Prof. dr. Frenkl Róbert

A Törökországban rendezett XXIII. Universiade Játékokon tartotta a FISU (Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség) vezérkara visszatekintő-értékelő és jövő-meghatározó tanácskozását, majd különböző kitüntetéseket adott át. Közülük a legrangosabb a „FISU Örökös Tagja” cím, melynek adományozásával igen szűkmarkúan bánnak. Ezért is nagy öröm, hogy ezt a nagy megtiszteltetést jelentő elismerést idén prof. dr. Frenkl Róbert (TF Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék) kapta.

Nem ok nélkül. A sportolás, a sportorvoslás és a sportvezetés korán összefonódott a mindennapjaival. Gimnazistaként kézilabdázott, az aktív testedzés medikusi évei alatt is végigkísérte. Sőt! Nemcsak fontosnak tartotta az egyetemisták, főleg az orvostanhallgatók sportéletét, hanem 1957-ben (szigorlóként) megalakította az Orvosegyetem Sport Clubot, közismert nevén az OSC-t, mely – hasonlóan gondolkodó pályatársainak közreműködésével – hamarosan a hazai sportélet élvonalába került. Főleg a vízilabdázók és a vívók értek el kiemelkedő eredményeket, de jeleskedtek például a ritmikus sportgimnasztika, a tájfutó, a női-férfi kosár- és kézilabda szakosztályok is, de szép számmal voltak a szabadidősportnak teret adó szakosztályai is. Az OSC komoly szerepet játszott a medikusok sportéletének megszervezésében: a több sportágban tartott évfolyamok és karok közötti versenyek mellett sportszakemberei és versenyzői ott voltak a Medikus Kupán, az Universiade versenyeken és nem hiányoztak az olimpiai csapatból sem.

Sporthoz kötődés

Frenkl professzor méltán lett tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, melynek elnökségében 1992 és 2000 között tevékenykedett. Az egyik legjelentősebb sportegyesületének ügyvezető elnökeként meghatározó szerepet vállalt a Magyar Egyetemi- Főiskolai Sportszövetség (MEFS) irányításában is. Évek óta ennek a testületnek az elnöke. Mindkét tevékenységi kör magában hordta a nemzetközi kapcsolatok létesítését és ápolását, melyben nyelvtudása komoly szerepet játszott. Így került a FISU vezető köreibe: 1977-87-ig a sportszövetség Orvosi Bizottságának tagja, 1991-2003-ig pedig elnöke volt.

Szakmai pályafutása is mindig kötődött a sporthoz: 1963-ben lett a klinikai laboratóriumi ismeretek szakorvosa, 1965-ben a sportorvostan szakorvosa, sportfiziológus. Kandidátusi (1969), majd doktori (1992) disszertációjában a testedzéssel kapcsolatos élettani kérdésekkel foglalkozott. A Magyar Testnevelési Főiskola 1971-ben hívta meg orvostanszékének vezetésre. Részt vett abban a fejlesztő munkában, amely a TF-et egyetemi rangra emelte 1975-ben.

Tele tervekkel

Aktív tanszékvezetői munkája mellett három éven át részidőben a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet élén is állt, Egyetemünk Tudományági Doktori Iskoláját pedig 2001-ig vezette. 1996-ban lett a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke, mely tisztséget jelenleg is betölti. Tagja az MTA Sporttudományi Munkabizottságának és a Nemzeti Sporttanácsnak. A Nemzetközi Sportorvos Társaság Tudományos Bizottsági tagsága mellett évekig főszerkesztője volt annak kiadványának (The World of Sports Medicine).

Állami kitüntetései közül a legrangosabb a Magyar Köztársaság Középkeresztje, sportkitüntetései közül pedig az Olimpiai Érdemérem, a Hepp Ferenc díj és a Magyar Testnevelési Egyetem Pro Universitate díja. A felsorolás persze nem teljes, mint ahogy a sportélet egy-egy jelenségét feldolgozó, igen termékeny közírói munkásságát is csupán megemlítjük.

Professzor Emeritus – tele tervekkel, maga szabta elvégzendő feladatokkal.

Kondor Endre