeit, továbbá a doktori iskolák legérdemesebb értekezéseinek közzétételét. Újjászületésében döntő szerepe van az új szerkesztőbizottság irányítóinak: Fejérdy Pál, Fekete György, Préda István és Szél Ágoston professzoroknak, és mindenek előtt Tulassay Tivadar rektornak– aki vállalta az orvostovábbképzés ellátásának felelős feladatát egyetemünkön –, továbbá a Semmelweis Kiadónak, mely az újság igényes előállítását megvalósítja. A layout Romvári János munkája. A megújult külső és a belső tartalom biztosíték arra, hogy a lap minden hazai orvos továbbképzésének legfőbb forrása lesz.

Kőnig Frigyes-Funták Gyula: Művészeti anatómia és geometria
Semmelweis Kiadó, Budapest 112 oldal, 2005

A művészeti anatómia a Vesaliust megelőző korban, a XV. században alakult ki. Az emberi test régóta témája volt a művészetnek, de csak a reneszánsz idejében jelentek meg azok a művészek, akik a test szerkezetét anatómiai pontossággal ábrázolták (Antonio Pollainolo 1428-1498, Andrea del Verroccio 1438-1499). Michelangelo (1465-1554) és Raffaello (1483-1520) boncolásokat végeztek, hogy festményeiken az emberi testet anatómiai hűséggel tudják leképezni. Leonardo da Vinci (1452-1519) a firenzei Santa Maria Nuova kórház halottasházában 30-szor boncolt az 1516-i pápai tiltásig.

A legkorábbi művészeti anatómia tárgyú könyv 1844-ben látott napvilágot (Sir Charles Bell: Anatomy and Physiology of expression as connected with the fine arts). Hazánkban az első művészi igényű anatómiai ábrák Thanhoffer Lajos Bonctanában jelentek meg, majd Tellyesniczky Kálmán írt 1910-ben „Művészi boncolástan” címmel tankönyvet. A klasszikus, mindmáig alapvető munka Barcsay Jenő Művészeti anatómiája, mely 1953 óta számos magyar és külföldi kiadásban látott napvilágot.

A Képzőművészeti Egyetemen a művészeti anatómia és geometria (az orvosképzés kurrikulumához hasonlóan) a képzés alapját képezi. Nincsen művészeti alkotás anatómia nélkül. Kőnig Frigyes, a Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómiai és Geometriai Tanszékének vezetője, az egyetem jelenlegi rektora és Funták Gyula felismerték annak fontosságát, hogy a Barcsay könyv mellett egy könnyen kezelhető, célratörő, a tér törvényeinek ismeretében a többdimenziós struktúrákat két dimenzióban absztrahálva rajzaikkal egyben hallgatóikban is, gondolatsorokat indítsanak el. Valóban, könyvükben a rajzok zömében az egész ember érződik a maga dinamikájában, szerkezeti tökéletességében. E vezérelv a gerincmozgások ábrázolásában csúcsosodik ki.

Az atlaszt lapozgató érdeklődő számos összehasonlító anatómiai ábrát, továbbá régészeti leletek rekonstrukcióját is találja. Érdekes az emberi test perspektivikus ábrázolása, a szerzők „spirál” elmélete (a DNS mintájára), nevezetesen, hogy a gravitációs erőtér folytán a test strukturális felépítésében a csavart formák dominálnak. Így válnak az ábrák a vizualitás mellett gondolati élményanyaggá is.

Az atlasz nyelve a magyar művészeti anatómia nevezéktanára épül. Ez többször eltér a magyar orvosi nevezéktantól (pl. maxilla: felső állkapocs/felső állcsont; mandibula: alsó állkapocs/állkapocs). Az eltéréseket a munka végén található ötoldalas latin-magyar nevezékjegyzék oldja fel.

A szerzők előszavukban munkájukat szerényen segédkönyvnek nevezik, de alulírott megítélése szerint az atlasz olyan magas szaktudást, originális művészi látást tükröz, mely alapján igazi alapmunka, amelynek mind didakszisa, mind esztétikuma a művészeti egyetemi hallgatót feltétlen motiválja. Úgyis mondhatnánk, hogy olyan képregény, mely az embert a maga dinamikájában szöveg nélkül varázsolja elő. Kitűnő alapot ad a leendő képzőművészeknek. A gondos szerkesztés, a magas szintű nyomdai kiállítás a Semmelweis Kiadó kollektívájának munkáját dicséri.

Dr. Donáth Tibor