Dr. Kádár Anna

Sikertörténetnek tartja az idegen nyelven történő oktatást a Külföldi Hallgatók Titkárságának közelmúltban leköszönt igazgatója, dr. Kádár Anna Professor Emeritus, aki Kiváló PhD Oktató kitüntetést vett át a Dies Academicuson. A november 24-i egyetemi tanácsülésen a professzor asszony emléklapot és Pátzay Pál kisplasztikát kapott részint a külföldiek oktatása megszervezéséért és eredményes működéséért, valamint több évtizedes oktatói és szakmapolitikai tevékenységéért.

– Kérésemre mentett föl rektor úr. Úgy éreztem, nem lenne helyes tovább maradni, hiszen az ember egy bizonyos idő után már képtelen a megújulásra – indokolta meg döntését Kádár professzor asszony. – Akadnak teendőim ezen túl is. Változatlanul részt veszek a II. sz. Patológiai Intézet életében.

– Beszélgessünk a kezdetekről, az angol nyelvű oktatás beindításáról. Nem volt ez egy kissé merész vállalkozás az akkori politikai viszonyok között?

– Részben kitaposott úton jártunk, hiszen Fonyó Attila Professzor Emeritus vezetésével már 1983-tól tanultak nálunk német nyelven diákok. Ezzel tulajdonképpen már áthágtuk az akkor szemben álló két világ közötti korlátot. Elérkezett az idő, hogy tovább nyissunk a Nyugat felé. Ezzel egyfelől segíthettünk az egyetem az idő tájt sem túl jó anyagi helyzetén. A devizakorlátozás miatt ugyanis nehezen tudtunk beszerezni külföldi folyóiratokat, könyveket, műszereket, vegyszereket. Másfelől az oktatók az angol nyelven leadott órákért plusz jövedelemhez juthattak, amelynek egy részéből devizát vásárolhattak. Ennek óriási jelentősége volt annak idején – lehetőség nyílt külföldi utak támogatására is –, a fiatal kollégák ezt ma már meg sem értik. De legalább annyira fontos volt az egyetem hírnevének a növelése.

Hasznos tudással

– Az angol nyelv révén lényegében az egész világnak kinyitották a kaput. Nem idegenkedtek az ideérkező hallgatók?

– Eleinte igen, végtére is egy úgynevezett kommunista országba jöttek. De a fiatalok általában kalandvágyóak, és akkoriban sokkal nagyobb volt a lelkesedés a szakma iránt, mint ahogy azt ma észlelem az ifjúságánál. Aki orvos akart lenni, az megpróbált minden lehetőséget megragadni. Az első években jó néhány olyan diák is érkezett, aki szülei, nagyszülei révén még kötődött ehhez az országhoz. De sokan azért jöttek a tengerentúlról, mert kifejezetten Európában akartak tanulni. Nálunk megtalálták az elképzelésük szerinti oktatást. Egyszóval: kezdettől fogva azt halljuk a világ minden részéből jövő hallgatóktól, hogy nagyon jól boldogulnak otthon az itt szerzett tudással. Az elméleti oktatás kiváló nálunk, túlságosan is.

– Mit ért ez alatt?

– Azt gondolom – és ezzel sokan nem értenek egyet velem –, hogy túlságosan részleteiben és mélységében oktatunk bizonyos tárgyakat. Ezen biztosan változtatni kell, mert csak úgy tudjuk a megnövekedett ismeretanyagot beleszorítani a hat évbe, ha tényleges reformot hajtunk végre. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyi megfontolás húzódik egy ilyen döntés hátterében. Egyebek mellett az, hogy ha egy tárgynak nincs meg a megfelelő óraszáma, akkor kevesebb oktató kell.

Kevés kapcsolat

– Visszatérve eredeti témánkra, időnként adódtak problémák: például amikor kezdett népszerűvé válni az egyetem, a küldő országok megriadtak, hogy elárasztják őket a magyar diplomások. Úgy tudom, hogy Németországban a fogorvosoknak fel kellett tűntetniük, hogy Magyarországon végeztek. És némelykor vészharangok kongtak, hogy lesz-e még idegen nyelven tanuló nálunk.

