Dr. Farsang Csaba

„Amíg az ember egészséges,
ezer dologra van szüksége,
ha beteg, csak egyre,
az egészségre.” (Goethe)

Dr. Farsang Csaba, az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója halk szavú, de nagyon kellemes légkört teremtő vezetőtípus. Jellemző rá az a finom gesztus is, hogy nem öreg íróasztala – „titulusa” – mögött fogadja vendégét, hanem a fotelba helyezkedik beszélgetőtársként. Minden tevékenységét felsorolni képtelenség, inkább a végzett feladatokra, az orvosok helyzetére, motivációikra térünk ki interjúnkban.

– Doktor úr, ha egy előadóművésznek akár csak szövegként meg kellene tanulnia az ön eddigi és jelenlegi tevékenységeit, már az maga komoly teljesítmény lenne. Adódik a kérdés: munka-függőnek kell lenni ahhoz, hogy mindezt el tudja látni valaki? Nem bánja néha, hogy annyi mindennel hivatásszerűen foglalkozik?

– Természetesen nem, mert úgy érzem, hogy sok tervemet megvalósíthattam, s remélem, fogom is még a jövőben. Ez nem megy mindig könnyen, hiszen az egyetemen bonyolultabbak a döntési mechanizmusok, más a munkastílus, más szabályozók uralkodnak, mint előző munkahelyemen, a Szt. Imre Kórházban. A klinikán, túlzás nélkül mondhatom, kollegiális a légkör, ami ugyanakkor nem vita nélküli állapotot jelent. De ezek viszik előre a tudományt is és javítják mindennapi munkánkat. Betegeinktől remek visszajelzéseket kapunk, amelyek nem csupán az orvosok, hanem a nővérek. más egészségügyi dolgozók munkáját is dicsérik. Az ő napi helytállásuk is kiemelkedő, s ezt nem pusztán illemből mondom.

– A klinika vezetésén kívül a gyógyításban is részt vesz. Nagy terhet jelent a majdnem százéves, valaha gyönyörű épület felújítása, menedzselése, hogy közben a betegellátás zavartalan maradjon?

– Naponta két órán át ambuláns betegeket látok el a hypertonia szakambulancián, s körülbelül egy óráig vizitelek a klinika különböző részlegein. Az igazgatáshoz kapcsolódó adminisztrációs kényszer valóban nagyon nagy. Hogy csak egy dolgot említsek, nagyon sok időmet elviszi a napi több tucat e-mail és egyéb levél olvasása, megválaszolása.

Újat teremteni

– Orvosnak, vagy igazgatónak érzi magát inkább?

– Alapvetően orvosnak, de mindig is szerettem többet tenni a környezetem jobbításáért, javítani azokon a problémákon, amelyekbe belelátok, tehát ez a motiváció is személyiségem része.

– Hogyan kezdte az igazgatói munkát? Mit csinált például az első itteni munkanapján?

– Végigmentem a klinika helyiségein, de úgy, hogy a pince utolsó zugát is bejártam.

– Mára pedig már többnyire a legmodernebb technika található a régi „Belen”...

– Nagyszerű érzés, ha valami újat sikerül teremtenünk. Munkatársaimmal együtt jelentős értékeket hoztunk alapítványokon keresztül a klinikára. Néhány példa: a tanterem elektronikájának teljes felújítása, a Fázis I-re akkreditált klinikai farmakológiai egység kialakítása, egy emelet teljes és egy másik részleges felújítása úgy, hogy a régi nagy, komfort nélküli kórtermek helyén modern 2-4 ágyas, fürdőszobás szép kórtermek létesültek. Az egész klinikán bevezettük a korábban csak a harmadik emeleten lévő tálcás tálalást.

Hálásak vagyunk az egyetem vezetésének, amiért teljesen megújulhatott röntgen osztályunk, és gastroenterologiai vizsgálóink. Az elavult, időről-időre használhatatlanná vált ultrahangkészülékünk helyett modern, csúcskategóriájút kaphattunk. Rövidesen érkezik egy második digitális rtg. berendezés is, s az intenzív osztályunkon már minden ágy mellett modern monitor van. Vállaltuk, hogy mindezen berendezések árát a következő években teljesítményünk növelésével ellentételezzük. Az elkezdett munkálatok befejezéséhez egyetemünk is hozzájárul, megelőlegezvén egy később befolyó bérleti díjból klinikánkra engedélyezett összeg egy részét.

