Dr. Bajkay Gábor orvosi pályájának kezdetétől a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Tanszékének és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetnek volt munkatársa. Váratlanul ért mindannyiunkat kedves kollégánk elvesztése.

Szűkszavú, fanyar humorú ember volt. Mindig nyitott mások panaszának meghallgatására. Sokaknak nyújtott segítséget, saját gondjait azonban magába zárta.

Betegségéről sem tudtunk, csak a végzetes rosszullétét követően. Alig néhány hónappal nyugdíjazása után, szeptember 6-án örökre eltávozott körünkből.

Az élettől ragyogó tehetséget kapott ajándékba, melyhez szigorú fegyelme, pontos rendszeretete társult. Gondolkodását mindig a kristálytiszta logika, éleslátás jellemezte.

1963-ban Népköztársasági Aranygyűrűvel avatták orvosdoktorrá az egyetemet színjeles eredménnyel végzett fiatal orvost. A klinikai betegellátás mellett kezdetben az arrhythmiák kezelése, a postinfarctusos Dressler syndroma kutatása volt tudományos munkája középpontjában.

Munkahelyi vezetői – Gábor György, Árvay Attila, Lozsádi Károly professzorok – korán felismerték tehetségét és fontos feladatokkal látták el. Megbízást kapott a kelet"-európai országok tudományos együttműködésének magyarországi koordinálására. Résztvevője volt az első coronaria őrző megszervezésének. Fő munkaterülete későbbiekben az oktatás lett. A tanszék tanulmányi felelőse, majd tanszékvezető helyettese volt. Szerkesztette a IV. éves orvostanhallgatóknak készült kardiológiai jegyzetet. A tanszék kis létszámú oktatógárdája ellenére zökkenőmentesen szervezte a teljes IV. évfolyam magyar és külföldi hallgatóinak elméleti és gyakorlati kardiológiai oktatását, vizsgáztatását, összehangolta a tudományos diákköri munkát, az orvostovábbképzést az intézet tevékenységével. A végzős orvostanhallgatók diplomamunkáihoz, azok elbírálásához gondosan megteremtette a szervezeti hátteret a tanszéken. Szigorú volt a hallgatókhoz a munkavégzés során, de jóindulatú az eredmények elbírálásában. Tudományos találkozókat, módszertani ajánlások kidolgozását és kiadását szervezte. Évekig a Kutatás-Etikai Bizottság elnöke volt. A SOTE Szakszervezet tagja maradt és az orvosok védelmét mindig szívügyének tartotta. A Magyar Orvosi Kamarának újraalakulásától kezdve képviselője volt, a Józsefvárosi Orvosi Kamara vezetőségi tagjaként aktívan dolgozott haláláig.

Kiemelkedő tulajdonságai a pontosság, a megbízhatóság József Attila gondolatait idézi fel bennünk: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”.

Emlékét szeretettel őrizzük.

Dr. György Margit