Varga Zsuzsa

Ajándéknak érzi az élettől Varga Zsuzsa, hogy az EFK Dietetikai Tanszékén dolgozhat, s ráadásul oktathat. Ezért aztán eszébe sem jutott, hogy jutalmazhatják is ezért. Örömmel vette át a februári TDK-konferencián a „Kiváló Tudományos Diákköri Nevelő” egyetemi kitüntetést.

– Eredeti végzettségem szerint élelmiszeripari mérnök vagyok – kezdi a bemutatkozást Varga Zsuzsa. – A mai Corvinus Egyetem egyik elődintézményében, a Kertészeti Egyetem Élelmiszeripari Karán végeztem, majd már munka mellett ugyanitt mikrobiológus szakmérnöki oklevelet szereztem. Ezután először egy élelmiszeripari üzemben laborvezetőként, később az FJC Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézetben mikrobiológusként dolgoztam.

Friss szemlélettel

– Mióta foglalkozik TDK-s hallgatókkal?

– Szinte a a főiskolára belépésem óta, több mint 10 éve. Azóta próbáljuk bogozgatni az élelmiszertechnológia, a mikrobiológia, illetve az egészségügy határterületén „mozgó” kérdéseket, problémákat. Ilyen volt például a tejcukor-érzékenyeknek kifejlesztett laktózmentes joghurttal végzett kísérletsorozat vagy a jelenleg galaktózbontó mikroorganizmusokkal folyó kutatás. Ez utóbbi célja, hogy a galaktozémiás betegeknek is sikerüljön galaktózmentes, savanyított tejkészítményt előállítani. De foglalkoztunk zöldségfélék nitrit, nitrát vizsgálatával, dysphagiás betegek étrendjének összeállításával, viszkoziméter használatával, probiotikus baktériumok vizsgálatával is. A mikrobiológiai vizsgálatok egy részét közösen végezzük a Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karának Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszékével.

– Mi okozza a legnagyobb örömet a hallgatókkal való közös munkákban?

– Először is a kutatómunka mindig nagyon izgalmas. Azok a hallgatók, akik elszánják magukat a TDK-munkára, különösen érdeklődőek. Nem lehet mellettük elkényelmesedni, mert a tanárt is további munkára ösztönzik. Lelkesednek, ha a mérések során kimutatható valamilyen eredmény, s legalább annyira elkeserednek, mint magam, ha valami nem sikerül. Ezenkívül a hallgatók a maguk friss szemléletével gyakran vesznek észre olyan lehetőségeket, megoldásokat, amelyeket a „járt utat” már ritkábban elhagyó felnőttek nem.

Közös kíváncsiság

– Mik a legközelebbi tervei a diákkörösökkel?

– Szeretnék továbbra is együtt dolgozni velük. Szerencsére a főiskola vezetése igen fontosnak tartja és támogatja a TDK-munkát, s a lehetőségekhez mérten anyagi támogatást is nyújt a dolgozatok elkészítéséhez.

– Hogyan fogadta kitüntetésének hírét?

– Először meglepődtem. Sose gondoltam arra, hogy jutalomra, kitüntetésre érdemes a hallgatókkal végzett munka, hiszen ez közös érdeklődésből, a diákok tettvágyából és kíváncsiságából fakad. De már önmagában az, hogy a Dietetikai Tanszéken dolgozhatok, jó kollégák között, és olyasmivel foglalkozhatok, ami kapcsolódik a szakmai végzettségemhez és az oktatáshoz – ajándéknak érzem az élettől. Lehet, hogy ez egy kicsit patetikusan hangzik, de ezt én tényleg így gondolom. Nagyon örültem a kitüntetésnek, hiszen nagy megtiszteltetés az, hogy a kar, illetve az egyetem vezetősége ilyen nagyra értékelte a hallgatókkal közösen végzett munkánkat.

I. M.