Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/3. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · VI. évfolyam 3. szám · 2005. március 11. |
|
Tavaly július 26-án veszítettük el a Szerves Vegytani Intézet több mint négy évtizeden át tevékeny munkatársát, dr. Gesztes Lajosné Mazán Kamilla dr. egyetemi adjunktust. 1936-ban született Budapesten, középiskolai és egyetemi tanulmányait ugyanitt végezte. Gyógyszerészi diplomáját 1960-ban kapta meg a jogelőd Budapesti Orvostudományi Egyetemtől. 1957-ben demonstrátorként és első diákkörösként kezdett az intézetben, és 1997 végén vált meg tőle, mint szakértő-tanácsadó. Amikor belépett az éppen hogy megszületett, a kezdés számos nehézségeivel küszködő intézetbe, fiatal energiájának teljességével vett részt a problémák megoldásában. Amikor megvált tőle, a Gyógyszerésztudományi Kar egy jellegzetes arculatú szervezeti egységéből távozott. A két dátum közötti hosszú időszak egy küzdelmekkel teli, eredményes emberélet teljes aktív szakaszát jelentette, ha nem is teljesülhetett minden vágya. Számára az intézet nemcsak munkahely volt, ahol megoldandó oktatási-kutatási feladatok várták, hanem emberi közösség is, ahol barátság és szolidaritás kapcsolta össze a munkatársakat. Határozott, de pallérozott formában kifejtett véleményére figyelni kellett. A közösség formálásában, összetartásában még akkor is részt vett, amikor hivatalosan már nem tartozott közénk. Több perióduson keresztül a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerkutatási Szakosztályának titkára volt. Oktatott minket, kollégáit és barátait is. Tette ezt életének utolsó szakaszában is, amikor a súlyos betegséggel harcolt. Megdöbbenéssel hallottuk az első híreket, és növekvő aggodalommal követtük sorsát. Amikor azonban találkoztunk és beszélgettünk vele, mintha mindez nem is lett volna igaz. Nem panaszkodott, tudott mosolyogni, minden érdekelte, ami körülötte, velünk és a világban történt. Tudtuk, hogy betegségét mindvégig teljes tudattal éli meg. Hosszú szenvedése idején nyilvánvalóan feltette magának a legfontosabb kérdést, amit egyszer mindannyiunknak föl kell tennünk: Mi végre vagyunk a világon? Amikor utoljára találkoztunk közösségben, kértem: küldjünk valamennyien egymásnak egy üzenetet. Akkor már sejtettük, hogy Kamilla nem sokáig lesz közöttünk és tudtuk: az ő üzenete különösen fontos lenne számunkra. Szavakban ezt az üzenetet már nem kaptuk meg. De életével megüzente: csak az tud ilyen tartással, tudatosan végig küzdeni egy hosszú betegséget, aki a fenti kérdést nemcsak feltette magának, hanem meg is találta rá a megnyugtató választ a kozmikus rend igazi Központjában. Kedves Kamilla! Köszönjük ezt az üzenetet. Szabó László |
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/3. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|