Dr. Zalai Károly

„Elégedett és boldog ember vagyok” mondta dr. Zalai Károly Emeritus Professor. Élettörténetét hallva igazat adhatunk neki, hiszen oly sok minden történt azóta, hogy 1943-ben gyógyszerészoklevelet szerzett...

Az indulást és egész életpályáját meghatározta, hogy gyógyszerész családban született. Így útja előbb a Pázmány Péter Tudományegyetemre vezetett, majd Széki professzor intézetébe, ahol a gyógyszerészdoktori fokozatot, kémiai tárgyú disszertációjával, summa cum laude minősítéssel védte meg 1947-ben. Közforgalmú gyógyszertárban eltöltött néhány év után a Pest Megyei Gyógyszertári Központ szakfelügyeletének vezetője lett. Megszervezte a szakfelügyelő gyógyszerészi hálózatot, ehhez kapcsolódóan laboratóriumot létesített, és foglalkozott a gyógyszerészi és az asszisztensi képzéssel, továbbképzéssel is. Részt vett a Gyógyszertári asszisztensek kézikönyve és a (több kiadást megért) Gyógyszertechnológia című könyv megírásában.

Tantárgy- és intézetalakítás

Miután 1962-ben oktatónak hívták egyetemünkre, nekilátott a gyógyszerügyi szervezéstan tantárgy kialakításához, hallgatóinak írt jegyzetét később könyv alakban is megjelentette. Két év multán már adjunktusként az Egyetemi Gyógyszertárban dolgozott, amelynek, Csipke professzor halála után (1966-tól), irányítója lett egészen 1991-ben történt nyugdíjazásáig. S miközben az intézetté válás feladatain munkálkodott, kezdetben docensként, idővel professzorként, megvédte kandidátusi és a tudományok doktora értékezését. Emellett csaknem 300 tudományos közleményt publikált, 105 gyógyszerész-doktori értekezés témavezetője volt, s 1984 és 1990 között ellátta a GYTK dékáni teendőit is. Ebben az időszakban valósult meg az 5 éves gyógyszerészképzés, valamint az angol nyelvű oktatás.

Közéletben tevékenykedve

A gyógyszerészi közéletbe az 1960-as évek elején kapcsolódott be Zalai professzor. 1964-ben a Magyar Gyógyszerészeti Társaság főtitkárává választották, 1975-1982-ig elnökként, 1982-1986-ig társelnökként szolgálta a szervezetet. 1968-tól tisztségviselője a Magyar Orvostörténeti Társaságnak. Bekapcsolódott a Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség (PIP) munkájába is, amelynek 1976-1984 között egyik alelnöke volt. Tagja az MTA Gyógyszerésztudományi Bizottságának, a Nemzetközi Gyógyszerészet-történeti Akadémiának és a Spanyol Királyi Gyógyszerészeti Akadémiának.

E gazdag pályafutást elismerések „koronázták”: 1980-ban „Kiváló Gyógyszerész” kitüntetést, 1989-ben MOTESZ-díjat kapott, 1990-ben a „Magyar Köztársaság Csillagrendje” érdemrenddel tüntette ki a köztársasági elnök. 1996 óta Professor Emeritus, gyémántdiplomáját 2003-ban vette át.

Kondor Endre