Varga Lajos

Elköszöntünk egykori kollégánktól, Varga Lajostól, aki 1952-től harminckét esztendőn át műtőssegédként dolgozott az Urológiai Klinikán, majd az Anatómiai Intézetben volt portás. Utolsó útjára dr. Romics Imre professzor emlékező szavaival kísértük.

Kedves gyászolók!

A természet törvényeiben kételkedve, a természetfölötti akaratában belenyugodva állunk itt, volt szeretett munkatársunk, sőt, annál több, a mi Lajos bácsink koporsója előtt.

Mi, idősebbek több mint három évtizede ismerjük és 10-15 évig – ki meddig – dolgoztunk vele együtt. Az emlékek összetolulnak, napi munkáról, szentestei ügyeletekről, homlokán az izzadságot törlő szó és zokszó nélkül dolgozó emberről.

Még aktív korában tréfásan, de nagyon is komolyan docensnek neveztük, pedig tisztességben, becsületben, diszkrécióban, humánumban messze a professzori rang felett állt. Emlékszem, néhány hete a folyosó kispadján lezajlott beszélgetésünkig nem is tudtam másként, csak a tisztelet hangján köszönni neki: „tiszteletem, Lajos bácsi”. Most már fentről kémleli az időjárást. Tapasztalatából ma is tudjuk és emlegetjük: ha borús, esős az idő, több szövődményre, utóvérzésre számíthatunk.

Jó társaságban lesz: Babics Antal professzorral, Weiler Annus főműtősnővel, Hollander Mariskával, és a többi volt klinikai dolgozóval. A természet törvényei szerint előbb-utóbb – csak a Teremtő tudja mikor – mi is kopogtatunk és csatlakozunk a fentiekhez.

Emlékét megőrizzük, Isten nyugosztalja!