Szilveszter bácsi láncra kötött kutya. Kutyaólban lakik. Egész nap az ágyban mosolyogva pipázik s pöfög. Egy nagy monstrum lélegeztető gép nyomja bele a hegyi levegőt.

Nem a száján. Az elvágott torkán keresztül.

3 hete, 80 évesen szívinfarktust kapott. Azóta fekszik a coronariaőrzőben.

Kócsagos szemével nézeget és tátog. Hang nem jön ki a torkán. De ő kommunikál. Kutyául.

Persze, hogy senki nem érti! Még a kezét is igénybe veszi. Rázza a rácsot. Ütemre.

Figyeljen már valaki rám! – morzézza az ujjaival.

Hagyja abba a dobolást! Minggyá' kiülünk – mondja egy szőke hang.

Időnként csak azért is nem vesz levegőt. Provokál. Gép meg prüszkölve kurjant. Jó hangosan. Hogy mindenki Szilveszter bácsira figyeljen. 3 hét alatt összebarátkoztak.

Megérkezett a kórház Béla bikája. Jaj a Szilveszter bácsinak!

Egy mozdulattal kirántja a kutyaólból a székre. Most itt fog ülni fél órát – ez az utasítás.

Kivert kutyaszemmel könyörög minden arra haladó kékruhás embernek. Tegyenek vissza az ólamba – kéri kutyául, s kutyába sem veszik a hálátlant. Kutyadolga sincs. Csak gyógyulnia kell!

Orcáján csillog a sok odagurult gyöngy, sós patakként zúdul az ölébe.

Nagylóczi (EFK)