Új sorozatot indítunk útjára, mely – terveink szerint – rendszeresen jelentkezik majd. A címből sejthetően történeti rovatról van szó, mely elsődleges célja szerint egyetemünk gazdag múltjának kútfőiből válogatva tesz közzé dokumentumokat, a megértésükhöz szükséges kommentárokkal. Emellett szeretnénk helyt adni visszaemlékezéseknek, esetenként rövid történeti tanulmányoknak is. A történetiség mellett megpróbálunk időszerűek maradni. Ehhez azonban egyelőre hiányzik egy egyetemtörténeti évfordulónaptár. Így elsőként ennek összeállításához kérjük olvasóink szíves segítségét. Egybegyűjteni intézményünk történetének jelesebb dátumait: tanszékek alapításának, megszűnésének, professzorok hivatalba lépésének, visszavonulásának, elhunytának, épületek, szobrok, emlékhelyek avatásának, olimpiai bajnoki címek, Nobel-díjak elnyerésének időpontját, vagy bármely más, egyetemünk életében igazán fontos, megemlékezésre méltó eseményt. Kérjük, hogy az Önök által ismert adatokat egyetemünk levéltárába juttassák el (1085 Budapest, Üllői út 26.; lmolnar@lib.sote.hu).

A rovatban ismertetésre kerülő dokumentumokat az egyetemi levéltár gyűjteményéből válogatjuk. Anyagaink – hasonlóan a többi egyetemi levéltáréhoz – sérüléseket szenvedtek viharos történetünk során. Erre utal rovatunk címe is. Furcsa módon a nagyobb iratpusztulások nem a két világháború alatt, hanem azok után következtek be. A tervgazdálkodás egyik eredményeként többek között a papír is hiánycikké vált, ezért 1951-ben országos iratselejtezéseket rendeltek el a hiányzó alapanyag előteremtéséért. A szoros határidő és a szakszerűtlenség következtében valójában ez az akció inkább iratpusztítás volt, ami az 1867-1938 közötti anyagainkat csonkította. 1951 októberében az egyetemek 1938 előtti iratanyagait kötelezően beszállíttatták az Országos Levéltárba. Bár e lépés szakmailag indokolt volt, akkor még senki sem sejthette, hogy 1956 novemberében az épület találatot fog kapni, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium dualizmuskori irataival együtt az egyetemiek is porig égnek. Így ebből a korból csak azok az irataink maradtak meg, amelyeket hanyagságból vagy tudatosan nem adtak át az Országos Levéltárnak, főként a hallgatói nyilvántartások. Az említett katasztrófák mellett az iratkezelésben gyakran megnyilvánuló nemtörődömség, rossz tárolási körülmények ugyancsak apasztották a történeti iratállományt. Mindezek ellenére az egyetemi levéltárban található iratok jelentik azt a legfőbb forrásbázist, melynek segítségével képet alkothatunk intézményünk történetéről. Ezek múltunk üvegcserepei.

Molnár László levéltárvezető