Előző lapszámunk 14. oldalán már hírül adtuk, hogy tudományos konferenciával ünnepli október 12-14-én a Gyógyszerésztudományi Kar fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepi nyitóelőadást Richard R. Ernst (képünkön), a zürichi ETH Egyetem professzora tartja. A tudós 1991-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat a magmágneses rezonancia spektroszkópia (NMR) módszereinek és felbontásának fejlesztése terén elért eredményeiért. Munkájának köszönhető, hogy az NMR mára alapvető és nélkülözhetetlen eszközévé vált a kémiai tudományok szinte minden területén.

A professzor kémiai érdeklődését egy vegyszerekkel teli kis doboz keltette fel, amit a padláson talált 13 éves korában kohómérnök nagybátyja hagyatékaként. A ládikában lelt anyagokkal végzett kísérletezés élménye indította a zene és a műszaki tudományok iránt is érdeklődő kisfiút a zürichi Szövetségi Műszaki Egyetemre (ETH), ahol 1957-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1962-ben PhD fokozatot szerzett fizikai kémiából, majd 5 évig az USA-ban folytatta kutatásait. Első alapvető újítását itt dolgozta ki: az NMR méréseknél addig használatos lassú, pásztázó rádiófrekvenciás hullámokat rövid, intenzív impulzusokra cserélte fel. Ezzel a módszerrel számos atomtípus vizsgálhatóvá vált és a méréshez szükséges anyagmennyiség is lecsökkent. 1968-ban visszatért Zürichbe, ahol 1976-ban professzori címet szerzett. Itt fejlesztette ki második korszakalkotó módszerét, az úgynevezett „kétdimenziós” NMR spektroszkópiát. Ennek segítségével a kutatók képesek meghatározni oldott állapotban levő szerves, szervetlen és biomolekulák háromdimenziós szerkezetét, valamint biológiai makromolekulák (például fehérjék) és fémionok, vízmolekulák vagy gyógyszerek közötti kölcsönhatások is nyomon követhetők. A professzor szintén 1991-ben kapta meg a kémiai Wolf-díjat. Professor Emeritusként jelenleg is a zürichi egyetem Fizikai Kémiai Laboratóriumában kutat.

B.M.