Dr. Stubnya Gusztáv

Az egyetem jelenlegi gazdasági helyzete stabil, az intézmény fizetőképes, adósságállománya folyamatosan csökken. Elkezdődött az integrált klinikai, gazdasági informatikai rendszer bevezetése – mondta el érdeklődésünkre dr. Stubnya Gusztáv stratégiai és működésfejlesztési főigazgató, akit a közelmúlt legfontosabb történéseiről kérdeztünk.

– Az utóbbi másfél évben javult egyetemünk gazdasági helyzete. Látható-e már, hogy mikorra szabadulunk meg adósságállományunktól, ha tartani tudjuk a mostani ütemet?

– Az eddigi trendek alapján azt tudom mondani, hogy ez nem csak rajtunk múlik. Amikor 2003 nyarán elkezdtük a konszolidációs és stratégiai program megvalósítását, az első lépésként bevezetett teljesítmény volumen korlát eleve szűk lehetőségek közé szorított bennünket. Tavaly sikerült ezt az egyetemi bázis súlyszám-mennyiséget növelni, a mozgásterünk kicsit nagyobb lett, ám a külső tényezők változatlanul kedvezőtlenek. Az idén a HBCS súlyszám-értéke nem annyival nőtt, mint amennyivel korábban tervezte az egészségügyi kormányzat, mert a Pénzügyminisztérium nem engedélyezte. Másrészt az inflációs-, az energia- és a gyógyszerár emelkedés jóval nagyobb költségnövekedést okoz. Ha ezt a bevételnövekmény nem követi, akkor lelassul az adósság visszafizetésének üteme.

Integrált betegellátás

– Az egyetem vezetésének vannak működésjavító tervei. Ilyen például az integrált klinikai, gazdasági informatikai rendszer. Hol tartanak ennek bevezetésében?

– A koncepciót még 2003 nyarán dolgoztuk ki, tavaly márciusban indult a közbeszerzési eljárás és november 30-án írta alá rektor úr a nyolc évre szóló szolgáltatási szerződést. Ennek keretében egy intelligens, részben webes felületen működő klinikai informatikai rendszert vezetünk be idén. Kezdetben csak a járó- és a fekvőbeteg-ellátás szegmenseit (a diagnosztikát, a képalkotó eljárásokat, az ápolást, a gyógyszergazdálkodást) érinti ez a megújulás. Ennek a projektnek másik fő oszlopa az infrastruktúra-fejlesztés, tehát a hálózat hardver, illetve szerver kiszolgáló egységekkel bővül. A harmadik pillér pedig az eddiginél költséghatékonyabb SAP gazdálkodási rendszer bevezetése. Ehhez számos olyan folyamatot kell áttekintenie az egyetemnek, amelynek a racionalizálása az elmúlt években csak részben vagy egyáltalán nem történt meg. Új alapokra kell helyezni az intézmény egész gazdálkodását. Ám most itt az alkalom, hogy megnézzük: hol lehet még visszafogni a kiadásainkat. Fontos továbbá, hogy a SAP rendszerrel a központi gazdálkodás tervezhető, átlátható lesz, és megfelelő kontrolling adatokat tud majd szolgáltatni a decentralizáltan gazdálkodó egységeknek, vagyis a klinikáknak, amelyek ezt már évek óta kérték. A jövőben nem kockás papíron, hanem a számítógépen követhetik bevételeik, szakmai mutatóik (betegforgalom, pontszám, súlyszám) alakulását és ehhez az előrejelzéshez igazíthatják kiadásaikat.

– Egyelőre, mint említette, a medikai rendszer telepítése folyik. Ennek használata nyilván új ismereteket igényel majd a klinikai dolgozóktól.

– A projektszervezetbe minden klinika 5-6 embert delegált, projektvezetőt, fekvő-, járóbeteg-ellátási, ápolási, gyógyszer-gazdálkodási modulért felelőst, és elkezdődött a végfelhasználók, vagyis az orvosok, asszisztensek, nővérek, gazdasági ügyekkel foglalkozók oktatása. Elsőként az Ér- és Szívsebészeti Klinika állt át az új működési formára, s az év folyamán követi őt a többi intézet is. Ennek az egész munkának a végén két integrált rendszer áll majd össze. Egyrészt: nem klinikánként, hanem egy óriási, központi szerveren lesznek majd a beteg által az egyetemen igénybe vett összes egészségügyi szolgáltatás adatai. Ha az illető, mondjuk, két hónap múltán más klinikára kerül, akkor az ottani kezelőorvos nyomban vissza tudja keresni az adatait, a korábban végzett vizsgálatok, kezelések eredményeit. Ehhez az idén megvalósuló integrált betegellátási rendszerhez társul majd a gazdasági rendszer, amely pénzügyileg követi, rögzíti az adott beteggel kapcsolatos költségeket.

