József Attila címbeli gondolata jutott eszembe, amikor a Tanévkönyvet forgatva az egyetem történetéről szóló fejezetben az 1945 utáni események leírásakor a szerző a Németországba távozott Orsós Ferencet is említi, mint akit az igazoló bizottságok nem igazoltak, és ezért távozni kényszerült az országból. Ennek okaként azt jelöli meg, hogy a törvényszéki orvostan elismert szaktekintélye szakértőként vett részt az katyni mészárlás felderítésében 1943-ban, és egyértelműen megállapította a nemzetközi orvosi bizottság – köztük Orsós –, hogy nem a németek, hanem a szovjetek végeztek ki 1940 májusában nyolcezer lengyel tisztet. A fejezet írója úgy állítja be, mintha kizárólag csak a szovjetek bosszúja elől kellett volna menekülnie Orsósnak az országból. Elment, való igaz, de arról nem szól a Tanévkönyvbéli írás, hogy Orsós nem csak a szovjetek bosszúja elől volt kénytelen Németországba távozni, hanem szélsőjobboldali nézetei miatti felelősségre vonás elől is. Sótonyi Péter Rector Emeritust, Orsós Ferenc késői tanszéki utódát kérdeztem, keresve az Orsós személyét és tevékenységét felfedő igazságot. Sótonyi professzor elmondásából is kitűnt, hogy Orsós ellentmondásos személyiség. Míg szakmájában kiváló, a lőtt és vágott sebek világhírű szaktekintélye, addig szélsőséges fajelméleti munkák szerzője és publikálója. Ezen írásaiban nem létező szakirodalmakra hivatkozik, alátámasztandó állításait. 1935-től, debreceni évei után, a budapesti egyemen a Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatója lett. Az Orvosi Kamara képviseletében felsőházi tag volt, ahol a zsidótörvények elfogadása mellett mondott agitáló beszédet akkor, amikor a nagy egyházak vezetői nem akarták azt megszavazni. 1928-tól elnöke a MONE-nak, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének, majd 1936 és 1944 között az Orvosi Kamara elnöke, amely vezetése alatt szélsőjobboldalra tolódott. 1944. augusztus 6-án Németországba ment, onnan október 14-én még visszatért, és december 6-i végleges távozásáig az intézet igazgatójaként működött. 1944-45-ben a korábbi nyilas kormányzat által Halle-ba telepített budapesti egyetem kormánybiztosa. 1946-tól 1955-ös nyugdíjazásáig a mainzi egyetem művészeti anatómia tanára. Magyarországra 1962-ben bekövetkezett haláláig nem tért, s mint háborús bűnös, nem is térhetett vissza, ugyanis 1946-ban a magyar népbíróság háborús főbűnösnek nyilvánította (az adat az 1981-es kiadású Életrajzi Lexikonból való). Mivel az amerikai zónából nem adták ki a magyar igazságszolgáltatásnak, távollétében minden tisztségétől, a többi közt akadémiai tagságától is megfosztották. Tagságának visszaállítására eljárás indult 1994-ben, de alapos vizsgálat után szélsőjobboldali tevékenysége miatt Orsós Ferenctől megtagadták a rehabilitálást. A vizsgálat tetemes anyagát meg is jelentette folyóiratában a Magyar Tudományos Akadémia.

Tolnai Kata