Dr. Ivády Vilmos

A klinikák, intézetek vezetőivel együtt képzeli el az egyetem pénzügyi helyzetének rendbetételét dr. Ivády Vilmos gazdasági főigazgató. Mint mondta: nem híve a hierarchikus kommunikációnak. A Gazdasági-Műszaki Főigazgatóság élére néhány hónapja kinevezett szakembertől először a legsürgetőbb változtatásokról érdeklődtünk.

– A legégetőbb probléma a transzparencia hiánya – kezdte interjúalanyunk – A szervezeti egységek vezetői nem látják, hogy milyen kritériumok alapján születnek a döntések az egyetemen. Arra törekszünk, hogy a jövőben pontosan tudják például: mi alapján számlázzuk a belső szolgáltatásokat. Nézzük a szemétszállítás ügyét: korábban a telephelyekre kerültek konténerek, ezáltal a szervezeti egységek nem a ténylegesen keletkező hulladék, hanem valamiféle visszaosztási rendszer alapján fizették a szemétszállítási díjat. Most viszont, ha kérik, kaphatnak szeméttárlókat. Tételesen elszámoljuk a kiszámlázott szállításokat, amelyek elvégzését a szükséges dokumentumokon igazolniuk kell, ezáltal azok bármikor ellenőrizhetők, visszakereshetők. Vagy itt van a mosatás kérdésköre: főleg a nagy klinikák szeretnének darabszámra történő elszámolást, vagyis az általuk beadott szennyest akarják visszakapni tisztán. Igazuk van, a kilóra mért ruha súlyosabb, ha nedves. A tételes mosatás tisztább helyzetet teremt, viszont többe kerül, mert munkaigényesebb.

– Nem lehet, hogy ezzel amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon?

– De igen, ám az én politikám az, hogy megpróbálok mindazon területeken változtatni, ahol több a reklamáció, vagy úgy gondolják – talán nem alaptalanul –, hogy rosszul mennek a dolgok. És szeretném bevonni a megbeszélésekbe a szervezeti egységek vezetőit, professzorait, hogy együtt gondoljuk ki: mit csináljunk a jobbítás reményében másképp. Hiszen ezek következményei az ő keretükre hat. Ahhoz, hogy a gazdasági nehézségeket fölszámoljuk, transzparens rendszert kell teremteni.

Egységes alapelvek

– És ez az átláthatóság kiterjed majd más, komolyabb összegeket érintő területekre is?

– Igen. Az idei költségvetés a korábbiaknál bonyolultabb feladatott jelentett. De transzparens volt abban az értelemben, hogy meg tudtunk indokolni minden belekerült számot. És nem voltak szeretem?–?nem szeretem klinikák, hanem egységes alapelveket érvényesítettünk. Ilyen volt például, hogy mindenki próbáljon meg abból az összegből gazdálkodni, amiből tavaly is tudott, vagyis az elmúl évi tényleges kiadást vettük alapul. Tudjuk persze, hogy ennek alkalmazása a gyakorlatban sok problémával terhelt. Pontosan modellezni kell a tavalyi kiadást, netán azt, hogy miért volt egyes egységeknél kisebb, miközben effektíve sokat költött – magyarul: nem fizette ki a számláját év végén, de fölhasználta a gyógyszert vagy elkészült a beruházása. Ezeket korrigálnunk kellett. Az Egyetemi Tanács szeptemberi határozata alapján a módosítások összességében mintegy 1,8 milliárd forint keretnövekedést eredményeztek a szervezeti egységeknél.

– Honnan teremtődött ez az összeg?

– Néhány példa, csak jelzésszerűen. Egyrészt az úgynevezett technikai korrekciókkal a tavalyi kiadást valorizáltuk azokkal a helyzetekkel, amelyekről a klinikák nem tehettek. A második fontos elem, hogy egyes szervezeti egységek idáig évről-évre cipelték gazdálkodási maradványaikat. Mert mikor év végén el akarták költeni, akkor már nem engedélyezte azt az egyetemi vezetés. Ezért aztán ráálltak a maradvány-halmozásra, gondolván: majd egyszer egy komolyabb, költségesebb dologra fordítják. Ebből semmi sem lett. Felajánlottuk az érintetteknek: lezárjuk ezt a húzódó problémát, és megnyitjuk a maradvány értékének a felét.

Markánsabb profilok

– Elfogadták ezt a klinikák? Végtére is ők „produkálták” a nagyobb bevételeket és most maradványuk felét végleg elveszítik.

– Igen, de a másik fele végre az övék lesz. Voltak ellenvélemények, érhetően. De elmagyaráztuk: ezek a maradványok soha nem léteztek az év végén, mert abból finanszírozta az egyetem a veszteséges, a mínuszos egységeket. Belső hitelezés volt, de ezt a kölcsönt a pluszos klinikák sosem kapták vissza. Szeretnénk ezt a rendszert végleg szanálni és egy újat fölépíteni.

– Megakadályozható a probléma újratermelődése?

– Akkor, ha a klinikák újragondolják eddigi gyakorlatukat, s ahol a produkálható bevétel nem fedezi a kiadásokat, ott bizonyos megszorításokat vezetnek be.

– Úgy gondolja, lehet még takarékosabban gazdálkodni? Hisz számtalanszor mondják klinikaigazgatók, hogy már a legrafináltabb trükköket is bevették a spórolásra, de már nincs mit mozgósítaniuk.

