A Szinapszis 2005. november-decemberi számának (II. évf. 3-4 szám) 13. oldalán Lenni vagy nem lenni? címmel Gepárd a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának viszontagságos jelenéről tudósított. A cikk közepe felé a szerző tett egy kirándulást a hazai vizekre, és mint érdekességet megemlítette, hogy „míg több mint 30 évvel ezelőtt a SOTE akkori rektora, dr. Antoni Ferenc székfoglaló beszédében bővítette volna a hallgatók bevonását az egyetem vezetésébe, (…) addig a rendszerváltás után már a hallgatói jogok részleges korlátozása is szóba került (…). Az első kipontozott helyen az 1973. szeptember 5-i Egyetemi Tanácsülés jegyzőkönyvéből vett idézet szerepel: „Erősíteni kell az egyetemi intézetekben a hallgatók aktív részvételét, hogy kialakuljon az oktató és az oktatott közötti harmonikus alkotó kapcsolat, ami elengedhetetlen része a korszerű oktatásnak”. A második kipontozott helyen az 1990. október 2-i Egyetemi Tanácsülés jegyzőkönyvéből származó idézet olvasható: „A Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanácsa aggodalommal, ugyanakkor megértéssel figyeli az egyetemi, főiskolai hallgatók mozgalmait, törekvéseit.”

Bizonyára érthető, hogy a rendszerváltás rektoraként meglepődve és bosszúsan olvastam az idézett bekezdést, hiszen pontosan tudtam, hogy szó sem volt a hallgatói jogok korlátozásáról. 2001-ben, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen késve megtörtént rendszerváltás 10 éves évfordulója alkalmából megemlékeztem az 1990-1991 év fontosabb egyetemi történéseiről (Semmelweis Egyetem, II. évf. 9. szám). Írásomban olvasható, hogy nem korábban, mint 1991. február 9-én fogadta el az Egyetemi Küldöttgyűlés a Szervezeti és Működési Szabályzat főbb szakaszait, a rektorválasztásra március 20-án került sor. Az egyetem vezető testületének, a Szenátusnak az alakuló ülése április 29-én volt. A rektori megbízást május 15-én vettem át a Magyar Köztársaság elnökétől.

Ezek szerint az 1990 októberében ülésező Egyetemi Tanács a rendszerváltás előtti korszakhoz tartozott. Minden okuk megvolt, hogy aggodalommal figyeljék a hallgatók mozgalmait és törekvéseit, mert a Semmelweis Egyetemen a rendszerváltás a HÖK által 1990. június 21-ére összehívott Oktatói vitafórummal kezdődött.

Az 1991 tavaszán megalakult 25 fős Szenátusban 8 hallgató-szenátor tevékenykedett. Őket kellene megkérdezni az akkori idők hallgatói lehetőségeiről. Közülük többen dolgoznak az egyetemen, van, aki csúcsvezetői beosztásban.

Ugyancsak a Szinapszis fenti számának mellékleteként találjuk az EDUCATIO 2005 kiadványt, amely az egyetem történetével kezdődik. Kíváncsian kerestem az 1990-es évek eseményeiről szóló részleteket, s a következőket találtam: „A klinikákon az 1990-es évek végén több mint 3100 ágyon folyt a gyógyító-oktató munka. Az 1970-es évektől külföldi hallgatók is növekvő számban jöttek az egyetemre: 1983-ban németül, 1989-ben angolul is megindult az oktatás. Az 1990-es évek végén a 4000 hallgató közül minden harmadik külföldi volt.” A következő bekezdés már a 2000. január 1-i változásokról ír.

Erre csak azt lehet írni, hogy No comment. Így az is érthető, hogy Gepárd, a Szinapszis munkatársa, hiába akart volna utánanézni, hogy jogos-e a rendszerváltást elmarasztaló bírálata, hiteles forrás nem állt rendelkezésére. Javaslom, hogy – 15 év távlatából – egyetemünk legújabb kori története is kerüljön megörökítésre.

Dr. Réthelyi Miklós egyetemi tanár, Rector Emeritus