Magától a költőtől tudjuk, hogy Petőfi Sándor 1848. március 15-én délelőtt az orvosegyetemen járt és elszavalta forradalomra buzdító versét, a Nemzeti dalt.

A híres költemény, a költő saját keze írásával, az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában található. A vers végére a következőket jegyezte Petőfi: „E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a seminarium terén, végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a hatvani utcában. A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki legelőször.”

A jeles eseményt ekképpen örökítette meg Jókai Mór Életemből (1886) című munkájában: „Siettünk a Pilvax kávéházba, hol írótársaink szoktak összegyűlve lenni. Engem feltoltak az asztalra, hogy olvassam fel Mit kíván a magyar nemzet. ... Ki lett mondva. Utánam Petőfi olvasá fel halottföltámasztó költeményét: "Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!"”

A költőtárs, Vajda János így emlékezik a Petőfi napja című 1895-ben készült írásában: „Március 15-e reggelén a "Pilvax"-ból alig tíz-tizenöt ember indult ki és vonult különösebb feltűnés nélkül a Hatvani-utcán át az orvosi egyetem egyik osztályába, ahol a tanár eréllyel és ridegen tiltakozott a berontás merénylete ellen. Egy szempillanatnyi csönd állott be, kínos, aggasztó csönd, az ifjúság habozni látszott, mit tegyen. Ha a tanár mellé áll, vége a kísérletnek. Petőfi nélkül talán ez történt volna. De bizonnyal volt néhány a növendékek közt olyan Petőfi-bálványozó, aki örült az alkalomnak, hogy közelébe férkőzhet, és talán vele eshetik el a harcban. Merthogy ez őrületes merénylet lőpor és golyó vagy szuronyhalál nélkül végződjék, arra ugyan senki nem mert fogadni eggyel száz ellen. Néhány ilyen magával ragadta az egész osztályt, rohantak ki az udvarra, ahol Petőfi elszavalta a Talpra magyart, Jókai fölolvasta a tizenkét pontot, azután már egy nagy tömeg rontott ki az utcára, a görgeteg megindult, ellenállhatatlanul...”

Megfejtett megjegyzés

Ennél szűkszavúbban fogalmazott Petőfi Sándor, aki 1848. március 17-én ezt jegyezte fel (Pest Lapok, Petőfi naplójából): „A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot... Először az orvosokhoz mentünk. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a percenként növekvő sereg.”

Minden bizonnyal 1848. március 15-én délelőtt 9 és 10 óra között járt a költő az orvosegyetemen. Abban az épületben, amit a Semmelweis Egyetem újság 2004. évi 15. számában a címlapon közöltünk.

A Nemzeti dal kéziratán a lap aljára szánt megjegyzést Petőfi később törölte, de az áthúzott sorokat irodalomtörténészek, írásszakértők később megfejtették. Érdekes lenne tudni, hogy ki volt az a tanár, aki az orvosegyetemen „eréllyel tiltakozott”, de ez – ma már – valószínűleg kideríthetetlen.

Borús, esős idő volt azon a nevezetes keddi napon. Petőfi a Nemzeti Múzeum előtt a lépcsőzet bal oldali oldalpárkányáról ötödször szavalta el a forradalmi dalt. De vannak olyan adatok, hogy ez utóbbi talán nem is igaz, csak legenda!?

Honti József dr.