E lapszámunk vezérfonala a hármas egyetemi funkció harmadik eleme, a kutatás. Aktualitását az adja e témának, hogy április 14–15-én zajlott a PhD Tudományos Napok, az egyetem egyik legfontosabb tudományos seregszemléje – ahogyan aposztrofálta Szél Ágoston professzor, a Doktori Tanács elnöke a rendezvény megnyitóján. Leszögezte azt is, hogy egyetem nincs és nem is lehet meg kutatás nélkül, pontosabban a kettő nem létezhet egymás nélkül. A közvetlen hangú megnyitón Ádám Veronika rektorhelyettes jeles eseménynek nevezte a doktoranduszok tudományos munkájának immár 7. alkalommal történő bemutatását. Az előadók között vannak bizonyára a jövő nagy tudósai – mondta. Szó került azokról a motívumokról, amik a tudományos pályára hozzák az ifjakat: jelesül a kíváncsiság, a természet titkai kifürkészésének vágya, és a megvalósulás, a tudás adta öröm kívánása.

S mintha magától állt volna össze ez a kutatást fókuszba állító tematikus lapszám. Napról napra zajlottak tudományos események a közelmúltban, érkeztek cikkek, amelyek szintén e témát célozták. Ilyenkor úgy cselekszik helyesen a szerkesztő, ha jó érzékkel felismeri, mely téma akar utat törni magának, s egyengetni kezdi az irányt megnyilvánulása számára. A téma tehát magától jött, csak az elrendezés feladata volt enyém.

Rosszul venné ki magát, ha mint bölcsész, publicista igénnyel, nagyokat kezdenék mondani a természettudományos kutatásról, a kísérletezés játékos öröméről, a makacs kitartásról, hiszen én nem művelem. Mégis közöm van hozzá: olyan emberek között élem a mindennapjaimat, akik jó adag játékos szenvedélyt őrizve lelkükben, levetkezve a hétköznapi prakticizmus diktátumát, olyan kérdésekről faggatják a természetet, amely kérdéseknek még csak létéről, helyénvalóságáról sincs tudomása hétköznapi embereknek. Valami szenvedélyfélét sejtek, mint mikor a szerencsejátékos nem tudja abbahagyni a fogadást, lételeme a kockáztatás és a nyerés reménye. Csakhogy itt jóval kisebb szerep jut a vakszerencsének...

Aztán eszembe jut az a telefonbeszélgetés, amit tavaly április közepén folytattam egy neves kémikus kutatóval a KKI-ből. Arra a kérdésemre, hogy most éppen min dolgozik, jó adag öniróniával válaszolta, hogy éppen a tizenkettedik beadandó pályázatot készíti éjt nappallá téve, és úgy képzeljem el, hogy a saját témájához év eleje óta még hozzá se nyúlt. Bölcsész agyam levonta a következtetést: ha van pénz, nincs idő, ha idő van, pénz nincs a kutatásra.

Bár ne lenne igazam!

Tolnai Kata