– Igen, ez kétélű kérdés. Amikor a nyár végén a kormányzat előírta, hogy a maradványképzési kötelezettség keretében négy milliárdot kell képezni, amit majd csak jövő januártól költhetünk el, az egyik tévécsatorna riporterét elvittem egy klinikára. A régi épületbe érve megmutattam neki, hogy itt van a megtakarítás fedezete: nincs kilincs az ajtón, mállik a vakolat. Pénzügyi értelemben ez tartalék, de rossz tartalék. Ám van másféle is. Lehetne például jobban profilizálni a párhuzamos klinikákat. Mindenütt ugyanazokat a beavatkozásokat végzik kis sorozatnagyságban. Célszerűbb lenne az egyes klinikákon bizonyos húzóágazatokat kialakítani, oda koncentrálni annak a területnek a legjobb szakembereit, a legkorszerűbb műszereket, így nagy számban láthatnák el az érintett betegségben szenvedőket. Az erről való döntést azonban első helyen az egyetem szakmai vezetésére bíznám, gazdasági vezetőként én csak a figyelmet hívom fel erre. Aztán még mindig vannak tartalékok a teljesítménylejelentéseknél, főleg a járóbeteg-ellátás területén. Továbbá az egyetem ingatlangazdálkodásában. Több éve állnak üresen ingatlanjaink, csak a pénzt viszik. Ennek most véget vetettünk, mindegyiket meghirdettük.

Rejtőzködő ingatlan

– Sikerül eladni végre a rendkívül értékes Eötvös utcai ingatlant?

– Harmadszori nekifutásra most úgy tűnik, vannak komoly érdeklődők. Ugyanígy a Mátyás király úti ingatlanra is, és a Lehel utcában lévőt ugyancsak szeretnénk hasznosítani. Ki akarom továbbá deríteni: vajon miért nem történt semmi nyolc éve azzal a Közraktár utcai 50 négyzetméteres, kétszobás lakással, amelyet az örökhagyó a II. sz. Gyermekklinikának hagyo

– Még egy téma: régóta gond az oktatási költségek átvilágítása. Nagyjából már tudjuk, hogy melyik klinikán mennyit ér egy műtét, még ha nem is ad érte annyit az OEP, de még mindig nem tudni, hogy mennyibe kerül egy hallgató képzése.

– Egyetértek. Nagyon nehéz kérdés. Azt látjuk, hogy globálisan nagy az oktatási költség, de azt nem, hogy melyik tanszéknél. Hozzá kellene nyúlni ahhoz a rendszerhez, amit nehéz jól fölépíteni, nevezetesen, hogy az oktatási terhelésnek megfelelő legyen a szervezeti egység költségvetése. A kis tanszék nem tud a hallgatókból megélni, de ha fontos, akkor fönn kell tartani. A másik nehézség, hogy ahol betegellátás is folyik, annak költségei összemosódnak az oktatáséval. Egyelőre nem látok ebben érdemi elmozdulást. Talán az SAP és a kontrolling rendszer fejlődése javulást hozhat. Erre példa egy más területről: nagyon gyorsan sikerült létrehoznunk a központi labort az egyetemen, az I. Belklinikáról választottuk le. Előtte bekérettem az összes laboratórium költségeit. Így jöttünk rá: nem tudni, hogy mennyibe kerülnek. Nincs a klinikákon belül tételes labornyilvántartás, laborköltség, még azt is kérdőívvel derítettük ki, hogy hányan dolgoznak ott státusban. Az ilyen és ehhez hasonló problémák egy megfelelő informatikai rendszerrel és a ráépülő kontrolling rendszerrel megoldhatók.

Tolnai Kata–Tóth Andrea

Dr. Ivády Vilmos summa cum laude végezte el a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemet közgazdász szakon 1982-ben, majd két évvel később ugyanitt egyetemi doktor címet is szerzett. Közgazdászi oklevelét 1988-ban szociológusi (ELTE) végzettséggel egészítette ki, majd két esztendő múltán újabb képzettséggel – diploma in Health Systems Management, Hoogeschool von Amsterdam. Ismereteit szűkebb szakterületén (egészségügyi közgazdaságtan, egészségügyi ellátások finanszírozása, stratégiai tervezés, projektmenedzsment, egészségügyi intézmények szervezetfejlesztése, válságmenedzselés) számos továbbképzésen és tanulmányúton (USA, Anglia, Dánia, Hollandia, Görögország, Ukrajna, Kazahsztán) gyarapította. Már jó ideje maga is oktat, egyebek mellett részt vett az egészségügyi menedzserképzés bevezetésében a pécsi egyetemen, vendégprofesszor volt az USA-ban (University of Denver), és egyetemünk Egészségügyi Menedzserképző Központjának alapító tagja (1991, Tempus projekt), majd senior munkatársa, kurzusvezetője, trénere. Az elmúlt évtizedben projektmenedzseri és különféle tanácsadói tisztségeket látott el a szaktárcánál (például Phare és Világbanki Programiroda), közgazdasági helyettes államtitkárként (2001-2002) pedig többek között közreműködött az ágazat konszolidációs programjának kidolgozásában. Azóta is több, szakterületet érintő munkában (KSH, OEP) vállalt szerepet. Évek óta kapcsolatban áll egyetemünkkel, hiszen korábban rektori megbízottként a Kútvölgyi Klinikai Tömb konszolidációját irányította.