Dr. Falus András

Négy évvel ezelőtt, 2001. november 22-én hangzott el a Semmelweis Genomikai Hálózat keretében tartott első előadás. Bár az évforduló nem kerek, mégis, alkalmat ad arra, hogy áttekintsük e számítógépen száguldó tudomány fejlődését és egyetemünkön való térnyerését. Segítőtársunk ebben a genomika egyik hazai szakértője, terjesztője: prof. dr. Falus András, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet igazgatója. Intézete nemrég egy európai műszerpályázaton nagy áteresztőképességű chip (génlapka) leolvasó és értékelő rendszert nyert el.

– Professzor úr bizonyára számtalanszor összefoglalta már előadásain a genomika lényegét, a genetikától való különbözőségét. Megtenné ezt ezúttal is?

– A genomika az összes gén egyszerre való vizsgálatából adódó integratív lehetőség. A genetika az egyes hangszerek, míg a genomika az egész zenekar. Ez a találó hasonlat nem tőlem származik. Az általam kitalált szóhasználattal a genomika egy biológiai összhangzattan. Nem genetika, hanem genom alapú biológia. A genomikai megközelítés új tudománnyá formálja a régebbi tudományágakat, többek között az endokrinológiát, az onkológiát, a farmakológiát vagy a hozzám legközelebb álló immunológiát – az első immungenomikai világkongresszust tavaly rendeztük Budapesten. A genomika tehát egy szemlélet, olyan mint egy könyvtár, amiben a korábban szétszórtan meglévő információkat, tudást gyűjtik össze. Ma már léteznek tudományos génkönyvtárak, melyekhez akár egy laptoppal is hozzáférhetünk. Ez egy új világ, mintha az írásbeliséget fedeztük volna föl újra.

A genomika három lábon áll. Az első: a Watson-Crick-féle áttörés után ötven évvel, gyakorlatilag az ezredfordulóra elkészült humán és egyéb (például az egér és a rizs, legújabban a nyúl, csimpánz, patkány, csirke) genom projektek. A második: a hozzá kifejlesztett metodika, a chiptechnológia és a valós idejű génamplifikáció. A chip-et magyarul génlapkának neveztük el, aminek egyetlen négyzetcentiméterén akár több tízezer gén helyezhető el. Ez szinte felmérhetetlen teljesítőképességbeli ugrást jelent. Magyar származású, kaliforniai tudós, Steven Fodor fedezte föl, akivel nagy szerencsémre 1997-ben megismerkedhettem. A harmadik láb pedig: a bioinformatika. E három találkozásával olyan potenciális lehetőség jött létre, amely csak a nagy földrajzi fölfedezésekhez vagy a Holdra szálláshoz hasonlítható.

Ízes falatok

– Mikor gondolt rá először, hogy a szóban forgó ismereteknek helyük van az egyetemi képzésben?

– 1997-ben olvastam róla egy cikket, s már másnap beleszőttem a medikusoknak tartott előadásomba, fölrajzoltam az elvét. Úgy éreztem: az általa nyújtott lehetőségek elől nem lehet kitérni. Hiszen első számú uniós prioritás, megelőzve a környezetvédelmet és az esélyegyenlőséget. Többen gondoltuk ezt: Sasvári Mária, Kopper László, az akkor még nálunk dolgozó Marcsek Zoltán, Váradi András, az egyik akadémiai intézet munkatársa, Raskó István a szegedi Biológiai Kutatóközpontból… Felvetésemet pozitívan fogadta az Egyetemi Tanács. Így létrejöhetett a genomikai központ, melyet ma Kopper professzor úr vezet, s részt vesznek benne a gyermek- és belklinikák mellett elméleti intézetek is.

