Hogy egy rendszer mennyire működőképes, az csak a gyakorlat során mutatkozik meg. Szintúgy nem az elmélet, hanem a gyakorlat szüli a legtöbb kérdést is.

Nemrég hallottuk azt a felvetést, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozhatná a betegazonosításra szolgáló eszközöket is, mivel ezek darabonként nem kerülhetnek többe 10-20 forintnál. Lehetséges ez?

Következzék egy kis jogi és történeti áttekintés, amiből nem csak erre kapunk választ!

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 141.§ (3) bekezdés d) pontja szerint az állam felelőssége az egészségügyi szolgáltatások szakmai feltételrendszerének meghatározása, amely felelősségének azzal tesz eleget, hogy felhatalmazza az egészségügyi minisztert az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményrendszerének meghatározására (1997. évi CLIV. tv. 150.§ (1) c) pont).

Betegazonosító irányelv

Az egészségügyi miniszter az erről szóló 60/2003. (X.20.) ESZCSM rendeletet 2005. január 1-jei hatállyal módosította. Elrendelte: „Minden fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézményben biztosítani kell a betegellátás biztonságát fokozó betegazonosító rendszer működését, amelynek részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni, figyelemmel a hatályos adatvédelmi rendelkezésekre is.” [60/2003. (X.20.) ESZCSM rend. 3.§ (5)]

A betegazonosító rendszer működéséről Irányelvet is kiadott az egészségügyi miniszter az Egészségügyi Közlöny 2005. január 21-i számában [1/2005.(Eü.K.1.) EüM. Irányelv]. E szerint a betegazonosító rendszer célja:

„...A rendszer bevezetése és használata fokozza az ellátás biztonságát, mert ellenőrizhetővé teszi, hogy valóban az adott betegen végezzék el a számára szükséges vizsgálatot, beavatkozást. A rendszer működése hozzásegít ahhoz is, hogy azok a betegek, akik – betegségük folytán vagy más okból – az intézményben eltévednek és nem találnak vissza, vagy az intézmény területén bárhol rosszul lesznek, és ellátásuk érdekében személyüket, továbbá a felelős osztályt azonosítani szükséges, ezt a lehető legrövidebb időn belül el tudják végezni. Az azonosító formája lehet csuklószalag, azonosító lánc, vagy egyéb, amelyet az intézmény szabadon választ meg.”

OEP mozgástér

Az egészségügyi alaptörvény a finanszírozásról, az egészségbiztosítóról egyetlen mondatban rendelkezik:

„54.§. Az egészségbiztosítási szervek a külön törvényben foglaltaknak megfelelően kötelesek biztosítani az egészségügyi szolgáltatók által nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában

a) a szükséges kapacitás időben történő lekötését, valamint

b) a teljesített és ellenőrzött szolgáltatás finanszírozását.”

Ez az említett külön jogszabály a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény.

Bármiféle finanszírozásról is beszélünk, rögtön három alapkérdés vetődik föl. Mit? Miből? Hogyan? Ha ezekre tudjuk a választ, kirajzolódik előttünk a rendszer egészének a működése.

Hogy az OEP mit finanszírozhat a kötelező egészségbiztosítás terhére, azt a parlament pontosan meghatározta a korábban említett 1997. évi LXXXIII. – közismert nevén egészségbiztosítási törvényben, amelyet azóta többször módosítottak, aktualizáltak.

Miből finanszírozzák a szóban forgó jobszabályban említett törvényben meghatározottakat? A 2004. évi CXXXV. törvény együttes szerkezetben tartalmazza az idei esztendő állami és egészségbiztosítási költségvetését (E Alap). Ez utóbbi többségében a járulékbefizetésekből keletkezik.

A finanszírozás módjáról, technikájáról – az évente akár többször is aktualizált – kormányrendelet határoz (cím szerint: a 43/1999.(III.3.) Kormányrendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól).

Röviden összegezve: sem a finanszírozás módjáról, sem a tárgyáról, sem pedig az összegéről nem az OEP határoz. Minderről a parlament, illetve a kormány dönt.

Egyszóval, ha egy biztosítottnak javaslata van a módosításra, azt az Egészségügyi Minisztériumnál, mint a törvényjavaslatok szakmapolitikai előterjesztőjénél jelezheti vagy pedig parlamenti képviselőjén keresztül, a törvényjavaslat parlamenti vitája során.

Stanczik Edina