Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/5. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · VI. évfolyam 5. szám · 2005. április 15. |
|
![]() |
Szilveszter bácsi láncra kötött kutya. Kutyaólban lakik. Egész nap az ágyban mosolyogva pipázik s pöfög. Egy nagy monstrum lélegeztető gép nyomja bele a hegyi levegőt. Nem a száján. Az elvágott torkán keresztül. 3 hete, 80 évesen szívinfarktust kapott. Azóta fekszik a coronariaőrzőben. Kócsagos szemével nézeget és tátog. Hang nem jön ki a torkán. De ő kommunikál. Kutyául. Persze, hogy senki nem érti! Még a kezét is igénybe veszi. Rázza a rácsot. Ütemre. Figyeljen már valaki rám! – morzézza az ujjaival. Hagyja abba a dobolást! Minggyá' kiülünk – mondja egy szőke hang. Időnként csak azért is nem vesz levegőt. Provokál. Gép meg prüszkölve kurjant. Jó hangosan. Hogy mindenki Szilveszter bácsira figyeljen. 3 hét alatt összebarátkoztak. Megérkezett a kórház Béla bikája. Jaj a Szilveszter bácsinak! Egy mozdulattal kirántja a kutyaólból a székre. Most itt fog ülni fél órát – ez az utasítás. Kivert kutyaszemmel könyörög minden arra haladó kékruhás embernek. Tegyenek vissza az ólamba – kéri kutyául, s kutyába sem veszik a hálátlant. Kutyadolga sincs. Csak gyógyulnia kell! Orcáján csillog a sok odagurult gyöngy, sós patakként zúdul az ölébe. Nagylóczi (EFK) |
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/5. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|