– És elkezdődtek az előadássorozatok…

– Az első években szabadon választva „ízes falatokat” emeltünk ki a genomikából, Sasvári Máriával. Mostanában már tematikusabban vesszük sorra a különféle tudományágakat és betegségeket (az allergiától kezdve a diabéteszen át a prionbetegségig), de szóba került például a klónozás vagy a sportgenomika is. Időközben egyre szélesedett a genomikai hálózat, ma már körülbelül 300 szakember áll e-mail kapcsolatban egymással, főleg egyetemünkről, de máshonnan, vidékről is. Egy-egy szerdai rendezvényen 50-60-an jönnek össze a NET Tanácstermében, közöttük nagyon sok a fiatal. Ez az előadássorozat szabadon választott, két kreditpontot érő, vizsgaképes tantárgy és PhD-kurzusnak számít. De már elindult egy szigorúbb, kötöttebb formájú, rendszeres orvosgenomikai oktatás is, amelyet Szalai Csaba vezet kedd délutánonként. A medikusok az első év után kötelezően választhatják, ugyanakkor PhD kurzus is.

Kötelező tantárgy

– Elképzelhető, hogy kötelező tantárgy lesz a genomika?

– Erről meg vagyok győződve. Egyelőre a világon mindenhol ott tartanak az egyetemek, ahol mi. Szerencsére elég korán kezdtük, szakembereink a maguk területén épp olyan kiválóságok, s az előadásaink is hasonlóan színvonalasak, mint máshol. Eltérések csak a kurrikulumba való befogadás időpontjában lehetnek majd. Ez a folyamat hamarosan elindul, s ennek hatására a mi európai irányban nyitott orvosképzésünkben is előbb-utóbb a kötelező tantárgyak közé kerül a genomika. Helyét a harmad-, negyed- ötödéves képzésben képzelném el. Így lehetne a legjobban felkészíteni a jövendő orvosokat azokra az ismeretekre, gyakorlati tudnivalókra, amelyek a személyre szabott gyógyításban egyre fontosabbak lesznek. Bizonyos genetikai elemzések már a közeljövőben kötelezővé válhatnak, szerintem rövidesen érkezik az unióból olyan konszenzusjavaslat, amihez a magyar egészségügynek is alkalmazkodnia kell.

– De vajon képesek leszünk-e majd anyagilag követni e villámgyorsan fejlődő lehetőségeket? Világjelenség, hogy egyre jobban kinyílik az olló a tudomány nyújtotta és a populárisan megfizethető egészségügyi lehetőségek között.

Új, nagyteljesítményű genomikai műszer az egyetemen

– Hosszabb távon a genomika olcsóbbá teszi az orvoslást. Az orvosnak nem kell majd feleslegesen kipróbálnia seregnyi gyógyszert ahhoz, hogy megtapasztalja egy adott betegnél a hatásait, mellékhatásait, hanem bizonyos genetikai tényezők alapján felállított valószínűségek segítségével választhatja ki a megfelelőbbnek vélt kombinációt. S hasonlóképpen takarékosabbá válhat a gyógyszerfejlesztés is. Legfőképpen azonban komoly prevenciós eszközt kaptunk a kezünkbe. Ám, hogy valóban birtokolhassuk és használhassuk, ahhoz kétségtelenül nagyon sok pénz kell. A kutatás létkérdés, e nélkül sosem tudhatjuk meg az igazi hasznát. A génlapka-kísérlet, amelyhez nemrég nyertünk el egy EU (GVOP) pályázaton egy teljes műszerrendszert (Agilent), működtetése szintén nagyon drága. Alighanem központokba szerveződve kifizetődőbb lenne, ma ez még sehol sem gyakorlat. De nemcsak anyagi, hanem jogi akadályok is vannak. Egyelőre még sajnos nem került a parlament elé a humángenetikai törvényjavaslat (jómagam is részt vettem kidolgozásában), amely konszenzus alapján szabályozná a különleges adatoknak tekinthető genetikai adatok kezelését – a kutatói szabadság és a hozzáférhetőség korlátozásának kérdését –, valamint a biobankok működését.

Tolnai-Tóth