Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2004/6. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · V. évfolyam 6. szám · 2004. április 30. |
Középpontban az ember Hallgatók a humán élettan-gyakorlatokról |
„Akkor láttam először szívultrahangot” – meséli Horváth Tamás hatodéves medikus. „Részletesen elmagyarázták, mit látunk, aztán mindenki kézbe vette az ultrahangfejet, és egymás szívét vizsgáltuk két órán keresztül. Hirtelen olyan érzésünk volt, hogy orvosegyetemre járunk.” A hatodévesek szívesen nosztalgiáznak, hamar előkerülnek az emlékek, amikor a négy évvel ezelőtti élettan gyakorlatokról kérdezem őket. „Akkor még sok állatkísérlet volt a gyakorlatokon, de már érezhető volt a változás szele. A második félévben volt néhány humán vizsgálat forgórendszerben, és ultrahang fakultációra is lehetett járni.” Valóban nagyot fordult a világ az utóbbi években a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetben. Hiába keresnénk ma a medikusokat a régi gyakorlókban, az I. sz. Sebészeti Klinika alagsorában. A hallgatók most az udvar közepén álló, fákkal, bokrokkal övezett, kívül-belül megújult pavilon üveges verandáján várják a gyakorlatot, természetesen a gyakorlati jegyzetüket bújva. A szigor a régi, ez azonnal megállapítható. „Ma demót írunk a konzultáción, aztán jön a gyakorlat. Három demonstráció van egy félévben, ami jó sok. De így legalább belátható mennyiségű az anyag.” De vajon mennyire érik meglepetések a hallgatót a számonkérések során? „Korrekt a rendszer” – tudjuk meg. „A demókérdéseket egy előre megadott kérdés-listáról választják ki. Na igen, ez a lista nem rövid, hiszen felöleli a teljes anyagot. De legalább lehet tudni, mit vár el az intézet. A tantermi előadások ábrái is megnézhetők, letölthetők az intézet honlapjáról.” A számítógépek a gyakorlatok alatt sem nélkülözhetők. „Például állatkísérletek szimulációit végezzük interaktív programokkal. Nekünk kell összeállítani és működtetni a kísérletet a képernyőn, amely annyira valósághű, hogyha valamit nem jól állítunk be, rossz eredményeket is kaphatunk, sőt, egyszer a preparátum is tönkrement gyógyszer-túladagolásban.”
A csoport szerint a legnépszerűbb gyakorlatok az emberen végzett, non-invazív vizsgálatok. Erről kérdezve mindenkinek megered a nyelve: „Hirtelen az egész száraz elmélet megelevenedik. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megnézhetem ultrahanggal a saját csoporttársam szívét. Aztán persze ő is az enyémet. Szerencsére nekem volt nagyobb az ejekciós frakcióm.” Egy másik fiú a kerekpáros ergometriáról beszél. „Tekertünk a biciklin, miközben a monitorokon követtük az EKG-t, a légzésvolument, a vérnyomást, a be- és kilégzett szén-dioxid mennyiségét. Meghatároztuk a maximális oxigén-fogyasztást, az anaerob küszöböt. A terem úgy nézett ki, mint egy NASA-központ. Kiderült, hogy a fizikai állóképességem a korátlag alatt van, de szerencsére ischemiás EKG-eltéréseim nem voltak.” A hallgatók hangsúlyozzák, hogy a mérések non-invazívak, így nyugodtan vizsgálhatnak, gyakorolhatnak, nem tehetnek kárt egymásban. „A hallgatók valóban lelkesek, amikor humán vizsgálatokat végeznek. A tudományos munka után érdeklődő medikusok számára állatkísérleteket is tartunk.” – tudjuk meg Lénárd Zsuzsanna PhD-ösztöndíjas gyakorlatvezetőtől. „A gyakorlati jegyzetben nemcsak a vizsgálatok élettani háttere és jelentősége, hanem a módszer, a diagnosztikus eszköz gyakorlati útmutatója is részletesen olvasható. A jegyzetet az előző év tapasztalatai alapján minden évben frissítjük, a hallgatók az első gyakorlaton ingyen megkapják. Tervezzük, hogy a jegyzetet jövőre számítógépes formátumban, CD-n is kiadjuk, így kiegészíthetjük színes ábrákkal, mozgóképes illusztrációkkal.” „A klinikai tárgyak során dől el igazából, hogy mit láttunk, mit tanultunk az alapozó években.” – meséli Horváth Tamás hatodéves szigorló. „A beteg mellett már nem magyarázzák el, hogyan működik az ultrahang, ezt én az élettan gyakorlaton tanultam meg. Szerencsések a fiatalabbak, akiknek már több humán gyakorlatuk van, ez hasznos lépcső lesz nekik a klinikum felé.”
O. J.
|
Lap teteje |
Semmelweis Egyetem újság |
2004/6. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|