Rév László Zoltán

Miben azonos a SOTE gyógyszerész kara és az Állatorvos-tudományi Egyetem? Első körben nem sokban, gondolná az, akitől valaki ilyen nonszenszt kérdez. Persze az egészségügyi célzat eredményeképp azért lehet erőltetett hasonlóságokat felmutatni.

A legnagyobb hasonlóság azonban a felvételi, mindkét helyre biológia-kémia. Aki pedig ismeri valamennyire a felvételizők lelkivilágát, az tudja, hogy ők pont az ilyen egybecsengéseket keresik. Ugyanabból készülök fel, ugyanazt a tesztet írom meg, mégis két palló van a lábaim alatt. Bennem is ez motoszkált, amikor 1998 tavaszán második helyre a SOTE GYTK-t írtam régi vágyam, az állatorvosi mellé. Az apró különbség annyi, hogy az állatorvosin csak írásbeli van, melynek pontszámát kétszerezik, míg a Gyokon a szóbelin még javítható az eredmény. Így esett, hogy a nem túl acélos írásbelit követően összekaptam magam júniusra és végül gyógyszerészhallgató lettem. Hogy örültem-e neki? Hát nemigen. Igaz, így elkerültem a katonaságot (a zöld ruha nagyon nem megy ám a kék szememhez), de nem akartam GYTK-s lenni, gyógyszerész pedig még kevésbé. Eleve el volt döntve, hogy februárban majd évet halasztok, és lesz egy nyugis félévem felkészülni a felvételire, aztán majd gyorsan elfelejtem ezt az egész SOTE-s intermezzót.

Elúszott felvételi

Hát nem egészen így történt. Először is jött egy kis füzetecske, Gólyahír címmel, és rávett arra, hogy az előzetes tervekkel ellentétben mégis lemenjek a Gólyatáborba. Vegyes érzelmekkel indultam, egyrészt büszke voltam SOTE-s mivoltomra, másrészt úgy éreztem gyógyszerésznek lenni az orvosi egyetemen egyelő a második hellyel. Sorstársaim hasonló érzésekkel küszködtek, nagyobbik részük a GyTK-t az orvosi és/vagy a fogorvosi után írta be, ők bizonyára még fájóbb szívvel hallgatták az ÁOK-s kórust. De a mi instruktorainkat se kellett félteni, hamarosan a GYTK volt a leghangosabb, ekkor már mi is tudtuk, hogy ide járni, ebbe a csapatba tartozni különleges megtiszteltetés és elismerés, olyannyira, hogy szeptemberben már sértésnek tekintettem, ha valaki medikusnak vélt.

A magammal szemben állított játékszabályokat nem szeretem és nem is szoktam megszegni, így nem indultam a HÖK választásokon, és igyekeztem kimaradni minden közös eseményből – februárban úgyis elmegyek. De a Csapat hamarosan magával ragadott, a C1-es csoportomban és az évfolyamomon egyaránt nagyszerűen éreztem magam, életemben először sikerült beilleszkednem valahová. De változatlanul nem akartam gyógyszerész lenni, és a kar nem akart nekem a képzés végén állatorvosi diplomát adni – döntenem kellett. Nem volt nehéz, a GYTK kémiája után (még ha szerves az első évben nincs is), az egyetemi biológia és a növénytan mellett jelenthet-e nekem problémát a felvételi? Ugyan, ne viccelődjünk, a kisujjamból kirázom, vizsgaidőszak ide vagy oda. Akkor meg miért ne érezhetném a félévben jól magam a csoportommal? Így hát maradtam aktív félévben, és – nagy mellényhez nagy zakó is dukál alapon – pár ponton ugyan, de elúszott a felvételi. Életem legpocsékabb nyarában csak három betű jelentett vigaszt: I-Ö-CS.

Kérésre törölve

Csak aludni jártam haza az F18-ból, az állatorvosi csak a vágyak birodalmában élt már, bár eltökéltem, hogy még egyszer megpróbálom, és szeptemberben mégis indultam a GYTK HÖK választásokon. Aztán a sors közbeszólt ismét. Vesztettem, és januárban háromszor egymás után nem sikerült a szerves kémia. A betervezett, de már talán komolyan se gondolt évhalasztásból passzív félév lett – ez még a kredites idők előtt volt –, csoportomat és évfolyamomat elvesztettem, viszont három hónapom maradt felkészülni a felvételire, amivel ezúttal nem is volt gond. Szeretem az egyértelmű dolgokat, nem akartam menekülősávot hagyni a hátam mögött, így augusztusban beadtam a kérvényt, és ahogy hazaértem a SOTE-s Gólyatáborból (mint instruktor) megkaptam a hivatalos választ is: „a gyógyszerészhallgatók névsorából – kérésére – töröltük”. Aláírás: dr. Stampf György – ugyanő, aki a GYTK-s szóbeli felvételimen a vizsgabizottság elnöke volt és meglepően magas, 28 ponttal járult hozzá bejutásomhoz...

Szép, keretes szerkezet lett ez a SOTE-s mellékvágány az életemben – vagy mégsem? Mert pályafutásom azóta is tart. Mert az IÖCS-t nem lehet otthagyni, amíg az ember minden barátja ott van és aktívan dolgozik. Az állatorvosi szép és jó, de az ottani hallgatói élet nem hasonlítható össze a SOTE-ével. Az ÁOTK-n a központ az összes hallgatók 60 százalékának otthont adó Marek József Kollégium – aki nincs ott, akinek barátai nem kolisok és nem él együtt az ottani történésekkel vajmi keveset lát és érez belőle, annak az egyetem csak taposómalom. Hiába voltam a hallgatói újság főszerkesztője 2 éven át, a hallgatói élet igazi részese sose lettem. A SOTE-n az élet központja az IÖCS. Aki nincs benne, könnyen elmehet minden esemény mellett. Márpedig a SOTE-s események (Tábor, Bál, Képzés, Prága, Hajó, Csöpi-Klub, Mjúzikel, Színjátszó-kör, MAKIPÖCS...) mellett én nem tudok és nem is akarok elmenni.

Kettős tudattal

A SOTE-n élek, az ÁOTK-n tanulok. Ez nekem bejön, és élvezem. A zavaró csak az, hogy ha medikusokkal beszélgetek akkor a „nálunk” az ÁOTK-t jelenti ha állatorvostan hallgatókkal akkor a „mi” az IÖCS-csel és a SOTE-val egyenlő...

Ha pedig valaki egy rendezvényünkön megkérdezi, melyik karra is járok, az egyszerűség kedvéért hagyom, hogy a szívem mondja ki a választ: gyógyszerész-instruktor vagyok!

Rév László Zoltán