Dr. Pongó Éva

Elkészült az egyetem betegazonosításról szóló szabályzata – tudtuk meg a Gyógyító-Megelőző Ellátási Igazgatóság vezetőjétől. Dr. Pongó Éva helyzettájékoztatójában elsőként az ezzel kapcsolatos teendőkről beszélt.

A tavaly Szegeden történt sajnálatos betegcsere után a szaktárca a 88/2004. számú ESZCSM rendeletben intézkedett. A hasonló esetek elkerüléséért – amint az az első paragrafus 5. bekezdésében olvasható – minden fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézményben biztosítani kell a betegellátás biztonságát fokozó, betegazonosító rendszer működését. Ennek részletes szabályait az egészségügyi szolgáltatóknak a Szervezeti és Működési Szabályzatban (SZMSZ) kell meghatározniuk, figyelemmel a hatályos adatvédelmi rendelkezésekre is.

– Az év elején rendelkezésre álló információk birtokában részletes szabályzatot kidolgozni nem tudtunk – mondja dr. Pongó Éva. – Ezért az egyetem vezetése úgy döntött, ideiglenesen „Rektori körlevél”-ben rendelkezik a betegazonosítás legsürgősebb teendőiről. A szabályzat célja, hogy segítse az egészségügyi személyzetet a betegek biztonságos azonosításában. Fokozza az ellátás biztonságát azzal, hogy ellenőrizhetővé teszi: valóban az adott betegen végzik-e el a számára szükséges vizsgálatot, beavatkozást. Ha a beteg az intézményben valamilyen okból eltéved vagy rosszul lesz, segítségével könnyebben kideríthető személye és az ellátásáért felelős osztály. A megvalósítás formáját a felügyeleti szervek az egyes intézményekre bízták. Ezért aztán tudakozódtunk a vidéki egyetemeknél, több megyei, városi kórházban is arról, ők milyen megoldást választottak. Többféle változatot ismertünk meg. A januárban hatályba lépett rendelet végrehajtásához napjainkban jelent meg az 1/2005. (Eü.K.1.) EüM. „Irányelv a betegazonosító rendszer működéséről”, és elkészült az egyetemi szabályzat tervezete is.

Csuklópánt alkalmazása

– A betegek azonosítására olyan módszert kellett választanunk, amely a biztonságosság mellett könnyen kezelhető, nem ró nagy terhet a betegellátókra, ugyanakkor a betegnek sem kényelmetlen a viselete, nem sérti személyiségi jogait – folytatja az igazgató asszony. – Az egyetem vezetősége a csuklószalag alkalmazása mellett döntött. A betegek nem kötelezhetők a betegazonosító viselésére, de tekintettel arra, hogy az nagy mértékben fokozza az ellátás biztonságát, különös figyelmet kell fordítani tájékoztatásukra, ha kell, meggyőzésükre, az azonosító elfogadására. Sürgős szükség esetén, amikor a beteg kommunikációra képtelen, vagy akadályoztatott, mindig el kell látni betegazonosítóval. Ez vonatkozik a magát biztonsággal azonosítani képtelenekre – különös tekintettel a kiskorúakra is. Dokumentálnunk kell a szalag felhelyezését, illetve annak visszautasítását. Két hónapja használjuk a csuklópántot, most végzünk felmérést a klinikák eddigi tapasztalatairól.

Teljesítmény volumen korlát

2004. január 1. óta van érvényben a volumen korlátos finanszírozás, melynek lényege, hogy az OEP a 2004. évre az egyetem 2002. október 1-től 2003. szeptember 30-ig elért teljesítményének 98 %-át határozta meg azon volumenként (teljesítmény volumen korlát = TVK), melyet az alapdíj száz százalékával finanszíroz. A TVK-t 5 %-kal meghaladó teljesítményt az alapdíj 60 %–ával, 105-110 % közötti teljesítményt az alapdíj 30 %-ával, az efölöttit csupán az alapdíj 10 %-ával finanszírozza az OEP. Egyetemünk a megkötött konszolidációs szerződésében ugyanakkor teljesítményének emelését vállalta deficitjének csökkentéséhez. A volumenkorlátos finanszírozás nehezítette, de nem hiusította meg a pozitív konszolidációs folyamatokat.

– Az új ellátási profilok bevezetésével ugyancsak ellensúlyozhatók a korlát hátrányos hatásai – jegyezte meg dr. Pongó Éva. – Összességében az egyetem fekvőbeteg teljesítménye a TVK-t meghaladó, 105 – 110 %-os, tehát már degresszíven finanszírozott sávba esett 2004-ben. A járóbeteg ellátásban még jelentősebb volt a TVK túllépés. A volumenkorlátos finanszírozás 2005-ben is változatlanul megmarad. Az egészségügyi törvényből fakadó ellátási kötelezettség miatt az egészségügyi szolgáltatók nem mondhatják, hogy nem látják el a náluk jelentkező betegeket, tehát olyan helyzetbe kerülnek, hogy tudván tudják: csak ráfizetéssel képesek feladatuk teljesítésére.

Közös célok

A 2005. évi költségvetés készítésekor kiderült: egyre inkább partnerek a klinikavezetők is. Többen már évek óta, néhányan mostanában kezdenek azonosulni a „gazdasági, kontrolling érzékenységű” szemlélettel, ami elengedhetetlen a sikeres gazdálkodáshoz. Ez a jövő útja.

– Szerintem a klinikaigazgatóknak is fontos, hogy ne csak a ma tennivalóit lássák, tudatosan tervezniük kell a jövőt is. Részt kell venniük azon feltételek megteremtésében, hogy holnap vagy egy év múlva is tudjanak beteget fogadni, és ugyanazon a magas színvonalon ellátni, mint eddig. Ez sajnos, a változó financiális környezet miatt, egyre nagyobb terhet ró a vezetőkre. Az egészségügy hierarchikus felépítéséből adódóan ők intézetük egyszemélyi felelősei, ám egyre stabilabban áll mellettük a döntés-előkészítést és a mindennapi munkát segítő team. S, ha szükséges, egy-egy speciális feladathoz külső szakértőt vagy tanácsadót is igénybe vesznek.

Az igazgatóság élére tavaly áprilisban került dr. Pongó Éva kérdésünkre elmondta, nagyjából tisztában volt a vállalt feladat összességével, súlyával és nehézségével. A munka nem könnyű, de az elért eredmények bíztatóak, szívesen végzi munkáját. Úgy véli, az elmúlt időszakban sikerült eredményeket elérniük az egyetem helyzetének javításában. Köszönhető ez annak is, hogy egyaránt élvezi a felső vezetés és munkatársai támogatását. Ahogy fogalmazott „egy irányban, egymást erősítve haladunk”. Hozzátette még: az egyetem életében fontos lépésként megkezdődött az Integrált Informatikai Rendszer bevezetése, melytől mind a betegellátásban, mind pedig a gazdasági területen dolgozók munkájuk megkönnyítését, a folyamatok átláthatóságának javulását várják. A nagy feladat megvalósításához szükség van a résztvevők összefogására, együttműködésére.

Tolnai-Tóth