Dr. Lőrincz Ádám

Bár 2004-től már az új rendszer alapján képzik a fogorvos rezidenseket, még mindig vannak olyanok, akik a hagyományos, már megszűnt szisztéma szerint szakvizsgáznak. Pár évfolyamot ugyanis éppen menet közben ért az uniós gyakorlathoz igazodó változtatás. „Két szék közé kerültünk” – így jellemezte helyzetüket az Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikán dolgozó dr. Lőrincz Ádám, aki a rezidensképzés egyéb gondjáról is beszélt.

– Amikor 2002-ben végeztem a FOK-on, az előző rezidensképzési rendszernek megfelelően először alapszakvizsgát kellett tennem fog- és szájbetegségekből. Ez akkoriban még azért volt kötelező, mert ehhez kötötték a fogorvosi magángyakorlat folytatását Magyarországon, s csak e kétéves tanulmány után lehetett, további hároméves képzéssel, valamilyen szakterületre specializálódni – magyarázza Lőrinc doktor. – De mire fogszakorvos lettem, az érvénybe lépő új szabályozás eltörölte ezt az alapszakvizsgát.

Minderre azért volt szükség – tudtuk meg –, mert az EU-országokban nincs alap- és ráépített képzés, ennek fenntartása akadályozta volna a munkaerő szabad áramlását. Ezért, az uniós csatlakozásra készülve, hároméves alapszakvizsgát vezettek be a különféle specializációk – dentoalveoláris sebészet, konverzáló fogászat és protetika, paradontológia, gyermekfogászat, fogszabályozás – elsajátítására.

– Akik 2004 szeptemberében lettek rezidensek, már egyből választhatták a nekik tetsző szakterületet. Az előttünk járók idejében meg még működött a régi rendszer. A mi évfolyamunk viszont éppen az átmeneti időszakba került. – folytatja dr. Lőrincz Ádám. – Sőt, az egy évvel utánunk végzettek most utolsó éves fogszakorvos rezidensek, tehát egy olyan szakvizsga letételére készülnek, amely az uniós gyakorlattal nem kompatíbilis. Bár ők már lehetőséget kaptak arra, hogy áttérjenek az új rendszerre, de csak a konzerváló fogászatot és protetikát választhatták volna. Szóval, nekünk lényegében egyénileg kellett kiküzdenünk, hogyan is alakuljon a további utunk.

Célszerű javaslat

Az említettek okán Lőrincz doktor most szájsebész rezidens, amely neki három év helyett kétéves felkészülést jelent, mert az új rendszerre való áttéréskor a korábbi tanulmányaiból elismertek számára egy évet. Így a legközelebbi szakvizsgakor, vélhetően 2006 végén végez. De csak „kis” szájsebész, azaz dentoalveoláris sebész lehet.

– Ma már nincs kifejezetten szájsebészet szakvizsga, helyette maxillofaciális, valamint dentoalveoláris sebészet van. Mivel az előbbi csak általános orvosi diplomával érhető el, ezért én csak az utóbbit választhatom. Ez a másik nagy nehézség Magyarországon. De a világon sem teljesen eldöntött kérdés, hogy milyen képzettségűek legyenek az úgynevezett „nagy” szájsebészettel – a kulcscsonttól a szemig tartó műtétekkel – foglalkozók. Egyes országokban kötelező a kettős (orvosi és fogorvosi) diploma. Nálunk egyelőre olyan orvosok szakvizsgázhatnak maxillofaciális sebészetből, akik előtte két évig fogászatot tanulnak, majd négyéves szakképzésben vesznek részt. Csakhogy ezzel ők még nem lesznek fogorvosok. Ugyanakkor, a hosszadalmas szakvizsgaszerzés miatt, kevesen választják ezt a szakterületet. Ezzel pedig veszélybe kerülhet az utánpótlás. A fogorvosok inkább érdeklődnének a maxillofaciális sebészet iránt, de ők el vannak zárva ettől a lehetőségtől.

Annak persze nincs elvi akadálya, hogy fogorvosként általános orvosi diplomát szerezzenek, interjúalanyunk is örömmel tenné ezt, ha lenne erre pénze. Merthogy ennek költségeit már a saját zsebéből kellene állnia, s bár a tanulmányi idő (a két szakma alapképzésének azonossága miatt) legfeljebb nyolc félév lenne, tetemes összeget tenne ki ennek finanszírozása is. Hitelt meg nem vehet fel (mint a nyugati országok diákjai), hisz aligha tudná visszafizetni azt közalkalmazotti fizetéséből.

– Célravezetőbb megoldás volna, ha mindkét irányból megközelíthető lenne ez a szakma, s ki-ki a neki hiányzó részt pótolná. Az állam pedig ezért a kétféle képzésért jogosan követelhetne garanciát. Bízom abban, hogy klinikaigazgatónk, Barabás József professzor úr tud majd ebben előrelépni.

Ógörög feliratok

Akinek módjában áll megfigyelni Lőrincz doktort munka közben az ambulancián, műtétek során vagy amikor angol és magyar nyelven fogorvostan-hallgatóknak magyaráz – annak szemernyi kétsége sem lehet afelől, hogy ennek a fiatalembernek itt a helye a klinikán, ide született. És el sem tudná képzelni, mondjuk, bölcsésznek – pedig az. Történész, legalábbis első diplomája szerint. Másodéves volt az ELTE történelem-angol szakán, amikor úgy érezte: nem hiányozhat életéből az orvoslás. De gyakorlatias területre vágyott, így választotta a fogorvoslást, annak meg talán leginkább orvosi részét, a szájsebészetet. Három évig párhuzamosan tanulta a két szakmát. Jól megfértek egymással, mesélte: az orvosegyetemen reggel voltak a fontos órák, a bölcsészkaron meg délután.

– Van, aki keresztrejtvényt fejt vagy zenekarban játszik, én meg ógörög feliratokat szeretek olvasni. Főleg a saját gyönyörűségemre, és ha valami kis eredmény születik ebből, annak nagyon örülök. Volt szerencsém egy kevéskét részt venni, Németh György professzor úr (ELTE) vezetésével, az athéni Xenophon összes munkáit, filozófiai és egyéb írásait összegyűjtő második kötet magyar fordításában, ami 2003-ban jelent meg az Osiris Kiadó Sapientia Humana sorozatában. Nagy szerelmeimről, a lovakról, a lovaglásról szóló munkáját ültethettem át magyarra A lovászatról címmel. Jó, hogy foglalkozhatok ilyesmivel is, abszolút pihentető, egy másik világ, kedves a számomra. De a hivatásom az orvoslás – szögezi le dr. Lőrincz Ádám.

Tóth Andrea