A nemzetközi tudósközösség hosszú eszmecserék után a 2005. évet választotta a Fizika Évének, emlékezve Albert Einstein munkásságának hallatlanul eredményes „Annus Mirabilis”-ére, 1905-re, amikor három publikációjával forradalmasította a fizikai gondolkodást. A lassan mögöttünk levő évben számos formában – többek között az MTA és a tudományos társulatok rendezvényein, a Mindentudás Egyeteme előadásain – a hazai tudóstársadalomban is fokozott figyelmet kaptak a fizikai tudományok eredményei.

Amikor elismeréssel szóltunk a nagy elődök eredményeiről, sokszor a tudósok emberi nagyságát is méltatva, vagy izgalommal számba vettük a jövőbe mutató, ígéretes kutatási irányokat, nemcsak a tudósok vagy egy-egy jelentős eredmény előtt tisztelegtünk. Az elmúlt év örömteli ünneplése volt azoknak a momentumoknak az emberiség történetében, amikor az emberi elme a természet csodálatos világának törvényszerűségei közül valami különösen fontosra tudott felfigyelni. Hogy ezt az időszakot a „fizika” (az alapkutatások alapkutatása) éveként jelöltük meg, általában az alapkutatások jelentőségét is hangsúlyozza.

Vitathatatlan, hogy az élő természettudományok is rendkívül sokat köszönhetnek a fizikai alapkutatásoknak. Ma már az is körvonalazódik, hogy a következő évtizedekben a fizikai eredmények és a rájuk épülő technikai megoldások elterjedése még intenzívebbé válik, főleg az élettudományok területén. A gyógyító munka eredményessége így még szélesebb körű felkészültséget kíván majd az érintett szakembereitől, hiszen helyes döntéseket kell hozniuk a hihetetlenül gyorsan sokasodó (olykor még áltudományosnak is minősülő) mérési, diagnosztikai és terápiás módszerek megválasztásánál.

Mit tehetünk mi, orvosegyetemi „biofizikusok” a jövőre való felkészítésben? Grósz Emil, egyetemünk egykori szemészprofesszora 1902-ben, Einstein legjelentősebb munkáinak publikálása idején, így fogalmazta meg elvárásait: „A fizika tanításának az orvosjelöltek tanulmányai sorában kettős szerepe van: az egyik célja az, hogy a leendő orvost, kinek feladata lesz az emberi élet annyira bonyolódott tüneményei körében magának tudományos véleményt alkotni, s e szerint cselekedni, előkészítse erre a tudományos gondolkodásra az élettelen világnak sokkal egyszerűbb problémái körében, hogy őt a megfigyelésre és a kísérletekre alapozott okoskodás módjára tanítsa, és egyrészt a tapasztalatból, másrészt az elméletből vont következtetés óvatos kritikájára szoktassa.” Grósz professzor tehát részben a felelősségteljes és tudományos alapokon nyugvó gondolkodásmódra való előkészítésben látta tárgyunk feladatát. A ma érvényes curriculumnak megfelelően természetesen ezt más tárgyak oktatóitól is tanulhatják a hallgatók. A mi speciális feladatunk egyrészt „a kísérletekre alapozott okoskodás módjára” és „a következtetés óvatos kritikájára” való tanítás, a laboratóriumi adatgyűjtésre alapuló statisztikai kiértékelések szabályainak elmélyítésén keresztül. Másrészt, tananyagunkat folyamatosan aktualizálva feltöltjük azokkal az alapismeretekkel, amelyek ma már nemcsak az „élettelen világról”, hanem az élő anyaggal kapcsolatban is rendelkezésre állnak, és elengedhetetlenek a szervezet működésének megértéséhez, a gyógyításban használható, fizikai elveken alapuló módszerek helyes, hatékony alkalmazásához.

Véletlenül alakult így, de jó egybeesés, hogy éppen idén kezdtük el a megváltozott hallgatói igényeknek megfelelően lényegesen átalakítani gyakorlati jegyzetünket, és az első félév anyaga már magyarul és angolul is olvasható. Továbbá, hogy az új „Orvosi biofizika” című tankönyvünk – amely a hazai orvos-fogorvos-gyógyszerész képzést végző három egyetemi biofizikai intézet közös munkája – ez év végén jelenik meg. Így (is) ünnepeltünk a Fizika évében. (Illusztrációk a 20. oldalon.)

Dr. Fidy Judit