Unisono

Intenzív osztály, 2005 március eleje. Medikusgyakorlat zajlik. Az orvostanhallgatók és gyakorlatvezetőjük ágyról ágyra járva beszélik meg az egyes betegek kórtörténetét, kezelését és aktuális állapotát. Közben az osztályon betegeket ápolnak. A nővér egy idős asszony ágyánál végzi teendőjét. Sz. néni nincs teljesen tudatánál; teljesíti az egyszerűbb dolgokat, amiket kérnek tőle, de láthatóan nincs jól. A nővér pedig szemlátomást mérges valamiért. Nem tudjuk miért, nem is ismerjük őt. Pusztán annyit tudunk, hogy ideges, és a betegen csapódik le a haragja. Mit csinált?! – ripakodik rá. Sz. néni ferdén fekszik az ágyban, és az ágyneműjét félregyűrte. A nővér felhúzza a nénit, hogy szép egyenesen feküdjön. Be is takarja. Emelje fel a lábát! – hangzik a katonás utasítás. Mindenkinek jobb, ha a beteg közreműködik a saját mozgatásában; ezzel nincs is semmi gond. A hangnemmel viszont van, az nem emberséges. A nővér ezután kirántja a párnát a néni feje alól, hogy azt is megigazítsa. Az jó, ha újra felverik a párnát..., de miért kell olyan hirtelen kirántani, hogy a beteg feje először előrebiccenjen, aztán pedig visszahuppanjon a szivacsra?! Mint egy rongybaba...

Ekkor jelenik meg egy orvos, és nyaki vénát akar szúrni az idős betegnek: tessék a fejét balra fordítani! – mondja kezében a tűvel. Ő tisztelettel beszél a beteghez, Sz. néni pedig segít, ahogy tud. Most feszíteni fog... Most kellemetlen, tudom... Tessék a fejét balra fordítani!... Még jobban! – beszél hozzá az orvos. Ugyan, azt hiszi, tudja, melyik a jobb és a bal oldal?! – így a nővér indulatosan. Az orvos szótlanul folytatja a maga módján, a nővér meg a magáén. A történetnek itt vége.

Ám felvetődik pár kérdés. Először is: adott-e okot a néni erre a bánásmódra? Talán csúnyákat káromkodott? Jól összeköhögte a kórtermet? Vagy nem tudott parancsolni a záróizmainak? Nyögött, krákogott? Mit tett? Lehet-e egy magáról alig tudó betegnek olyan cselekedete, amelyre reakcióként elfogadható ez a mentalitás? Talán nem is a nénivel volt a gond, hanem a nővérrel? Mi lehetett a baja? Magánéleti gond? Vagy a munkával kapcsolatos? Sok a munka? Kevés a fizetés? Rosszak a munkakörülmények? Vagy ő mindig ilyen? És azért van még itt, mert ezért a pénzért nincs nála jobb erre az állásra? Senki sem szólt rá. Éppen úgy adódott, hogy minden jelenlevő fiatalabb volt nála... A tisztelet és a tekintély miatt maradt mindenki hallgatag? Vagy mert konfliktus lett volna belőle? Hiszen, amúgy is rosszak a munkakörülmények, sok a munka, kevés a fizetés; miért keresné valaki még ilyesmikkel a bajt magának?

Gyakran hallani, hogy az egészségügy hamarosan összeomlik. Itt ma egy picit össze is omlott. És tudom, ez nem volt egyedüli, kirívó eset.

Kaszap Balázs