Fegyelmezett SAP-rendszer

– Ez azt jelenti, hogy végre kiderül: mennyibe kerül pontosan egy beteg vizsgálata, kezelése, ápolása, ellátása az egyetemnek?

– Nos, az úgynevezett intelligens betegszámlára még egy évet várnunk kell, de erre törekszünk. Ahhoz, hogy az 2006-os esztendőt már a SAP-rendszerrel kezdhessük, még át kell tekintenünk, újra kell definiálnunk a különböző gazdasági-gazdálkodási folyamatokat a klinikákon és a központi apparátusban is. Tisztáznunk szükséges számos olyan elemet, amely eddig esetlegesen érvényesült. Ennek most vége, mert egy olyan, törvények (számviteli, államháztartási, stb.) által szabályozott, hierarchikus és fegyelmezett rendszert vezetünk be, amelynél nincsenek kiskapuk, a beállítások során bizonyos döntési pontokon egyértelmű igen vagy nem válaszokat kényszerít ki. Ha megfelelően értelmezzük a folyamatokat, jól választjuk meg gazdálkodásunk irányát, következetesen végigvisszük a telepítéssel járó összes teendőt, akkor remélhetjük, hogy az egyetem hatékony működése révén anyagi erőforrások szabadulnak fel és többek között elkerülhetjük – amiről már más intézményeknél sajnos hallani – az oktatói létszám leépítését.

– Ezek szerint azt is tudni fogjuk, hogy mennyibe kerül egy hallgató oktatása?

– Idővel igen. Ehhez hosszabb lépést igényel olyan adatok összegyűjtése, amelyekből jó következtetéseket tudunk majd levonni. A fő gondot a gyakorlati oktatás költségekben való megjelenítése okozza. De mindenképpen meg kell oldanunk, egyebek mellett azért is, mert ezen árak alapján állapíthatjuk meg a külföldi hallgatók tandíjait, melyekkel az állami költségvetéstől független bevételhez juthatunk.

Válaszok változásokra

– Miközben, a híradások szerint, az állami támogatásban változások várhatók, a kormányzat az eddigi normatív finanszírozás helyett különféle szorzók alkalmazását fontolgatja. Ráadásul csak meghatározott számú magyar hallgató vehető fel az egyetemre, ugyanakkor már érezhetően megindult a frissen végzettek, a rezidensek külföldre vándorlása. Mindezek a tényezők nyilván hatnak az egyetem jövőjére is.

– Az államnak kell eldöntenie, hogy feladatai ellátásához az adott szakemberből hosszabb távon mennyi igénye van, s hogyan tudja őket az országban tartani. Minden egészségpolitikai fórumon meghúzzuk a vészharangot a várható orvoshiány és az egészségügyben dolgozók helyzetének, bérrendezésének ügyében. Képzőhelyként ennyit tehetünk. Ami saját házunk táját illeti: erősítjük a képzést, megpróbáljuk a végzetteket itt tartani – egyetemünkön talán még nincs orvoshiány, ám a kezdeti jelek már mutatkoznak. Ha béremelést nem is mindig tudunk adni, de a magunk eszközeivel igyekszünk valamit nyújtani nekik. Ilyen például a bevezetett mobiltelefon rendszer is, amellyel jelentősen csökkenthetik költségeiket. Már 1850 olyan előfizető van, aki az ország bármely részéből ingyen hívhatja egymást és az egyetemet. Ezen kívül a csaknem 500 dolgozói csomaggal pedig akár a családtagok is olcsóbban telefonálhatnak. Ezzel nemcsak a felhasználók kiadásai csökkennek, de mélyülhet az egyetemhez való tartozás érzése is.

– Az elkövetkezendő időszakban óriási fejlesztések várhatók az országban. Mennyire tud az egyetem bekapcsolódni például az oktatás, a kutatás és a gyógyítás területén a Nemzeti Fejlesztési Tervbe?

– Elindítottunk több, már XXI. századi követelményekhez igazodó nagyberuházást – gondolok a két oktatási centrumra és az infrastrukturális fejlesztésekre. Ehhez kapcsolóan az egyetem is elkészíti stratégiáját és vele összefüggő nagyprojekt javaslatait a Nemzeti Fejlesztési Tervhez, melyeket a 2007-13-ig tartó EU-költségvetési időszakban meg tudunk valósítani. Ez lesz az utolsó olyan hét év az unióban, amikor jelentős fejlesztési pénzek áramolnak vissza a tagállamokhoz. Magyarország mindenképpen a kedvezményezett nemzetek között van, de fontos, hogy a brüsszeli döntéshozókat meggyőző, valódi tartalmakat hordozó projektekkel „bombázzuk”, és olyan elképzeléseket alkossunk, amelyekkel – az 5-7 év múlva esedékes források segítségével – évtizedekre megalapozhatjuk az egyetem korszerű működését. Mindent megteszünk ennek sikeréért.

Tolnai-Tóth