Dr. Poór Gyula

A molekuláris genetikától a biológiai terápiáig, „A reumatológia elméleti alapjai és gyakorlatának perspektívái” címmel üléseztek november 16-án az MTA Felolvasótermében. A rendezvényt, a Magyar Tudomány Napjához kapcsolódóan, az MTA Orvosi Tudományok Osztálya, az Agrártudományok Osztálya és a Biológiai Tudományok Osztálya Környezet és Egészség Bizottsága szervezte.

A programot Petrányi Győző akadémikus, az MTA Környezet és Egészség Bizottságának nemrég megválasztott elnöke nyitotta meg. Majd Romics László akadémikus, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke üdvözlésében kiemelte a reumatológia utóbbi évtizedben történt igen figyelemre méltó fejlődését. Ezután Poór Gyula professzor (képünkön), a bizottság titkára, a szakmai program összeállítója felvezette a tudományos előadásokat.

Elsőként Falus András akadémikus „Genomika, immunomika és reumatológiai kórképek” címmel tartotta meg előadását. Korunk fő kihívásainak ismertetése után beszélt az idetartozó autoimmun kórképek fő genetikai és immunológiai jellemzőiről, a rendszerbiológia és a bioinformatika jelentőségéről. A hipotézis alapú kutatás mellett az utóbbi években teret hódító prekoncepció nélküli adatbányászat eredményeit, a chip technológiával talált milliónyi pontmutáció (snp) jelentőségét csak az egész génmintázat expresszióját hálózatban elemző szoftverekkel érthetjük meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy genomikai kutatások az EU-ban is prioritást kapnak (7. keretprogram) és a legfrissebb genetikai eredményekre, a várható közeli hasznosulás miatt még a tőzsde is élénken reagál.

Hatékony terápia

Poór Gyula professzor előadásának címe „Szöveti destrukció, korai diagnosztika és célzott terápia rheumatoid arthritisben” volt. Az előadó szólt arról a hallatlan fejlődésről, mely a reumatológiai betegségek királynőjének tartott kórkép pathomechanizmusának megismerésével következett be. Ismertette a rheumatoid arthritis (RA) autoimmun folyamatában szerepet játszó genetikai és környezeti tényezők szerepét, a centrális gyulladásos szakasz eseményeit és a késői szövetkárosodás mechanizmusait. Elemezte a korai diagnosztikában kulcsszerepet játszó anti-citrullinált proteinek (anti-filaggrinok) képződését és saját MTA-ORFI munkacsoportjának erre vonatkozó vizsgálatait.

Az etiopathogenezis minél pontosabb ismerete és a korai diagnosztika (prognosztika) mellett a betegség elleni hatékony fellépés legfontosabb eszköze az időben elkezdett erélyes és célzott gyógyszeres terápia. A konvencionális betegségmódosító készítmények közül kiemelkedik a methotrexát (illetve a leflunomid) hatékonysága, míg a pathomechanizmus minden lépését befolyásolni próbáló célzott biológiai eljárások közül a tumor necrosis faktor (TNF?) gátlása. Utóbbit eddig több mint egymillió RA-s betegen alkalmazták világszerte, tartós remissziót és ezáltal valódi áttörést előidézve a kórkép gyógyításában.

A polyszisztémás autoimmun kórképekről és korszerű kezelésükről Szegedi Gyula akadémikus beszélt. A hagyományos terápiás intervenciók mellett bemutatta a legmodernebb kezeléseket (pl. cytokin blokád, abláció, őssejtterápia) is. Vécsei László akadémikus feladata a mozgásszervi megbetegedéseket utánzó neuropathiás fájdalom pathomechanizmusának és terápiájának bemutatása volt. A különböző eredetű perifériás (pl. diabeteses, postherpeses) és centrális (pl. daganatok, stroke) neuropathiás fájdalmak kialakulásában szerepet játszó anatómiai struktúrák és etiopathogenetikai folyamatok ismertetése kapcsán kitért a spontán vagy stimulus által kiváltott fájdalmak különböző klinikai tünettanára és az experimentális neuropathiás fájdalom-modellekre.

Hatalmas fejlődés

Bálint Géza főorvos előadása a degeneratív porcbetegség és ellátása, a fizioterápia gyakorlati szerepe témakörben hangzott el. A porcszövet anatómiájának és az arthrosis pathomechanizmusának ismertetésekor hangsúlyozta, hogy az arthrosisban szenvedő nők stroke és myocardiális infarctus morbiditása és mortalitása szignifikánsan magasabb az ez irányú kontrollált vizsgálatok alapján. A degeneratív térdízületi porcbetegség okai között egyebek mellett kiemelte a gyenge quadriceps izomzat szerepét. Az arthrosis, osteoporosis és az atherosclerosis közötti analógia taglalásakor kitért a molekuláris mechanizmusok és a RANKL/OPG rendszer szerepére. A terápiás lehetőségek ismertetése a biológiai eljárásokat (pl. metalloproteináz inhibitorok) és a hatékony fizioterápiás beavatkozásokat (pl. TENS, akupunktúra, balneoterápia, gyógytorna) egyaránt felölelte.

A kiváló színvonalú, a Magyar Tudomány című folyóiratban később megjelenő előadásokat élénk megbeszélés követett. A hallgatóságban sok gondolatot ébresztő délután jól foglalta össze a mozgásszervi gyógyászat területén észlelt hatalmas fejlődést, mely valóban a molekuláris biológiától a biológiai terápiáig terjed. Ez a nap a reumatológia méltó ünnepe volt a Magyar Tudományos Akadémián.

Dr. Donáth Tibor