– Kikerülhetetlen a teljesítmény volumen korlát (TVK) bevezetésének megemlítése. Mit élt meg ezzel kapcsolatban?

– (Nagy sóhaj) Ha tudja, mit jelent ez, nem is kell magyaráznom. Amennyiben túlhaladjuk az engedélyezett (OEP) keretet, tulajdonképpen növekszik az adósságunk. Ez az egész országban katasztrofális helyzetbe hozza a klinikákat, kórházakat, igazgatókat és orvosokat egyaránt.

– Mit tenne ön – ismervén az orvosi társadalmat, a lehetőségeket, az ország pénztárcáját?

– Annyira megerősíteném a járóbeteg-ellátás finanszírozását, hogy megérje az intézményeknek ambulánsan kivizsgálni és kezelni a betegeket, s ne kelljen a drágább kórházi ágyakat terhelni. Mindent elkövetnék, hogy megelőzzem az orvosok elvándorlását. Ezt csak a munkakörülmények jelentős javításával és méltó bérezéssel lehet elérni.

Köszönet napja

– Mindenképpen szóba szerettem volna hozni a Köszönet Napját. Mi ez, hogyan jött létre?

– A köszönet napját egy súlyos betegségéből szerencsésen kigyógyult betegünk találta ki. Az utóbbi időben a sajtóban jóformán csak arról értesültünk, hogy „elcserélték... benne felejtették... tévesen diagnosztizálták... rossz gyógyszereket adtak neki...” Noha milliók köszönhetik állapotuk javulását, gyógyulásukat az egészségügyi intézményeknek és ezt sok beteg érzi így. Ugyanakkor még olyan demagóg szöveget is lehet néha hallani, hogy az egészségügy egy feneketlen kút, melybe vétek pénzt tenni! Készítettünk hát egy táblát, amire mindenki felírhatja, amit munkánkról gondol. November elsejét tűztük ki a hála kifejezése napjának. Ez alkalomból egy kiemelkedő hazai és egy nemzetközileg is elismert festőművész egy-egy képét ajándékozta nekünk, ezek árveréséből befolyt összeget klinikánk javára használtuk.

– Milyenek az eddigi tapasztalataik a kötelezően bevezetett betegazonosító csuklószalagról?

– Nincs vele gond, nagyon hasznosnak tartom akkor, ha a beteg kontaktusképtelen, vagy zavart pszichés állapotú. Nem hiszem, hogy bárkinek is megalázó vagy személyiségi jogokat sértő lenne ez az azonosító módszer, hisz a betegekért van.

– Végül egy személyes kérdés: rendben van a vérnyomása?

– Igen – neveti el magát dr. Farsang Csaba – abszolút rendben, az átlagos értéknél még alacsonyabb is.

Neudl Erika
 

Dr. Farsang Csaba 1967-ben „Sub Auspitiis Rei Publicae Popularis” kitüntetéssel végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. A II. sz. Belgyógyászati Klinikán kezdett, ahol 23 év után egyetemi tanárnak nevezték ki. Szakvizsgái: belgyógyászat (1972), klinikai farmakológia (1980), nephrológia (1984). 1978-ban az orvostudomány kandidátusa, 1984-ben az orvostudomány doktora lett. 1990 januárjától 2003 júliusáig a Szt. Imre Kórház orvos-igazgatója és az I. sz. Belgyógyászati Osztály vezetője volt. Ekkortól egyetemünk I. sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatója. 1978-1979-ben 14 hónapot töltött a montreali McGill Egyetem Farmakológiai és Klinikai Farmakológiai Intézetében. Alapítója és 8 évig elnöke volt a Magyar Hypertonia Társaságnak, 2 évig a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaságnak. Tagja az Európai Hypertonia Társaság Scientific Counciljának, s több hazai és nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának. 2003-ban az MTA Orvosi Osztálya tanácskozó taggá választotta.