– Sokáig attól féltek Németországban, hogy túl sok lesz az orvos, ez által megcsappan az egy főre eső jövedelem. Ez nem következett be. Az, hogy bizonyos tartományokban ki kell írni a diploma eredetét, nem feltétlenül hátrány…Kétségtelenül voltak hullámzások. Ebben közrejátszott, hogy a környező országokban is ráébredtek arra, hogy milyen előnyökkel jár a külföldiek oktatása. Így támadt némi konkurenciánk. De akkora már elég jó volt a hírűnk a világban. Amikor lecsökkent a német nyelven tanulók száma, a College International toborzására újból feltámadt az érdeklődés. Szóba került, hogy jönnének indiai és kínai diákok. Az utóbbiaknak, eddig úgy tapasztaltuk, nem megfelelő az angol nyelvtudásuk. Másrészt Kína csak úgy engedné ide fiataljait, ha kollégiumban helyeznénk el őket. Erre meg nincs lehetőség, holott hosszú évek óta szorgalmaztam a mindenkori rektoroknál: jó lenne a bevételből befektetési céllal visszaforgatni pénzt. Hiszen a külföldieknek épített kollégium állandóan hozná a pénzt, ráadásul olcsóbb és kényelmesebb lenne a diákoknak.

– Mennyire tudnak beilleszkedni a hallgatók az itt töltött évek alatt? Teremtenek-e kapcsolatokat magyar hallgatókkal?

– Sajnos, ez nem éppen jól alakult. Ennek egyik oka, hogy a magyar hallgatók sosem törekedtek arra, hogy kialakítsanak akár életre szóló barátságokat a külföldiekkel. Ebben valószínűleg közrejátszik az irigység, a nem kellő idegen nyelvtudás miatti gátlásosság, de legfőképpen az alkalom hiánya. Nincs megfelelő közösségi tér, a NET-ben lévő hely szűkös, legfeljebb a gólyatáborban találkozhatnak. Másrészt azért sok múlik a külföldi hallgatók képviseletén is, ami viszont, a felsőoktatási törvény szerint, csak a HÖK-ön belül működhet. De így meg nem nagyon működik. Időnként megpróbálnak a külföldiek külön szervezni valamit: vagy sikerül, vagy nem.

Változatlan létszám

– Hogyan látja: növelhető-e a jövőben a külföldi hallgatók létszáma a jelenlegi feltétekkel? Gondolok itt elsősorban az eléggé leterhelt oktatógárdára.

– Egyes vezető oktatók úgy vélik: fölösleges plusz teher a külföldiek oktatása, csak elvonja az időt a kutatástól. Ezzel nem értek egyet. Azt gondolom, hogy az oktatók kénytelenek vállalni ezt a terhet, mert ez nagyban hozzájárul a boldogulásunkhoz. Ha valaki ambiciózus, belefér az időbe az oktatás és a kutatás is. De nem bővíthető tovább a hallgatói létszám, mert nincs több helyiség. Reformra szorulna a klinikai oktatás is. Gyakran panaszkodnak a hallgatók, hogy késnek a gyakorlatvezetők vagy nem mutatnak, magyaráznak eleget. Köztudott, hogy I. sz. Szülészet és Nőgyógyászati Klinika iskolapéldája a jó gyakorlati oktatásnak. Bevezették a blokk-oktatást, ezt nem tudtam elérni a többi klinikánál. Az elmúlt 18 év alatt úgy érzékeltem, hogy kicsit idegen testnek tekintették nálunk a külföldiek oktatását. Szükséges rossznak, amit elfogadtak, mert kellett, de igazán nem vált részévé az egyetemnek. Hogy mit hoz a jövő, mekkora lesz az érdeklődés, hogyan változik az oktatás, nem tudom. Nincsenek prófétai meglátásaim. Egy biztos: az idegen nyelven történő oktatás szakmai, erkölcsi és anyagi szempontból is sokat hozott az egyetemnek.

Tolnai Kata–Tóth Andrea